Látom Őt!

17. Rosa

A reggeli eső hangos koppanása keltett fel.Kinyitottam fáradt szemeim. Gyengének éreztem magam, nem volt elég erőm kiszállni az ágyból.A már novemberi időjárás borús volt és hideg. Az eső megállás nélkül esett. Braydent csöppet sem zavarta, aludt tovább és szerencsétlenségemre újra a mellkasán ébredtem. Kezeim a kidolgozott hasán pihentek. Most először érzem azt, hogy nem akarok felkelni bármennyire kinos is lesz utána a helyzet. Felnéztem az arcára, kék szemei lassan kinyitódtak majd ahogy a tekintetünk összekapcsolódott elmosolyodott és az egyik tincsem két ujja közé fogva megszólalt.

-Jó reggelt.-hangja mélyen cseng.

-Jó reggelt.-nézem tenger kék szemeit.Elváltunk egymástól majd öltözni kezdtem mig ő az ágyon ülve a telefonját piszkálta. Felvettem a fekete nadrágom és a tegnapi pólómat.

-Köszi a pólót!-adtam Brayden kezébe aki mosolyogva köszönte meg. -Most mi lesz?-ülök le mellé.

-Nem tudom.-csukja le a telefonját majd felém néz.-Haza kellene mennem, de az se jó megoldás. -a padlót kezdtem fürkészni. Ötleteltem, minden egyes dolgot elemeztem ami szóba jöhet.

-Mi lenne ha hozzánk mennénk? Felhivom Logant, neki biztos nem lenne ellenére.-dobom be az ötletet. Brayden arca elkomorodik. Olyan mintha dühös lenne valakire.Kérdőn összevonom a szemöldököm, de nem szól semmit.Maga elé meredve gondolkozik el.Az arcán látható düh eléggé megrémiszt.Pár perc csönd után szólal csak meg.

-És a szüleid?-hangja komor és ideges.

-Elvileg üzleti úton vannak, de Logan jobban tudja.-vonok vállat.

-Logan mindent jobban tudd?-csattan fel,élesen beszivja a levegőt.

-Egy házban élünk és most ő van otthon még jó hogy jobban tudja.-fonom össze a karjaim, mérges pillantással nézek rá. 

-Szóval még nálad is lakik.-hangjából élesen kihallatszik a cinikusság.

-Miért hol lakna a bátyám?-kérdő tekintettel fürkészem ideges arcát.

-Hogy kid?-kapja felém a tekintetét.

-A bátyám, de ezt már egyszer elmondtam mikor felhivtál a bál előtt.Most mi is a bajod vele?-állok elé.

-Semmi, menjünk.-kerül ki majd kiviharzik a szobából. Felkapom a cuccaim és utána rohanok. Már nagyon elegem van a kirohanásaiból,na meg a hangulatingadozásáról már nem is beszélve. Már a recepciós pultnál jelentkezik ki. Mellé lépek amikor Ben rohan oda hozzám.

-Rosaaaa.-szalad elém én pedig az ölembe kapom.

-Hogy aludtál nagyfiú?-simitom meg az arcát.

-Nagyon jól.-mosolyog rám.Brayden is mellénk lép majd köszön a kezemben lévő kisfiúnak. Lerakom Ben-t és elköszönök tőle meg a bátyától és Brayden után indulok. Amint kilépek a motel ajtaján megcsap a novemberi hűvös fuvallat. Megborzongók, kezeimmel végig simitok a karomon ezzel enyhitve a csipős,hideg fuvallatot.Brayden mellém lép majd  a vállamra teriti a szürke pulcsiját. Melegség járja át a testemet. Félénken rámosolygok majd követem a kocsi felé. Kinyitja nekem az ajtót én pedig beülök és nézem ahogy megkerüli az autót és ő is mellém ül majd beinditja a motort és kikanyarodik. Előveszem a telefonom, Logan számát kikeresve azonnal hivást inditok. Csörög és csörög. Harmadik csörgésre végre felveszi. 

-Igen, ki az?-szól bele a bátyám fáradt hangon. 

-Én vagyok.-nevetek fel.-Mi az hogy te ilyenkor még alszol?-kérdezem tőle még mindig nevetve, azonban választ nem kapok. Csönd van a vonal végén.-Logan?