Látom Őt!

32.Rosa

Nem igazán értettem miről is van szó. Oly pontosan és annyira titokzatosan beszéltek, hogy még véletlenül sem tudjam miről van szó. Egy idő után az emeletre mentek én pedig Jessica-val a nappaliban maradtam.Rá szerettem volna kérdezni, de nem találtam a szavakat. Szólásra nyitottam a szám majd becsuktam. Olyan hihetetlen volt ez az egész, mintha egy álom ölelne körül. Jessica elpakolta a dohányzó asztalon lévő poharakat és kidobta a hamuzóból a cigi csikkeket.Nekem eközben azon járt az eszem ,vajon, hogy történt ez az egész. Itt ülök egy palotának nevezhető házban 18 és 20 év körüli emberekkel akik mind dúsgazdagok és talán nem is azok akiknek mondják magukat. Már nem is tudom mi a valóság és az álom,kiben bízhatók is kiben nem. Zavaros katyvasz lett ez az egész helyzet. Erőt vettem magamon és úgy éreztem megtaláltam a szavakat a kérdésemhez.

-Ki ez az ember?-a lány meglepetten, de még is számítva erre a kérdésre felém fordult.

-Ő csak egy befektető aki a cégünkhöz társul.-válaszolta egyszerűen és semmivel sem tudtam belekötni annyira hihető volt, bár nem is tudtam volna megmondani ha még is hazudik.  Nem firtattam tovább inkább segítettem elpakolni majd vártunk,hogy elmenjenek. 

  Miután egy óra elteltével végül távoztak, a csapat hangosan és megkönnyebbülten sóhajtott, bár nem igazán látszott rajtuk, hogy boldogság csillogna a szemükben. A fiúk azonnal levették a nyakkendőt majd elterültek a kanapén. Arra a pillanatra gondoltam mikor kilépet ez a fickó az ajtón. A nevét nem árulta el, talán titokzatoskodással próbált elérni valamit, persze sikertelenül. Újra kézcsókot adott és olyan nyálasan mosolygott, hogy a gyomrom nyomban felfordult, csupán egy pillantása hányinger keltő. Jessica és én is leültünk melléjük a másik kanapéra majd csatlakoztunk a beszélgetésbe.

-El kell mennünk a boltba.-szólalt meg Jessica és különös módon a fiúk egyetértően bólogattak ami fura volt elvégre fiúk. 

-Rosa jössz velünk igaz?-fordult felém Justin.

-Tudjátok elég fáradt vagyok, nem sok kedvem van menni.-húztam oldalra ajkaimat. Valóban fáradt voltam, hisz este egy szemhunyásnyit sem bírtam aludni. 

-Pedig nem hagyhatunk csak itt egyedül.-szólt közbe Blake.

-Nyugi nem rabólak ki titeket és nem szököm el, elvégre az isten háta mögött vagyunk.-nevetem el magam.

-Igaz.-csatlakozott a nevetéshez Charlie majd összeborzolta a hajam amit egy gyilkos pillantással jutalmaztam. Védekezően felemelte a kezét majd a többiek felé fordult.

-Akkor induljunk.-fordult meg a fiú és öltözködni kezdett.

-Vigyáz magadra.-fordult vissza Blake egy halvány mosoly kíséretében. Bólintottam majd megvártam míg elmennek. 

Leültem a kanapéra és ötletelni kezdtem mit csinálhatnék most.Fentről egy halk koppanás hallatszott. Akármennyire halk volt a kíváncsiságomat azonnal felkeltette. Nem mondom, hogy nem lett rajtam úrrá egy kis félelem érzet, mert igazán ijesztő volt egy ekkora házban ahol elvileg egyedül kellene, hogy legyek. Felálltam a kanapéról és halkan fellépkedtem az emeletre majd megközelítettem a folyosó utolsó ajtaját. Percekig csak álltam a fehér ajtó előtt. Nem tudom mire számítsak mikor kinyitom az ajtót. Eshetőségek között volt az is, hogy csukva tartja és ki se tudom majd nyitni. Beszívtam a levegőt és lassan a kilincsre tettem a kezemet. Szerencsémre vagy nem, de az ajtó kinyílt. Erre számítottam a legkevésbé, kit álltatok, erre egyáltalán nem számítottam. 

