Látom Őt!

11.Rosa

Csak néztem a tájat. Az éj sötétjét. Csillagok nem igen voltak, csupán a komor felhőket lehetett látni és a tomboló esőt. Egyre jobban és jobban esett. Már alig lehetett kilátni a vihar miatt. Órák óta kocsikáztunk. Kitértünk az autópályára majd be egy kis faluba majd újra az autópályára.Csak mentünk határok nélkül.Fene se tudja hol vagyunk, de ez sem zavart minket mind addig mig ennyire nem kezdett rosszra változni az addig szeliden hulló eső. Csendben utaztunk, csupán halk zene moraja hallatszott. Biztosra állitottam volna még pár órája, hogy az idő amit együtt fogunk tölteni kinos csendekből fog állni, de még sem. Igaz csendben vagyunk, de még is jóleső csend volt ez. Csak élveztük a motor hangját, a lehúzott ablakon beáramló eső illatát, a nyugalmat. Brayden lekanyarodott, de nem igen láttam hova tartunk. Megállitotta az autót majd felém fordult. 

-Hol vagyunk?-kétségbeesetten nézek a szemeibe.

-Egy motelnél.-oly nyugodt a hangja amely engem teljesen az őrületbe kerget.

-De visszafordulhatnánk és hazamehetnénk.-harapok az alsó ajkamba.

-4 órára vagyunk a kollégiumtól és ilyen viharban nem tudok vezetni, meg amúgy is hajnali 2 van.-húzza el ajkait. Döbbent arckifejezéssel nézek kék iriszeibe.Lazán vállat von majd fejével az ajtó felé bök, hogy induljunk. 

Kiszállok az autóból. Még úgy is, hogy szakad az eső jó illat van. Futni kezdünk egyenesen a bejáratig, de még igy is csurom vizesek lettünk. A motel kicsi, de hangulatos. Kint az ajtó felett világitó táblára irták ,,Motel,, nagy piros betűk pompázatában. Beléptünk a fotocellás ajtón majd a recepciós pulthoz mentünk. Brayden megnyomta a csengőt, de senki se jött ki. Még egyszer jelzett amikor egy magas, szőke nő lépett ki pult mögötti ajtóból. Rágót csattogtatott és incselkedő félmosolyra húzta ajkait ahogy végig nézet Brayden-ön. Kecsesen sétált a pulthoz majd Brayden elé könyökölt.

-Miben segithetek szépfiú?-velem mit sem törődve flörtölt a fiúval.

-Egy szobát szeretnénk kivenni.-hangjában semmi incselkedés nem volt. Rideg és fagyós. 

-Rendben, esetleg ne csatlakozzak hozzád?-kacsint a szőke Brayden-re. Arcom eltorzul, legszivesebben kiütném az összes fogát. 

-Nem kösz, a barátnőmmel vagyok.-karolja át a derekam a fiú. Szemeim hatalmasra tágulnak ahogy tudatosulnak a szavai. A szőke flegmán végig néz rajtam majd sértetten Brayden elé dobja a szobakulcsot.

Brayden megragadja a kezemet majd a szobák felé irányit. Miután megtaláltuk a szobánkat, Brayden maga után húzva lépet be az ajtón.Kis szoba volt amiből egy kisebb fürdő nyilt.A szoba falai barna szinűre voltak festve. A plafon közepén egy kis csillár húzódott ami alól halvány fény pislákolt. A szoba közepén egy franciaágy terült el. Jobb falán egy iróasztal helyezkedett el előtte egy székkel. Az asztal mellett pedig egy gardrób szekrény. Az ágy mellett nagy ablak ékeskedett, egy távoli város éjszakai fénye szűrődött be.Brayden elterült az ágyon, de én csak álltam és nézelődtem. A fiú felkönyökölt majd kék iriszeivel az én barna szemeimbe mélyedt. Csak néztük egymást perceken keresztül.

-Ugyan ilyen voltál mikor elsőnek találkoztunk.-szólal meg még mindig engem vizslatva.

-Ezt hogy érted?-kérdőn összevontam a szemöldököm.

-Vizes haj, fáradt tekintett. -mosolyodik el.

-Ha jobban belegondolok te is ilyen voltál.-gondolkodóan megsimitom az állam.

-Ilyen?-kérdőn felhúzza szemöldökét.

-Fura.-vonok vállat. Brayden hangosan felnevet.-Azt hiszem megyek lefürdők.-mutatok a fürdő felé.A fiú bólint majd visszadől az ágyra. 

