Látom Őt!

35.Rosa

Két nap telt el azóta, hogy hazaértem. Azon az estén Logan volt mellettem. Filmeztünk és együtt aludtunk el mint régen mikor kicsik voltunk. Mindent elmondtam neki és ő a szokásos ,,Én a bátyád vagyok és megbántott ezért kinyírom!" szöveg után megértően végighallgatott. Másnap Scarlett, Will,Joshua és Liam jöttek át és nekik is mindent el kellett mesélnem, de miután elhadartam nekik elrángattak a városba, hogy ne búslakodjak és mozduljunk ki. Azon a napon éreztem azt, hogy 10%-ig sikerült elterelnem a gondolataimat erről az egészről. A múltat senkinek sem könnyű lezárni, de reménykedem benne, hogy idővel valamennyire le fogom tudni. Péntek reggel hívén és persze a téli szünet miatt legalább 10 óráig ki sem másztam a puha ágyamból, viszont tovább amúgy sem tudtam volna aludni ugyanis pontban 10 órakor csengettek. Minden csengetésnél félelem érzett kerít hatalmába.Újra és újra az események pörögnek le előttem, így a barátaim már nem is nagyon csengetnek ha jönnek hozzám, bár eddig se volt nagy szokásuk. Nyöszörögve álltam fel majd lépkedtem az ajtó felé. Pizsiben, kócosan és fáradt tekintettel nyitottam ajtót, de egy nem várt személy állt az ajtó túloldalán.

Steve vagy Derek mosolygott rám bánatosan. Nem tudtam mit csináljak. Hisz eddig ez az ember volt számomra az egyik legfontosabb aki lelkileg is megértett aztán mintha sosem ismertem volna, eltűnt az életemből és most az ajtóm előtt áll, hát ez hihetetlen.

-Szia!-szemebeiben annyi sajnálat és szomorúság tükröződött vissza.-Sajnálom!-hajtja le a fejét és a padlót fürkészi.

-Gyere be.-álltam arrébb ő pedig bejött majd leültünk a nappaliba a kanapéra.Percekig nem szólaltunk meg, egymás szemébe néztünk majd elkaptuk a tekintetünket. Egyikünk sem tudta mit mondjon és ez látszott is.

-Nem is tudom hol kezdjem.-szólal meg a fiú.-Először is nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el az igazi nevemet.

-Milyen igazi nevedet?-színlelek döbbentséget, hogy kicsit oldjam a hangulatot. 

-Mi te nem tudsz róla?-döbben le és ijed meg egyszerre.

-Dehogy nem.-nevetem el magam.-Ne aggódj csak viccelek.-megkönnyebbülten sóhajt majd ő is nevetni kezd.

-Szóval nagyon sajnálom. Tudom most megkérdeznéd melyik az igazi nevem.Derek vagyok. Tudod nem hittem volna, hogy ennyire a szívemhez nősz majd te lány.-nevet fel. Én is elnevetem magam majd a nyakába borulok és megölelem. Hirtelen cselekedetemtől először megdöbben majd erősen magához szorít.-Akkor ez azt jelenti, hogy nincs harag?

-Azt jelenti.-mosolygok rá.-Viszont el kell mesélned mi történik itt? Te és Brayden hogyan ismerkedtetek meg? Mi történt a bulin?-kíváncsian hajoltam közelebb a fiúhoz.

-Először meséld el mi a baj.Látom, hogy szomorú vagy és, hogy valami nincs rendben.-simogatja meg az arcomat. Lehajtottam a fejem majd mesélni kezdtem. Utolsó szó után erősen megölelt és a hajamat simogatta.

-Hagyjuk is ezt.-hajtottam le a fejem.-Viszont most te jössz. Mindent tudni akarok!-emeltem fel a tekintetem.

-Nos, hol is kezdjem. Brayden-nel egy bulin találkoztunk még az előző sulimban. A csapat nagyon hamar összekovácsolódott. Mi voltunk a legjobb hatos a suliban. Mindenkinek zűrös családi háttere volt és talán ez kötött össze minket a legjobban. Minden jóban és rosszban is részt vettünk. Én és Brayden úgy mond fejesek voltunk és a legjobb barátok féleség. Hamarabb ismertük egymást és erős kötelék volt köztünk. Míg egy nap Brayden be nem rontott hozzám azzal, hogy össze kell szedni a csapatot. Összeültünk egy helyen ahol mindig lógtunk aztán Brayden kitalálta, hogy vissza akar vágni az apjának és menteni a családját, hogy kicsit jobb legyen a családi helyzet, mert az apja egy pénzes barom és szétszedi a családot és ekkor kezdtünk egy nagy hülyeségbe, mégpedig drogot árultunk. Először kicsivel kezdtünk aztán egy férfi felkeresett minket, kopasz  és magas.Üzletet ajánlott ,mi pedig belementünk, onnantól egyre több pénzünk lett és megvettük azt a házat ahova vittek pár napra. Mindenki beköltözött,persze Brayden nem mindig volt ott, hogy apjának ne legyen gyanús,mert elvenné tőlünk az tuti. Így ez lett csak a miénk. Braydent csak Drogbáróként hívták és erről nem akart senkivel sem beszélni így nem nagyon terjedt a híre. Aztán egy nap az apja megtudta, be akart szállni és Brayden elhitte, hogy megváltozik én pedig ellenálltam és mi összekaptunk akkor nagyon durván, onnantól kezdve többet nem beszéltünk, csupán barátok közösek semmi más. Ennyi.-fejezte be a történetet. Döbbenten néztem magam elé.Mindvégig drogkereskedőkkel voltam és a fiú akibe teljesen belestem drogbáró hát ez szuper. Mi jöhet még?