Ott feküdt maga a félisten. Fekete farmert viselt. Fekete ingét nem gombolta be, igy láttatni engedte a kitetovált felsőtestét. Annyi volt rajta mint eddig, talán egy kettővel több.Piros nyakkendő csüngött a nyakában és egy üveg whisky-t szorongatott a kezében. Döbbenet ült ki az arcomra és nagyot nyeltem. Először meglepetten nézett felém, majd mérhetetlen düh égett szemeiben ahogy felpattant az ágyról és megállt velem szemben. Lefagyva álltam, nem tudtam, sőt nem is mertem megmozdulni. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben, de egy még is kiemelkedett közülük. Hogy lehet valaki ennyire szexi? Egyfolytában ez a mondat forgott a fejemben. Szőkés barna haja tökéletesen állt mint mindig. Kék szemei kristályosan ragyogtak. Düh fortyogott benne, de még így is világított kék szeme. A düh sötétje még inkább kiemelte.Hirtelen cselekedett. Elkapta a derekam és a falnak nyomott. Egyik kezét a falnak támasztotta a fejem mellett míg a másikkal a derekamat markolta.Most sötéten égő kék szeme az enyémbe fúródott. Ajkaim elnyíltak, a közelségétől szinte égtem,az érintése pedig egyenesen felperzselt. Nem kérdeztem semmit, pedig annyi dolgot vághatnék a fejéhez. Hol volt eddig? Mit keres ő itt? És ami a legfőbb, hogy mi ez az egész? De mégsem szólaltam meg, nem tudtam, mintha hibernált volna.Ellökte magát tőlem és ökölbe szorított kézzel megállt az ágy előtt.   

-Hogy tudtál bejönni?-mérgesen végigmért. Nem láttam még soha ilyen dühösnek, sőt ez az oldala is új számomra.

-Nyitva volt az ajtó.-emeltem fel a hangom. -Mit keresel itt és én miért vagyok itt?-zúdítottam rá a kérdéseimet.

-Nem tudsz te semmit és ez így jó.-förmedt rám.

-Pedig nem gondolod, hogy ideje lenne mondanod valamit? Mióta bujkálsz itt?Miért nem jöttél már az első alkalomkor mikor ide hoztak?-egyre hangosabban beszéltem vele, mondhatni kiabáltam vele.

-Fejezd be, mert itt voltam jó? És nem bujkálok.-kiált rám. Összerezzenek ahogy ökölbe szorított keze megáll a levegőben.-Te félsz tőlem?-arca már nem dühös, valami más suhant végig rajta.Nem válaszoltam így leült az ágyra és arcát a kezeibe temette. Mellé léptem és megsimítottam a hátát. Felnézett bánatos kék szemeivel.-Kérlek ne haragudj.-váltott más hangszínre. Leguggoltam mellé és szemeibe néztem.

-Nem haragszom, de kérlek mond el mi folyik itt, Brayden.... kérlek magyarázd meg, mert már semmiben sem vagyok biztos.-kérleltem. Becsukta és összeszorította szemeit. Mielőtt újra megszólalhatott volna hangos ajtócsapódás hallatszott lentről. Brayden felpattant és szinte futva lerohant a nappaliba. Utána futottam, hogy megakadályozzam abban, hogy dühösen valami hülyeséget csináljon. A többiek csomagokkal a kezükben lefagyva nézték a mérges fiút, aki dühét az ökölbe szorított kezével és szinte felperzselő tekintetével próbált kinyilvánítani. 

-Hol a francba jártatok?-szűrte ki Brayden a fogai alatt.

-Vásárolni.-válaszolta Justin bár hallatszott a hangján a hirtelen ijedtség. 

-Megkértelek, hogy vigyétek magatokkal erre ti.-mutat rám. Erre a mondatára már bennem is kezdett felmenni a pumpa.

-Azt hittük becsuktad az ajtót.-szólalt meg Charlie. 

-Nehogy már az én hibám legyen, azt mondtam nem találkozhat velem ti pedig egyenesen belöktétek a szobámba!-szinte ordibált, az egész ház az ő hangjától zengett.

-Mekkora egy seggfej vagy Brayden!-bukott ki belőlem a mondat. A fiúban mintha most tudatosult volna mit is mondott az előbb bocsánat kérően felém fordult, de amennyire gyorsan tudtam felszaladtam a szobámba és magam után becsapva az ajtót lecsúsztam rajta. Hogy mekkora egy idióta vagyok!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!
Itt is az új rész!
Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok a történetet és követitek, hogy mikor teszek ki részt! Nagyon hálás vagyok nektek! ❤❤
Véleményeteket várom kommentben.Mit gondoltok miért tette ezt Brayden?