Látom Őt!

20.Rosa

Zavartan váltunk el egymástól. Csönd állt be közénk, ő az asztalhoz ült én pedig a pultnál pakoltam. Fogalmam sincs mi volt ez. Nem is tudnék most mit mondani neki ha én sem tudom mi történik. Kinosan hosszú csöndben reggeliztünk meg.Miután már nem tudtunk az őrjítöen kinos csöndben ülni muszáj volt megszólalnunk. Percekig egyikünk sem szólt végül még is ő törte meg a csendet.

-Hova is akarsz menni?-fordult felém a széken ülve, hátát a falnak támasztva.

-Elviszlek egy olyan helyre ahova régen nagyon sokat jártam.-dőltem a pultnak.A fiú kérdőn összevonta szemöldökét. Mosolyogva a szobámba mentem majd készülődni kezdtem.

Miután mindennel megvoltunk már útnak is indultunk. Csak mentünk és mentünk, negyed óra múlva megálltunk a célunk előtt. Azonnal kipattantam az autóból majd a magas,üveg ablakos épületet kémleltem. Brayden mellém lépett én pedig megragadtam a kezét majd az ajtó felé húztam. Beléptünk a fotocellás ajtón, a meleg hő megcsapta az arcomat. Beljebb sétáltunk egészen a nagy pályáig. Az egész hely szinesebbnél szinesebb fényekkel teritett volt. A zene tombolt, a barátok, csapatok nevetve gúritották a golyóikat. Brayden arca csodálkozóvá változott, ajkai kissé elnyiltak, szemei megcsillantak, majd nagy mosollyal felém fordult.

-Bowling?-ámuldozik.

-Bizony, mi menő gyerekek voltunk már régen is.-vigyorgok rá. Halkan felnevet majd befelé indulunk. 

Miután már a cipő is rajtunk volt elindultunk a nekünk kijelölt pálya felé. Lepakoltunk majd a tábla felé fordultunk. Én kezdtem igy megfogtam egy golyót majd a dobáshoz készültem. Elkuritottam, az izgatottság uralta a testem, olyan régen nem játszottam már, pedig annyira szerettem. Minden hétvégén itt voltunk amikor még Logan és én kicsik voltunk. A golyó csupán egy bábut talált el. Szomorú tekintettel fordultam a mögöttem álló fiú felé. Láttam az arcán hogy alig birja visszatartani kitörni készülő nevetését. 

-Azt hittem jobban játszol ha már annyit jártál ide.-incselkedik majd kezébe kap egy golyót és a dobáshoz áll.

-Ne bizd el magad Connor.-szólok vissza neki amikor elguritja a golyót és az telibe talál.

-Biztos Robertson?-nevet fel majd közelebb jön hozzám. 

-Biztos.-vigyorgok az arcába majd újra a kezembe kapom a bowling golyót és guritok. Amint célba talált a mögöttem lévő fiú hangosan felnevetett. Két bábu dőlt csak el. 

-Ugye tudod hogy igy csak az egomat növeled hisz mindig én nyerek.-vigyorog és kivesz egy golyót. Újra gurit és telibe találja a bábukat. A szám tátva marad ahogyan nézem az üres teret.- Király vagyok!!!-kezd el táncolni. Nevetve lépek mellé majd a mellkasára teszem a kezem és kissé hátrébb lököm.

-Majd meglátjuk szépfiú!-vigyorgok és gúritáshoz készen beállok. Lassan kezdek neki majd elguritom a golyót. Egyenes ivben száguld végig a pályán majd telibe találja a bábukat. Nagy mosollyal az arcomon a meredten álló fiú felé fordulok. - Király vagyok!-ismétlem az előző cselekedetét majd nevetve táncolni kezdek. Brayden tátott szájjal nézi még mindig a pályát.A percek, órák teltek a hangulat egyre jobban fokozódott. Brayden eléggé kiakadt mikor már a vége felé én álltam nyerésre. Pont az utolsó dobásom következett. Beálltam hogy elinditsam a golyót amikor valami puha érintette meg az oldalam. Brayden meleg tenyere jóleső borzongást váltott ki belőlem. A bal oldalamon is megéreztem a tenyerét majd a levegőt amely a szájából áradt már a fülemet cirógatta.Halkan suttogott a fülembe.

-Csak egyenesen.-suttogja lágyan.Nagyot nyelek, a levegő a tüdőmbe szorul,nem mozdulok csak állok. Gondolatok hada kavarog a fejemben. Elvesztettem a fonalat, eltévedtem valahol a labirintusban és a golyó elment majd lecsúszott oldalra és vége. Egyetlen bábut sem talált el. Mögöttem Brayden hangos ujjongásba kezdett. Lefagytam, felment bennem a pumpa. Hirtelen fordultam meg és siettem a táncoló fiú felé. Mérgesen az arca elé emeltem a mutató ujjam.