A fürdőbe veszem az irányt. Maga a helyiség elég kicsi. Kék és fehér szin dominál.A kis fiókos szekrényben találok törölközött és tüsfürdőt is. Leveszem a ruháimat majd beállva a zuhanyzóba megengedem a csapott. A meleg viz jólesően végigfolyik a testemen. Csak engedem folyni a vizet, behunyom a szemem és hagyom hogy kitisztuljanak a gondolataim. Negyed óra múlva úgy éreztem, hogy teljesen ellazultam kiléptem a zuhany alól.Ekkor jutott eszembe, hogy igazából nekem nincs is nagyon mit felvennem hisz még mindig a báli ruhám volt rajtam igy nem is nagyon tudtam volna mást felvenni. Magamra kaptam a törölközött majd kihajolva a fürdő ajtaján az ágyon elterülő fiúra pillantottam.

-Hé Brayden, khm..szóval nincs mit felvennem....-tűrtem hátra az egyik kusza vizes tincsem.

-Ja igen, a kocsiból hoztam be egy pólót, tessék.-jött közelebb majd a kezembe nyomta a fekete pólót.Felnéztem kék szemeire.Hirtelen nem vettem észre,de olyan közel jött hozzám hogy alig volt közöttünk pár centi. Ajkaim kissé elnyiltak egymástól,ahogy neki is.Élesen beszivta a levegőt majd halványan elmosolyodott majd megszüntetve a szemkontaktust visszament az ágyhoz.Gyorsan magamra kaptam a ruhákat és visszamentem a szobába. Szerencsére Brayden pólója combom közepéig leért igy nem kellett húzogatnom, hogy takarjon. Ahogy az ágy másik felére sétáltam Brayden minden mozdulatomat végig követte a szemeivel.Lefeküdtem mellé.Csöndben voltunk, viszont ez most az a kinos csönd volt ami eléggé frusztráló.

-Sajnálom hogy nem szóltam hozzád ebben az 1 hónapban.-szólal meg hirtelen. Döbbenten felé fordulok.-Azért ne néz már ennyire meglepetten, én is tudok bocsánatot kérni.-nevet fel.

-Felejtsük el.-mosolygok rá, viszonozza a mosolyom.

-Jó éjt Rosa!-csukja le a szemeit.

-Jó éjt Brayden!-ahogy a szemeim lecsukódtak elnyomott az álom.

                                 xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Fogalmam se volt arról mennyi az idő.Mély álomban voltam csupán arra ébredtem, hogy valaki a nevemet mondogatja és megrázza a karomat.Először azt hittem csak álmodom, de egyre hangosabban hallottam. Lassan nyitottam ki fáradt szemeim. Brayden az ágy szélén ült és a telefonján pötyögött valamit.

-Mi történt? Hány óra van?-kérdezem összeszükitett szemekkel meredve a fiúra.

-El kell mennünk.-pattan fel az ágyról és pakolni kezd.

-Miért?-kellek fel.

-Csak pakolj és menjünk.-hangja idegesen csengett és engem egyre jobban kezdett frusztrálni.

-Hé Brayden állj már meg.-ragadtam meg a karját és magam felé forditottam.-Mi történt?-kérdezem újra a szemeit bámulva.

-Majd a kocsiban elmondom csak gyere.-bólintva kaptam fel a ruháim majd indultam Brayden után. Kiérve a recepciós lány egy rosszalló pillantással elvette a szoba kulcsát majd mit sem törődve velünk tovább telefonozott. Brayden után elég nehéz volt menni.Ideges léptei és feszült testtartása semmi jót nem jelentett. Ideges lettem és egyre jobban éreztem azt hogy lassan felrobbanok a feszültségtől. Nagyon nem tetszett, hogy hajnalok hajnalán ilyen ideg állapotban rángat el, sőt azt se tudom most haza megyünk vagy sem. Beültünk az autóba és amilyen gyorsan csak tudtunk kikanyarodtunk vissza az autópályára. Az eső már csak cseppekben esett, de a vihar tombolásának az eredményét még igy is látni lehetett. Nem szólaltunk meg, nem akartam még fesziteni a húrt igy is eléggé ideges volt. Végül a kiváncsiságom felülmúlt mindent.

-Miért jöttünk el ilyen gyorsan?-fordultam felé, de ő nem vette le a szemét az útról.

-Hazaviszlek.-válaszolta semlegesen, de a feszültség igy is kihallatszott a hangjából.

-De nappal nem ért volna rá? Mi ilyen sürgős??-emeltem meg a hangom.

-Keresnek engem az istenért.-hangja még ingerültebbé változott már-már dühössé.

-Kik?-kiváncsiskodom tovább, de ahogy megkaptam a választ azonnal megbántam.

-Drogdrillerek.-ennyit válaszolt és bennem annyira nagy ijedséget okozott, hogy megszólalni sem tudtam.

Sziasztok! Este van de muszáj voltam részt hozni. Remélem egyre érdekesebb a történet. Mit gondoltok Bradyden viselkedéséről? Irjatok véleményt kommentbe.