Látom Őt!

24.Rosa

A napok teltek és teltek. Másnap kiengedtek a kórházból, igy reggel már a kollégiumba is vettük az irányt. Még aznap mindent elmeséltem a többieknek is, sőt még Joshua-val is kibékültem aki most már hivatalosan is összejött Scarlettel. Brayden véglegesen is a csapatunkhoz csatlakozott. Most pedig a hét felénél tartunk vagyis szerda van. Mint minden reggel ma is készülődéssel telt.Épp a hajamat fésültem mikor a szoba ajtónk kicsapódott és a négy fiú jött be rajta. Arcuk olyan volt mint akiknek világfájdalma van. Nyúzott és baromi fáradt.Levágták magukat a két ágyra majd elterültek rajta. 

-Veletek meg mi történt?-lép ki a fürdőből Scarlett és kérdőn felém fordul. Vállat rántok majd a fiúkat kémlelem.

-Szerda reggel van.-dünnyög Will.

-Tudjuk és?-teszem le az asztalra a fésűt.

-Szerda reggel van.-szólal meg Joshua.

-Tudjuk, de ezzel mi a baj?-kérdezi a barátnőm és kezébe kapja a saját fésűjét.

-Szerda reggel van.-folytatja a dünnyögést Brayden.

-Mondtuk, hogy tudjuk. Itt az a kérdés, hogy ezzel mi a baj?-fonom karba a kezeim és felemelem a hangom.

-Az, hogy még csak szerda reggel van.-magyarázza meg Liam. Szemünket forgatva készülődünk tovább.

-Ti komolyan nem vagytok fáradtak?-könyököl fel Will.

-Nem, mi nem hajnalig telefonozunk és nem alszunk.-nézek végig rajtuk.

Miután nagy nehezen sikerült elindulnunk. Első óránk az osztályfőnőkkel volt. Leültünk a helyünkre majd bejött a tanár, de nem egyedül. Mögötte egy gyönyörű szőke lány lépkedett be. Kék szemeivel végigfürkészett az osztályon.Olyan ártatlannak tűnik. Szeliden mosolygott és aprót intet nekünk. A tanár megállt az asztala előtt majd összecsapta tenyerét és végignézett rajtunk.

-Sziasztok!Ma egy új osztálytársatok érkezett. Kérlek mutatkozz be.-néz a lányra akinek halvány pir terül el arcán.

-Sziasztok! A nevem Samantha Raynold, de hivjatok csak Sam-nek. Most költöztem ide a családommal.Szeretek barátkozni.-mosolyog és a tanár felé fordul.

-Köszönjük! Leülhetsz.-int a padok felé. A lány elindul a sorok közt majd leül egy középen elhelyezkedő padba.

Óra után mindenki a lány köré gyűlt kivéve a mi kis csapatunkat. Felálltunk a helyünkről és a szekrényeinkhez mentünk. Amint megálltunk a folyosón Will megszólalt.

-Engem amúgy érdekelt volna a csaj.-húzza el ajkait.

-Akkor miért nem mentél oda?-szúrja oda Scarlett.

- Annyira még sem érdekel.-válaszolja a fiú. Nevetve állunk meg a büfénél. Tekintetem Brayden arcán ragad. Minden egyes porcikája tökéletes. Hangja borzongást keltően édes, szemei ragyogóak. Durva még is szelid. Sose hittem, hogy ennyire jó a szerelem. Mikor ránézek, nem láttok mást csak a merő tökéletességet. Őt ki belépet az életembe és boldogságot hozott. Minden tette, minden ami ő, engem csak még boldogabbá tesz. Ahogy nevet és meglátom a gödröcskéket a szája sarkában a szivem ezerrel kezd verni. Ilyen pillanatokban érzem magam három méterrel a felhők felett. Mert ő jelenti nekem a mennyországot. Annyi minden ellenére ott volt mellettem. A kórházban amint kinyitottam a szemem ő a székben ülve aludt. Nyugodt volt és nem tudtam nem mosolyogni. 

A boldogság csupán csak egy pillanat amely elillan. Ez csupán egy érzés mind addig mig nem törik el. Akár a tükör, nézed, ragyog, tükröződik és szép majd eltörik, darabjai szertefoszlanak és a padlóra hullnak. A sziv darabjai is hullhatnak és akár a tükör, a sziv sem lesz már ugyan olyan ha egyszer már eltölt és onnantól soha többé nem leszünk három méterrel a felhők felett. Samantha sétált mellénk. Mosolya ragyogó fehér. Szemeivel Brayden szemét kémlelte.

-Sziasztok!-mosolyog ránk.

-Hali.-Will széles mosollyal nézi a lányt.

-Szia Brayden.-néz a fiúra.

-Szia Sam.-mosolyog a fiú.

