Látom Őt!

II/5. Brayden

Repülőn ülök. A fejem ezer felé van. Annyi minden forog bennem, hogy nem tudom idegileg még, hogy bírom. 21 évesen egy repülőn ülök és üzleti út helyett focimeccsre igyekszem. Nos, az életem még mindig merő kaland.  Miután elköltöztem egy időre azzal, hogy új befektetőt keresek minden más lett. A cég jobban fut mint eddig bármikor, mondhatom a legtöbben ténylegesen is drogbáróként hívnak, a barátaim pedig csak becézés kép. Nem csak a céget erősítettem meg hanem hobbiból elkezdtem focizni egy igazán erős csapatba és most meccsre repülünk épp. Egyetemistákkal mérkőzni nevetségesnek hangzik, de ha belegondolunk ugyan annyi idősek is mint mi és erőnlétileg is jók az edzőnk állítása szerint, aki még fogadott is a másik csapat edzőjével, mert barátok ugye milyen jó? A következő ami mindenkiben felmerülhet mindenképpen az, hogy mi lett a gyerekemmel.Erre nagyon egyszerű a válasz, már nem tudom. Ugyanis amint megszületett a baba kiderült, hogy Samantha megcsal pedig épp, hogy csak összejöttünk a család érdekében. Ekkor dühömben csináltam egy apasági tesztet ami egyértelműen elárulta, nem az én gyerekem. Miután megmutattam Samantha-nak próbálta tagadni végül beismerte és az önbecsülése érdekében felháborodva elhagyott. Nem tetszett neki,hogy kérdőre vontam. Röhejes igaz? Hónapok teltek el és én már nem tudtam visszafordítani az időt. Elmentem Rosa házához, de ő már nem volt ott. Csupán Logan-nel tudtam beszélni aki nem sokat mondott. Haragudott rám, teljesen jogosan, de annyit még is csak kibökött, hogy egyetemen van és a barátaival éli minden napjait, de hogy hol van nem mondta el. Eleinte kerestem és ő is engem, de akárhányszor felvettem letette. Jessica és a srácok sem mondanak semmit. A fiúk néha elszólják magukat, de csak annyival, hogy minden rendben vele, viszont Jess egy árva szót sem mond róla. Haragszik rám ilyen téren, így akárhányszor érdeklődtem levegőnek nézett. Most pedig még mindig egy lány után sóvárgok, évek múltán is. Azt hiszem mindig magányos farkast játszom, minden napra egy nővel, érzelem nélkül. 

Az ablakon néztem ki a felhők tömkelege lebegett az égen. Sötétség borított mindent, csillagok ezrei világítottak be. Fáradt voltam még sem bírtam aludni. Egy gondolat nem hagyott annyiban. Jessica-val ma délután folytatott telefon hívásra gondoltam. Valami nem engedett nyugodtan pihenni. Ha a munkáról vagy baráti tanácsról van szó ugyan olyan mint régen volt, ám tegnap minden válasza rövid és semmilyen volt.

-Jess minden rendben?-érdeklődtem,mert akármit kérdeztem a cégről röviden válaszolt, alig 1 perc beszélgetés folyt le olyan röviden válaszolt.

-Persze.-megint egy újabb semmilyen válasz. Ekkor a háttérből csengőt hallottam majd egy apró halk mondatott.

-Emily biztos apa jött, beengeded? -majd apró láb trappolása hallatszott és hangos kiáltás.-Apaaa!-majd a háttér elhalkult.Ismertem a hangot, csupán a második kiáltást nem tudtam felismerni. Nem akartam és nem is tudtam volna elfogadni,így minden erőmmel a szívem érzése ellen voltam az eszemmel párt fogva. Ereimbe még is düh volt és teljesen lekiabáltam Jess-t aki csak rám csapta a telefont.

Körülbelül egy óra elteltével a gép landolt majd beültünk egy buszba ami tovább vitt egészen az egyetem kollégiumába. A szobám egész hangulatos lett miután bedobáltam az ágyneműt és a ruháim is kipakoltam. Nem maradunk sokáig, csupán négy nap az egész, de attól még jobbnak éreztem berendezkedni ahogy a szobatársam is James. Nagyon jó fej srác bár a stílusa mindenképp eltér az enyémtől. Kedves fiú ám a kinézete ördögi. Fültágító, fekete haj és egy nap színesben van, másnap már teljesen feketébe. Még is egyfajta támasz számomra mióta külföldre jöttem.Az este csak alvással telt, olyannyira fáradtak voltunk.

Reggel amint kinyitottam a szemem a nap fénye varázsolt hangulatot a szobába. James is ébredezett már, egy nagy ásítással ült fel az ágyon, szemeit még mindig csukva tartotta. A szoba ajtónk halkan kinyitódott. Kérdőn néztünk az éppen besurranó két fiúra.Amint felénk fordultak döbbenten néztek ránk.

