Látom Őt!

II/30. Rosa

4 hónappal később:

Nos, ezalatt a 4 hónap alatt az életünk mondhatni sínre került. Boldogság és szeretet vesz minket körbe.  Brayden úgy ahogy, de kibékült Jordan-nel. A bátya rengeteget változott, kedves lett és önzetlen,sőt még egy gyönyörű barátnőre is szert tett. Minden hétvégén meglátogat minket és szépen lassan kezd kialakulni az igazi testvéri kapcsolat közöttük. Hogy mi történt Brayden apjával? Erre egyszerű a válasz, elértük, hogy a börtön rácsai közé kerüljön, ugyanis miután az egész csapat, sőt a szüleim is vádat emeltek ellene,a rendőrség házkutatásra ment ahol rengeteg illegális pénzt és fegyvereket találtak így az eljárás hamar kezdetét vette. Attól a naptól kezdve újra nyugalom tért a családunkra. 

Épp a barátainkat és még néhány rokonunkat várjuk egy hétvégi kerti partira. Már régóta tervben volt, hogy mindenki együtt legyen és bulizzunk, így ezt most sikerült megvalósítani. A hétvége után pedig a nagy csapattal leutazunk a tengerhez. Már hónapok óta, most először történt meg az, hogy minden barátunknak sikerült kivenni pár nap szabadságot így végre van időnk egy kis kikapcsolódásra. Jelenleg a konyhában sürgök forgok, hogy előkészítsek mindent a partira. Néhány sütit is sütöttem és Brayden-nel vásárolni is elmentünk. Nem tudom ki, hogy van vele, de nálunk a családi vásárlás kész móka, ugyanis míg én számolgatom mit is kell venni, addig a két fiú nagyon is jól elvan. Ethan a kocsin elhelyezett babahordozóban van általában ,Brayden pedig eljátszik vele,így a kisfiam nevetése beteríti az egész boltot. 

Halk zene szól a háttérben, közben az utolsó adag sütit is kiveszem a sütőből. Amint megfordulok megpillantom, épp a lépcsőn lelépkedő Brayden-t kezében Ethan-nel. A kisfiam ismét hangosan kacag. Hozzám lépnek majd Brayden egy gyors csókot nyom a számra és átadja Ethan-t. 

-Pihenj egy kicsit.-mélyed a szemeimbe. Mostanában mindig aggódik mindenért.

-Tudod, hogy jönnek a vendégek és készen kell lennem.-szállok vitába vele, persze sikertelenül mint mindig.

-Ugyan miért? Mindenki ismer és szeret úgy ahogy vagy. Anya vagy és feleség, nem elég neked ennyi felelősség? Akik ma ide jönnek mind tudják mi hol van, ha éhesek hát esznek. Amúgy is grillezünk, úgyhogy enni is fognak. Nem neked kell kiszolgálnod mindenkit és nem is várják el tőled. Ideje pihenned és kikapcsolnod! Azzal foglalkozni ami körülötted van és nem az elvárásokkal. Most szépen bemegyünk a nappaliba és még nem jönnek a vendégek, addig a játszószőnyegen foglalkozunk egy kicsit a mi kis csodánkkal és egymással, semmi mással, rendben?-még ennyi év után is képes vagyok a szavaitól elolvadni. Piros pozsgás tekintettel néztem föl szemeibe majd elmosolyodtam.

-Mindig megtudsz nyugtatni.-nyomtam egy lágy puszit a szájára majd  Ethan-nel a kezemben a nappaliba sétáltam.

Körülbelül egy óra múlva megjöttek a barátaink és rokonaink. Átöltöztem és Ethan is kapott egy szép kis inget. Az udvar hamar megtelt. Hangos beszélgetés és zene töltötte meg a kertünket. A fiúk kisebb nagyobb sikerrel grillezni próbáltak, míg mi lányok nevetve figyeltük őket.

-Azt hiszem rossz ötlet volt őket a grill közelébe engedni.-szólal meg Scarlett. Egyetértően bólogatni kezdtünk. Valóban siralmasan néztek ki, ugyanis még innen is látni, hogy a hús odaégett. 

-Ehhez már tehetség kell.-neveti el magát Jess.

-Meghiszem azt.-nevetek föl még mindig a fiúkat nézve.

-Tudjátok ,annyira hiányzott már ez a kikapcsolódás.-iszik poharába, nagyot sóhajtva Jess.

-Engem a tenger hívogat már.-vigyorodik el Scarlett.