-Ezt miért nem mondtad eddig?-nézek a fiú szemeibe.

-Eleinte nem tudtam, hogy ismered, aztán pedig nem akartam beleszólni. -vont vállat. Még mindig sokkolva voltam, de tudtam, hogy tovább kell lépnem.

-És a buliról emlékszel valamire?-álltam fel és indultam a konyha felé a fiú pedig követet.

-Őszintén nem igazán. Csak képek, meg reggel Brayden elvitt titeket valahova amit Justin mondott.-fejezte be. Elnevettem magam Derek pedig kérdőn méregetett.

-Egy motelben kötöttünk ki. Justin aztán jól navigálhatott.-már Derek is velem nevetett miközben leültünk enni. 

Délután az egész csapat a várost járta. Igazából nálunk filmeztünk amikor kitalálták, hogy vegyünk sütit,de onnantól minden boltot feljártunk és egész végig a városban voltunk. A szüleim üzleti úton vannak megint, Logan pedig a barátaival így ma mindenki nálunk alszik, bár fogalmam sincs hogy fogunk elférni.Mikor megálltunk a háztömb előtt az egész csapat futásban volt be a házba, de mielőtt én is bemehettem volna megláttam Őt a járda szélén ülve.Nyúzott tekintete az enyémbe fúródott.Szemei pirosak, arca feldagadt. Megállt előttem, meg akarta fogni a kezem, de én elhúztam tőle.

-Kérlek beszéljük meg!-bánatos szemei egy újabb tőrként érték a szívem.

-Nincs mit megbeszélnünk Brayden. Fel kell nevelned a gyereked.-hajtottam le a fejem.

-És ha én mást szeretek és mástól akarok gyereket, mert őt nem akarom?-jött közelebb én pedig hátrébb léptem egyet.

-Ilyet ne mondj. Ő egy ártatlan gyerek, nem az ő hibája hanem a tiéd.-újra marták a könnyek a szemem.

-Tudom, de megőrülök nélküled érted? Nem bírom tovább.-temette arcát a tenyerébe.

-Nem tehetünk mást. Neked új családod lesz, velük kell törődnöd. A mi utunk véget ért. Bárhogyan szeretném nem férek bele az életed képébe.-simítok végig az arcán.

-De beleférsz, mindenhogyan.-csukta be kék szemeit.

-Ez nem így működik Brayden.-nevettem fel.

-Szeretem mikor nevetsz.-keservesen rám emelte kék tekintetét majd elmosolyodott.

-Ez nem változtat semmin. Nem akarok veszekedni, csak fáj és már nem megy. Nem megy az, hogy akkor voltál ezzel a nővel mikor én vártalak,mert azt mondtad visszajössz és hihetetlen, hogy végleg elvett tőlem.-nevettem fel keserűen.-Tudod sosem ismertelek, te pedig nem avattál be. Idejében le zártunk mindent.Viszlát Brayden!-kezem lecsúszott az arcáról majd beindultam a házba. 

Amint beléptem a könnyeim maguktól kezdtek potyogni és már nem bírtam tovább. Csak sírtam a ház falának dőlve és újra összetörtem. Nem akarom többet látni!El akarom felejteni!Nem akarom, hogy tovább fájjon! Soha többé nem akarok szerelmet! Összetörtem és belefáradtam! Tudod Brayden tudom, hogy jó apa leszel és azt is tudom, hogy jó ember vagy,de a mi történetünk már nem folytatódik, két szál,két irány.Csak tudd, hogy nagyon szeretlek! Viszlát Brayden! 
Új élet,új én!

                                                                      Vége

--------------------------------------------------------
Olvasd el!

Sziasztok!
Nos ide is elértünk. Vége ennek a sztorinak!Legalább is ennek az évadnak. Nagyon szerettem Brayden és Rosa párosát, viszont útjukat nem keresztezték tovább. 😔
Viszont arra gondoltam indítok egy második évadot. Írjátok meg kommentben mi a véleményetek arról, hogy legyen e második évad.🤔
Én jó ötletnek tartom, de kinek, hogy tetszik.😊
Kommentben találkozunk!❤