-A francba már felkeltek!-kiált fel John. Mögötte befutó Tyler elneveti magát és lehuppan mellém.

-Miért mit akartatok csinálni?-nevet fel James. 

-Már semmit.-dünnyög John majd letelepszik a fiú mellé.

-Haver jöttök velünk kávézni? Láttunk a közelben egy jó helyett így reggelre.-dobja be az ötletet Tyler a telefonjából felnézve.

-Nekem oké, rám fér a kávé.-vonok vállat.

Egy fekete nadrág és szürke pólót kaptam magamra, beletúrtam a hajamba és indulhattunk is. Amint kiléptünk a szoba ajtón a három fiú már előre is sétált, hogy véletlenül se ők zárják be az ajtót így ez rám maradt. A folyosó végén két igen ismerős alak tűnt fel. Amint pár lépessel közelebb léptem felismerés csapot belém. Will és Joshua, nem lehet, hogy ők pont ezen az egyetemen tanulnak. Ekkor Scarlett sétált oda hozzájuk. Mennyire megváltoztak. Viszont Rosa sehol sincsen. Merre sodorta őt az élet? Lehajtottam a fejem majd leszaladtam a lépcsőn a többiek után. Amint beléptünk a kellemes hangulatú kávézóba jó illatok leptek el. A pulthoz léptünk ahol egy srác szolgált ki minket majd elvéve a kávénkat leültünk egy ablak melletti kis boxba.  

-Láttátok milyen dögös felszolgáló lány szaladt ki az előbb?-nézi a pultot Tyler. Háttal ültem így muszáj volt megfordulnom ám ekkor a szívem erős lüktetésbe kezdett. A levegő a tüdőmben ragadt, nagyot nyeltem ahogy néztem őt.  Haja már nem komisz rózsaszín, hanem szőkés barna színben hosszú göndör tincsekben hullik a vállára. Nem lett sokkal magasabb, kis termete most még nőiesebb lett.Nem hittem, hogy ennyire fájó és hívogató érzés lesz újra látni. Néztem őt és egy pillanatra se tudtam elfordítani a tekintetem. Ekkor belépet az üzletbe egy igazán nem kívánatos személy. Derek nagy mosollyal lépkedett be mellette Jess-el aki rögtön a pultnál álló lányhoz szaladt és megölelte őt. Majd Derek lépett oda és szorongatta meg és még egy puszit is nyomott a feje tetejére. A kezem ökölbe szorult, legszívesebb felállnék és addig ütném még lélegzik. A lány visszaszaladt a pulthoz és kivitte a tálcán lévő dolgokat. Jess és Derek pedig a kicsivel messzebb lévő boxba ültek le.Próbáltam kizárni mindent, hogy legalább kicsit halljak abból amit beszélnek. Tudom, nem szép dolog,de Jess napok óta titkol valamit előlem és most itt van az alkalom, hogy kiderítsem mit.

-Justin-nék hívtak már?-szólal meg Derek.

-Igen, beszéltem velük. Este jönnek meglátogatni Ros-t.-tette le a telefont Jess,majd felnézett a fiúra. Épp, hogy letette a készüléket az csörögni kezdett.

-Igen?-szól bele a lány majd elmosolyodik.-Itt van, egész reggeltől pörög.Gyere nyugodtan nem mondunk neki semmit. Emily is? Rendben itt ülünk hátul. Oké szia!-ezzel kinyomta a telefont. Kit várnak? Idegesen mozgolódtam. Ekkor sétált melléjük ő. Vonzza a tekintetemet. Mosolygok mint egy idióta. Annyira más lett az évek alatt és én voltam olyan hülye, hogy elengedtem. John csettintett a szemem előtt ezzel kizökkentve a bámulásomból.

-Mi az?-fordultam a fiú felé.

-Megyünk,mert írt az edző, hogy csapatmegbeszélés.-álltak fel eltakarva őt tőlem. Nagyot sóhajtva szálltam ki a box-ból majd indultam a kijárat felé. Még utoljára hátra néztem ekkor nyílt az ajtó és egy szőke kislány ütközött nekem.

-Bocsányat.-szeppent meg majd tovább futott. Mögötte egy izmos pasas lépett be aki kezében egy vörös rózsát tartott. 

-Elnézést.-kért ő is bocsánatot és már rohant is a kislány után. 

Kiléptem a meleg levegőre újra bent hagyva őt. Lehajtott fejjel sétáltam el, újra hiányt érezve a szívemben.

----------------------------------------------

Sziasztok!
Na ki tért vissza?  Mint gondoltok Brayden betoppanásáról?
Nagyon köszönöm mindenkinek a biztatásért és örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket a történet és nagyon nagyon köszönöm,mert a történet #1 lett a maffia cimkében.(remélem érthető volt ez a mondat😂)
Várom a kommenteket! Puszi mindenkinek!❤😘