II/10. Rosa

3.2K 104 2
                                    

Kék szemeit ő is felém fordította. Nem láttam arcán semmi pimasz mosolyt vagy győztes arckifejezést. Csupán az aggodalom tükröződött.Nem szólalt meg, elfordította tekintetét újra a tenger felé. Tudta, hogy nem jó ha mond valamit.Érezte, hogy csak mellettem kell lennie. Azt hiszem ebben a pillanatban kezdek ráébredni arra,hogy köztünk mindig is volt egy érzelmi kapocs amit sem most, sem régen nem tudtunk elengedni. Percekig kellemes csöndben ültünk. Tudtam,hogy nem kellene még is élveztem, hogy mellettem van.

-Hogy hogy utánam jöttél?-pillantok a fiú felé.

-Nem engedhetem, hogy egyedül szomorkodj.-vonja meg a vállát. Akaratom ellenére is halványan elmosolyodom. 

-Engem állít be rossznak.-meredek magam elé. Nem tudom miért mondtam el neki, de azt hiszem joga van tudni.

-Hallottuk.Sosem érdemelt meg téged igazán, ha nem becsült meg eléggé.-kék szemeit felém fordítja, nyugtatóan elmosolyodik.Amint viszonoztam a mosolyát a fiú elkezdte levenni a cipőjét.

-Mit csinálsz?-halkan elnevettem magam.

-Mindjárt meglátod.-mosolya egyre nagyobb ahogy a másik cipő és a zokni is lekerül lábáról. A fiú felpattan majd a kezét nyújtja nekem. -Gyere.-édes mosolyától én is elmosolyodom majd bólintok és kezemet belecsúsztattam az övébe. Felsegít a homokból majd a tenger széléhez húz. Kezeimet úgy tartja mintha törékeny porcelán lenne. Meztelen lábamat a víz habjai lepik be ahogyan talpam a homokba süllyed. Elmosolyodom, jó érzés tölt el miközben érzékeny lábamat a tenger vize csapdossa. Keze melege átjárja a testem. Kék szemeivel mosolyogva figyeli ahogyan lépkedem a vízben. Olyasfajta biztonságérzetet nyújt számomra amit eddig senki sem tudott. Egyáltalán nem szerettem volna, hogy ez legyen még sem tudok rajta változtatni.A fiú gyengéden rászorít a kezemre majd maga után húzva futni kezd. Elnevetem magam ahogy rohanok utána.

-Hova viszel?-érdeklődöm. A futása gyors, de nem annyira, hogy ne bírjam tartani vele a lépést. Választ nem kaptam,ám a kérdésem meg lett válaszolva. 

A fiú lelassított majd megállt és elengedte a kezemet, felmászott egy nagyobb sziklára és a kezét nyújtotta. Felsegített majd pár sziklán átsétálva megálltunk a közepén. Körülöttünk nagyobbnál nagyobb sziklák terültek el. Előttünk a tenger hullámzott és a sziklaszirt oldalát csapdosta. Brayden felé néztem aki a tengert figyelte mosolyogva majd ő is felém fordult.

-Ez gyönyörű.-mosolyodtam el és kiálltam egy nagy szikla oldalára. Tekintetem az alattam csapdosó vízre vezettem. Éreztem a szellő lágy fuvallatát, a nap utolsó sugarai borították be a tenger vízét, éreztem a bizsergést, de már nem a nap miatt. A szívem nagyot dobbant, a levegővételem felgyorsult, kapkodtam az oxigénért, de az valahol a tüdőm legmélyén ragadt. Szájából kiáramló hő libabőrössé tett. Mély hangja hallatán szívem még nagyobbat dobbant.Nem értettem mi ez, de abban a pillanatban nem is akartam.

