Látom Őt!

18.Rosa

Amikor meghallottam a bátyám idegesitő hangját amint nagy hanggal trappol a bejárati ajtó felé.Mélyen beszivtam a levegőt, de még mindig nem megszakitva a szemkontaktust.Távolabb húzottam tőle, kérdőn felvonta a szemöldökét.  A szivem eszeveszetten kalapált, nem tudtam épp ésszel gondolkodni. Elvesztem a kék szemeiben, de végül erőt vettem magamon és halkan megszólaltam.

- Mi vagy te ha nem drogdiller?-azóta foglalkoztatott ez a kérdés mióta bejöttünk a szobámba. Nem válaszolt, tekintete elkomorodott és átsuhant rajta  a fájdalom apró jele.

-Nem kell ebbe is belekeveredned.-simitja meg az arcomat. Szólásra nyitom a szám, de ekkor megint közbe vág kintről egy hang.

-Megjött a pizza!-kiállt a bátyám. Ha még egyszer megszólal én kimegyek és megverem. Brayden kezeit a csipőmre tette majd egyszerű mozdulattal leemelt magáról majd felállt az ágyról. Amilyen gyorsan csak tudtam elé léptem majd megfogtam izmos karját.

-Mi van ha bele akarok?-állom mérges tekintetét. Felsóhajt és újra a szemeimbe mélyed, megragadja egyik rózsaszin tincsem és az ujjai közé tekeri.

-Ha eljön az idő elmondom.-mosolyog rám és nyom egy puszit a homlokomra majd kikerülve távozik a szobából. Ott állok a szoba közepén és továbbra is az ajtót nézem ahol távozott. Behunyom a szemem majd mélyen beszivom a levegőt és én is a konyhába megyek ahol a fiúk már falják a pizzát.Leülök az asztalhoz és enni kezdek. A gondolataimba meredek, a fiúk mellettem beszélgetésbe kezdenek, de nekem most egyáltalán nincs kedvem őket hallgatni. Miért nem mondja el nekem? Olyan súlyos lenne?  A gondolataimból Brayden keze szakitott ki, megsimitotta  a karomat igy feléjük emeltem a tekintetem.

-Tessék?-mélyedek a kristályos szemeibe.

-Megint nem figyelsz.-rázza meg mosolyogva a fejét.

-Épp azt tervezgetem, hogy mit csináljunk holnap.-hazudom. A bátyám kérdőn kapja felém tekintetét.

-Holnap is elmész?-szólal meg Logan.

-Megigértem neki, hogy segitek hogyan ne legyen barom.-incselkedően Brayden felé pillantok.

-Jaj ne, haver fuss még lehet.-dramatizál Logan. Felnevetünk amikor a konyhapulton csörögni kezd a telefonom. Felállok majd felkapom a telefont és a fülemhez emelem.

-Igen?-szólók bele.

-Engedj be.-szól bele Will. A szemeim nagyra tágulnak. Megint nem szóltam neki csak leléptem és mi van ha még Joshua is itt van? 

-Mi van?-ekkor már a fiúk is felém kapják a tekintetüket és kérdőn méregetnek.

-Nyisd ki az ajtót, hogy felmehessünk.-magyarázza meg. Szóval még is van vele valaki.Kimentem a bejárati ajtóhoz majd megnyomtam a gombot. A fiúk még mindig kiváncsian figyelték minden mozdulatomat.Pár percen belül már az ajtónkon csengettek. Nagyot nyelve léptem oda és nyitottam ki. Will azonnal ölelésbe vont majd mérgesen karba fonta karjait és hátrébb lépett.

-Még is merre jártál?-támad le.A padlót néztem amikor a látókörömbe újabb két cipő tűnt fel. Felemeltem a fejem és megpillantottam Liam aranyos kisfiús tekintetét. Megkönnyebbülés fut végig rajtam, szélesen elmosolyodom majd megölelem a fiút majd Will felé fordulok.

-Csak rosszul voltam és hazajöttem.-vonok vállat.

-Megint szó nélkül!-dühös pillantással néz rám.

-Sajnálom, tudod, hogy szeretlek, megigérem, hogy szólni fogok legközelebb.-emelem fel védekezően a kezem. Mögöttem lépteket hallok. Hátrafordulok ahol a bátyám áll és mellette Brayden.Kérdőn néznek ránk. A bátyám Will-hez lép majd köszönnek egymásnak és Liam-el is megismerkedik vele.