Látom Őt!

II/ 7. Rosa

Ez felfoghatatlan és már most gyűlölöm! Az élet fintora nálam valahogy mindig főszerepet játszik.Miért jó újra pofon csapni? Újra kitépni a szívem, legalább is erősen megsebezni? Feltépni a lezárt gátat? Nos, elmesélem szépen sorjában. Az élet ad egy ajándékot, egy halvány reménysugarat ami gyógyítani kezdi a szívedet amíg az szépen be nem forr legalább addig, hogy már ne hasadjon meg. Aztán veszi a múltat és jó erősen a képedbe dobja ezzel felborítva a kis sugarat ami már kihunyóba van és ami felszaggatja a szíved sebét. Ott állt ugyan olyan szexin mint évekkel ezelőtt. Haja kicsit megnőtt, hosszabb tincsei lelógnak zselézett hajából. Szeme kékje még erősebb, teste izmosabb lett. Fekete ing feszül izmain, ingének teteje nincs összegombolva így a szépen formázott tetoválásai kitűnnek és még férfiasabbá teszik. Nagyot nyelek és percekig azt hiszem káprázik a szemem. 

-Minden rendben?-simítja meg az arcom Nate. Felé kapom tekintetem és zöld szemeinek csillogása ragyog rám. Önkéntelenül is az a kék égető szempár tűnik fel előttem. Erősen behunyom a szemem majd halvány mosollyal Nate-re nézek.

-Igen, csak elgondolkoztam.-igazítom meg az inge tetejét.

-Szólj ha van valami probléma.-mélyed a szemeimbe. Jobb kezem felvezetem az arcára és hüvelykujjammal végigsimítok borostás arcvonalán.

-Szólok ne aggódj.-közelebb hajol hozzám és elmosolyodik. Ajkai ez enyémhez közelednek majd lágyan és röviden megcsókol. Szemeim elé újra az a régi gyerek kerül aki előtt egy fiú áll kiről azt hitte élete szerelme lesz, egy nagy házban a konyhában vagyunk mint évekkel ezelőtt. Elválok Nate-től, de Brayden képe még mindig előttem vibrál.-Kimegyek levegőzni egy kicsit.-mosolygok az előttem álló férfire. Aprót bólint majd egy puszi után elengedi a kezem én pedig a kijárat felé veszem az irányt.  

Az esti hűvösebb levegő fut végig csupasz karomon. A cipőm halk kopogása töri meg az éjszaka csendjét. Csillagos ég, megannyi emlék.Úgy érzem egy távoli pillantásától elvesztem egy egyenes úton, mert letértem a labirintus útvesztőjébe. Miért kísért a múlt? Karomat összefonom ezzel meleget sugározva kissé lehűlt karjaimba. Mutató ujjaimmal a karomon dobolok. Az éjszaka kellemesen körbeölel, behunyom a szemem és élvezem, ahogy a szellő átjárja a testem.

-Tudtam,hogy itt leszel!-megremegek a hang hallatán.Nem fordulok meg és nem is nézek hátra.-Tudom, hogy izgulsz. A karodon dobolsz, mert a szíved ezerrel lüktet.- még mindig képtelen vagyok megszólalni. Abbahagyom a dobolást, csak állok mozdulatlanul. Érzem, hogy mögöttem van. Meleg ujjaival végigsimít lehűlt karomon. Libabőr fut végig rajtam.-Ugyan olyan gyönyörű vagy mint évekkel ezelőtt.-ujjai újra elindulnak a vállamtól egészen a könyökömig. 

-Mit akarsz?-nagy levegőt véve sikerült kiböknöm.Érzem, hogy a hangom megfog remegni ha továbbra sem cselekszem.

-Látni akarom a szemeidben a csillogást.-egy ujját húzza végig a vállamon majd kettőt.

-Irántad már nincs csillogás a szememben.-hangom fagyosan cseng amin még én is meglepődöm.

-Ugyan, mindketten tudjuk, hogy ez hazugság.-nevet fel. Hangja még mélyebb lett. Borzongás fut végig a gerincem vonalán. 

-Nem hazugság. Beállíthatod annak, de nem lesz igazad.-fordulok meg és egy lépést hátrálok. A hátamat hűvös szél csapja meg és már is hiányérzet költözik belém.

-Nem tudsz jól hazudni, bárhogyan próbálkozol.-mosolya ördögi, de még mindig piszok helyes.-A szemeid elárulnak.-kék szeme megigéz és a tekintetem vonzza. Akár egy mágnes, sehogy sem tudom elszakítani az egyértelmű vonzódást. 

-Nekünk már nincs semmi közünk egymáshoz. Ellentétek vagyunk és ez így van jól.-becsukom a szemem majd mély levegőt véve kikerülöm a fiút és a bejárat felé igyekszem.

-Az ellentétek vonzzák egymást és ezt nem tagadhatod!-kiállt utánam. Érzem, ahogy kezdek megtörni. A szívem ezernyi energiaital hatása alatt lüktet, pedig csak egy bomba volt akinek a nézése robbantott mindent. 