-Ti ismeritek egymást?-kérdezi Will szemeivel hol a lányra ,hol pedig Brayden-re néz.

-Igen.-mondják egyszerre majd egymásra mosolyognak. Ott abban a pillanatban teljesen kivülállónak éreztem magam. Mintha nem is léteznék Brayden szemében, csupán a lány kék szemei ragyognak neki. 

-Honnan?-szól közbe Joshua.

-Barátok vagyunk.-válaszol Samantha alsó ajkába harapva.

Csengő után mindenki órára sietett. Egész nap vele volt. Sam több órára került össze vele mint én, igy egész nap kettesben voltak. Mindenki róluk beszélt, annyira összeilletek és egy hangon voltak. Bárhogyan kerestem én sehogy sem illettem a képbe.Csak néztem őket ebéd közben amint nevetgélnek. Amint a jelző csengő is megszólalt felálltunk, hogy órára mehessünk. Most végre nekem lesz közös órám Braydennel a szöszi nélkül. Megfogtam a fiú vállát. Kék szemeivel az enyémbe mélyedt és elmosolyodott.

-Megyünk órára?-kérdezem félénken.

-Igen,csak előtte még elkisérem Sam-et az igazgatóiba egy lapért. Képzeld ő is hozzánk jár majd fizikára, ugye, hogy szuper?-lelkesedik a fiú, nagy vigyor terül el az arcán.

-De Brayden én...-de ő már nem volt ott, nem hallotta és nem is várta meg mit válaszolok.Rohant Sam után. Ilyen érzés amikor azt mondják: ,,az fog fájni igazán, amikor másnak mond igent helyetted." Lehajtottam a fejem és úgy mentem órára. Vártam rá és vártam, de nem jött. A tanár is belépett lapokkal a kezében. Amint a lapok csattantak az asztalon az ajtó csapódott ki. Brayden és Sam mosolyogva lépett be.

-Elnézést a késésért csak az igazgatónál voltunk.-olyan ártatlanul mosolyog mikor ez a lány maga az ördög. 

-Semmi baj Sam, most leülhettek.-döbbenten néztem a tanárra. Nem hurrogta le, sőt beirást sem adott. Ez a lány mindenkit a hatalmába kerit. Vártam, hogy Brayden mellém üljön, de nem ült.Elől foglalt helyett Samantha mellett. Éreztem a fájdalmat, amint a kés a szivembe talál. A padra hajtottam a fejem. Összetörtem.

Amint a kicsengő megtörtént felpattantam és elhagytam a termet. Futottam, ki egyenesen a suliból.A könnyeim záporként szántották fel az arcomat. Nem érdekelt, hogy van még két órám, ráadásul az egész csapattal együtt. Semmi sem érdekelt. Bennem volt a tör mely szurkálta a szivem és a könnyek marták a szemem.Menekültem, fájt és én elfutottam. Még mindig jobb mint előtte összeomlani. A kollégiumi szobámba értem, becsaptam az ajtót és lecsúsztam rajta. Eleredtek a könnyeim, de már hangosan sirtam.Kiadtam magamból minden bennem tomboló fájdalmat. Nem akartam érezni, keresem a kapcsolót, de azt már elnyelte a hurikán amely végigsöpört rajtam. 

Nem tudom mikor ébredtem fel. Szerettem volna azt hinni ez csak egy rossz álom volt, de még sem. Hitegettem magam, de amint kiléptem a szoba ajtaján és megpillantottam a nevetgélő párt azonnal vissza szaladtam a szobába. Végérvényesen is beljebb döfte a tört és összetört. Nagy levegőt vettem és újra kiléptem az ajtón, de ők már nem voltak a folyosón. Elhagytam a kollégiumot és sétálni indultam. Már sötétedett, de én sétáltam egészen a kávézóig. Jóleső meleg csapta meg jéghideg bőröm. Kikértem a kávémat majd megfordultam amikor valaki mellkasának csapódva az egész kávé a földre borult. Felnéztem a fiú szemébe.Haja kék szinben terült el, szemei szintén kéken villogtak. Tetőtől talpig feketében volt. 

-Sa..sajnálom.-szipogtam.

-Semmi baj, hagyd csak, veszek neked újat.-mutat a pult felé.

-Köszönöm, de nem szükséges én épp indultam.-mosolygok rá.

-Rendben.-bólint én pedig kikerülőm és ott hagyom. 

Az utcán sétálok, a fagyos sötétben. Utcai lámpák fénye gyér világitást ad. Leülök egy padra és a cipőmet bámulom. Egy könny végigfolyik az arcom vonalán. Amikor...

Sziasztok! Itt az új rész. Mit gondoltok az új lányról? Irjátok meg a véleményeteket. Mindenkinek jó éjszakát!