-Csukd be a szemed.-suttogja közel hajolva a fülemhez.Azt érezni, hogy mögöttem van egyszerre ijesztő még is a világ legjobb érzése.-Hallgasd ahogyan a tenger elnyel minden mást, csupán a víz zaja hallatszik.-becsukom a szemeim és élvezem a hangokat. A víz hullámzása, a tenger csapódása, az ő hangja. Talán ezek a hangok a legnyugtatóbbak eddig az életemben. -Ez rólunk szól.-jobb kezével végigsimít a karomon egészen a kezemig, apró körkörös mozgást végez hüvelykujjával a kézfejemen. Még hangosabban kezdem el venni a levegőt.

-Miért csinálod még mindig ezt?-bukik ki belőlem a kérdés. Szemeim lassan kinyitom és a nap sugarait kémlelem a víz tükröződésén. 

-Mert érted évekkel később is megéri küzdeni. -fejét még mindig a fülem mellett tartja és halkan suttog.Vágyom az érintésére és ezt semmi kép nem tagadhatom. -Érted mindig megéri.-bal kezét is a vállamra vezeti majd a másik kezem is rabul ejti.

-Mi lesz ha már nem fogja megérni?-a mellkasom egyre gyorsabban emelkedik majd süllyed.

-Olyan pillanat nem lesz. Sokat gondolkodtam és kutakodtam míg találtam valamit.-ellép mögülem majd mellém áll, tekintetét rám vezeti majd a szikla oldalára helyezkedik el. Követem cselekedetét és leülök mellé. A lábunk lelóg a magas sziklatömbről. Brayden a zsebébe nyúl majd egy képet vesz elő és felém nyújtja. Remegő kézzel elveszem a kis lapot. Egy apró könnycsepp kúszik ki a szememből majd lassan végigfolyik arcom vonalán. A képen mi vagyunk amint az ágyban fekszünk egymást átkarolva, halvány mosollyal. Egyikünk sem lehetett több 4 évesnél. -Tudom furcsa, de emlékszem arra az estére. Amint beugrottam az ablakon te ott ültél az ágyon és sírtál. Nem szerettem ha sírtál. Most sem szeretem.-mosolyodik el a fiú.

-Emlékszem rá. Nekem is van egy ilyen képem.-barna szemeim találkoznak azzal az igéző kék szempárral. -Miért hiszem azt, hogy felborítod majd az életemet?-pimasz mosollyal elneveti magát, bal kezét az arcomhoz emeli majd letörli egy kusza könnycseppem.

-Mert kezdetektől felborítom.-igazat adva bólogatni kezdek majd elnevetem magam.-Azt hittem azt mondod, hogy dehogy te nem vagy olyan.-drámaian megjátszva a szívére helyezi a kezét.

-Az igazságot miért tagadjam le?-incselkedem vele. 

-Most gonoszkodsz velem?-összehúzza szemöldökét,végül ő is nevetésben tör ki. A telefonja pittyegni kezd. Kiveszi a zsebéből majd elolvassa az üzenetet és felém emeli tekintetét.

-Mi az?-érdeklődöm közelebb hajolva a fiúhoz.

-A többiek várnak már, ideje lenne visszamenni.-bólintottam majd felállva sétáltunk vissza a házhoz. Kellemes beszélgetést folytatunk egészen a házig ahol a többiek megőrülve pakolásztak. 

-Ti mit csináltok?-néztem végig rajtuk ahogy beléptünk a nappaliba. Elnevettem magamat a látványon.

-A fiúk kitalálták, hogy ha már itt vagyunk bulizzunk, de valami dobjuk fel, így meghívtak pár embert.-vonja meg a vállát Scarlett.Brayden-el találkozik a tekintetünk majd egyszerre rázzuk meg a fejünket.

-Ez igen is jó buli lesz!-szól közbe Justin. Hangos nevetésbe kezdünk. 

-Téged most elrabolunk készülődni.-lép mellém Jess majd Scarlett nagy vigyorral az arcukon. 

Az emeletre egészen a szobámig húztak majd kezdetét vette az őrült készülődés.



------------------------------------------------------

Sziasztok!
Új rész!
Remélem elnyerte tetszéseteket ez a kicsit romantikusabb rész.
Írjátok meg a véleményeteket! 
Várom!Puszi ❤🥰😋

Látom Őt!Où les histoires vivent. Découvrez maintenant