Beléptem a bálterem nyüzsgésébe. A kis csapatunknál viszont új arcok álldogáltak. Justin épp erősen gesztikulálva mesélt valamit, míg Charlie és Blake nevetve figyelték a történéseket. Kifújtam a tüdőmben ragadt levegőt és odasétáltam hozzájuk.

-Végre!-ölelget meg Blake, fejemet a nyaka hajlatába fúrom és beszívom az illatát. 

-Na letenni, én jövők!-Justin arrébb túrja Blake-t majd felkap és erősen megölel.       

-Hiányoztál nagyon!-lép mellém Charlie és még erősebb mozdulattal töri össze a csontjaimat.

-Remélem, maradtok most pár napig.-nézek a három fiúra, de ők megrázzák a fejüket. 

-Két napig a nyakadon leszünk, utána rugdosni fogsz kifelé minket.-neveti el magát Justin.

-Igen szerintem is, de még most hiányoztok.-nevetem el magam. A társaság jó hangulatú csevegést folytatott tovább.

-Nate hol van?-fordulok Scarlett felé aki épp a pezsgőjét iszogatja.

-Telefonál.-a pezsgő egy kortyra kifogy a poharából.

-Mi a baj?-fürkészem a barátnőm tekintetét.

-Joshua...most nézd meg, milyen kis fruskával táncol.-hajtja le a fejét és a páros felé mutat. Elmosolyodom majd a fiú felé fordulok. Percekig Joshua-t nézem aki egy vörös lánnyal táncol.

-Te tényleg nem veszed észre?-nevetem el magam. Scarlett kérdőn kapja fel a fejét.-Oldalról végig téged bámul és olyan önelégült vigyor éktelenkedik az arcán,mert látja, hogy kiborultál.-jólesően nevetek. Még mindig olyanok mint a gyerekek. -Menj el táncolni Justin-nal. Úgy is jól kijössz vele, hidd el Joshua le fog kérni.-lököm meg a barátnőmet, aki gonoszan elmosolyodik.-Justin!-szólók a még mindig magyarázó fiúnak.

-Mi az hercegnő?-megforgatom a szemem a becézésén majd a tárgyra térek.

-Vidd el Scarlet-tett táncolni és ha Joshua lekéri enged neki, oké?-Justin arcára minden tudó mosoly kúszott majd a kezét nyújtotta a lány felé.

-Értettem.- ezzel megfordultak majd a parkett közepéhez igyekeztek. Idegesen toporogtam ugyanis Nate még mindig nem ért vissza a telefonálásból. Blake lépett mellém kezében két pohárral. Az egyiket felém nyújtotta amit egy mosoly után elvettem.

-Értettem a célzást és tudom mi van, szóval beszélnünk kellesz ha hazaérünk! -a fiú le sem vette a parkettről a szemét. Ismert és tudta, hogy baj van ami nagyon is jól esett, így is összekuszálódott szívemnek. Bólintottam majd belekortyoltam a pohárba, ám amikor ajkaimtól elvált a kristálypohár megláttam az előttünk álldogáló fiú kék szemeit és ördögi mosolyát. Blake haragudott rá ahogy az egész csapat felénk fordult és mind éles tekintettel méregették Brayden-t. 

-Hölgyem felkérhetem egy táncra? Udvariatlanság nemet mondani.-olyan önelégült mosolya volt amit legszívesebben letöröltem volna a képéről. Blake felé fordultam, de csak vállat rántott amit megértettem, hisz a barátja. 

-Legyen.-hangomba sikerült belevinnem egy kis gúnyt pont ahogy szerettem volna. 

Jobb kezem belecsúsztattam ujjai közé majd a tánctérre sétáltunk. Lassú zene csendült fel a háttérben. Karjaimat a nyaka köré fontam,ő pedig derekamra csúsztatta nagy kezeit. Lassan mozogtunk jobbra majd balra a szemkontaktust nem megszakítva. A kék szempár csillogása tündökölt a szemem előtt. Teste az enyémhez simult, arca oly közel volt hozzám,de még sem tudtam hátrébb hajtani a fejem. Tudat alatt nem is akartam. Mosolya kajánon virított arcán. Ajkai dúsak voltak, beharaptam alsó ajkam. 

-Még mindig megőrjítesz!-hajolt közel a fülemhez. Meleg levegő cirógatta érzékeny bőröm.

-Miért csinálod ezt?-suttogtam, éreztem ahogy a fiú izmai megfeszülnek.

-Azt hiszem erre te is tudod a választ.-egyik kezem megragadva körbefordított majd újra karjaiba vonva,talán most még közelebb simulva hozzá, táncoltunk tovább. Miért borítod újra fel az ütemes életemet?

--------------------------------------------------------

Sziasztok!
Nos, Brayden újra felkavarja a vizet.
Kinek drukkoltok inkább? Nate vs. Brayden?
Várom a válaszokat! Puszi <3