Nate lépett a lakásba majd megvárta még összeszedem magam , addig megismerte Logan-t akitől szintén kapott egy elfojtott fejmosást. Miután elkészültem elköszöntünk a bátyámtól majd elindultunk a cég felé.A kocsija ugyan az volt mint amivel a bálba mentünk.
-Nos, tényleg babát vársz?-kezdeményezett beszélgetést.
-Igen.-fordultam a fiú felé.
-Ha nem veszed tolakodónak megkérdezhetném ki az apa?-tekintet felém egy pillanatra.
-Brayden az. Ő az a fiú akivel találkoztál a bulin. Tudod, ő a gimis szerelmem.-már nem fájt beszélni róla,mert már nem akartam elengedni és Nate-nek is tudnia kell róla.
-Szóval ő az a fiú akiből nem tudtál kiszeretni?-változik a hangja komorrá, de nem barátságtalan.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Értem.-válaszolta szűkszavúan.
Az út további része csöndben telt. A halk rádió szólt és a motor búgása hallatszott. Miután megálltunk, kiszállva az autóból egy nagy üvegablakos épület tűnt fel a szemem előtt. Nate után sétáltam be a fotocellás ajtón. Egy fekete hajú recepciós nő ült az asztalnál, kedvesen köszöntött majd egy papírt adott főnöke kezébe. Fehér egyszerű falak, pár keretes képpel borította az előteret. Nate mellett sétálva végigmentünk egy folyosón majd egy szürke ajtón belépve gyönyörű kilátás fogadott. Egy íróasztal volt középen elhelyezve, mögötte egy nagy ablak amin keresztül a város szívét lehetett belátni. Jobb oldali falrésznél egy szekrénysor húzódott. Bal oldalon pedig egy újabb szürke ajtó volt látható.
-Szép iroda.-fordultam Nate felé.
-Köszönöm!-mosolygott majd az asztalhoz invitált.-Ott az a szürke ajtó mögött szokott lenni az asszisztensem irodája, de ha nem szeretnéd akkor dolgozhatsz itt velem is.-ajánlotta fel mire megráztam a fejem.
-Jó lesz az iroda, de úgy is közös munka lesz,úgy,hogy mindegy.-mosolyogtam rá.
-Igen, de gondoltam egy kis magánszféra el kell.-simította kezét a tarkójára.
-Valóban.-bólintottam majd a munkának kezdtünk.
Már legalább egy órája ötleteltünk, közben Nate az irodai munkákat is végezte. Sokszor volt, hogy az egyik dolgozó meg is zavart minket, mert aláíratnia kellett valamit a főnökkel. Nos, lassan kezdett kirajzolódni a terv, de még csiszolgatni kellett.Épp azon gondolkoztam mit kezdhetnénk Emily-vel ugyanis a cég ötlete meg volt. Kicsit feljebb futtatjuk, így képtelenség lesz túllépni. A ház teljes mértékben Nate nevén volt így esélye sincs annak a hárpiának, hogy megfossza tőle. Viszont Emily-re nem volt ötletünk és az órák teltével már elég fáradt is lettem.
-Mára elég volt ennyi. Fáradt vagy és a kismamának pihennie kell. Gyere hazaviszlek.-áll fel a székből Nate.
-Rendben.-nem akartam ellenkezni, hisz valóban elég fáradt voltam. Felvettem a kabátom és a táskám majd elhagytuk az irodát.
Amikor megálltunk a ház előtt még Nate felé fordultam. A fiú is felém tekintet, szemeivel engem fürkészett ahogyan én is őt.Még mindig helyes volt, piszkosul helyes, szemei még is megtörtek voltak és ez látszott is.
-Akkor holnap megyünk a rendőrségre?-feszült testtartását kémleltem. Nagyot nyelt majd megszólalt.
-Igen.-bólintott. Csend telepedett közénk. -Köszönöm, hogy mellettem vagy!-szólal meg közelebb hajolva hozzám.
-Nem kell megköszönni.-mosolyogtam rá.-Szívesen teszem.-oly közel került hozzám és fogalmam sem volt mi miatt nem távolodtam el tőle. Már éreztem a mentolos leheletét a bőrömön. Óvatosan hajolt a számhoz majd ajkait az enyémnek nyomta. Gondolkodás nélkül toltam el magamtól.-Nate....-a fiú arca ijedté vált majd a hajába túrt.
أنت تقرأ
Látom Őt!
عاطفيةHallani a szelet,érezni a nap utolsó sugarait, érzékelni, hogy mögöttem van és látni Őt! Rosa egyszerű és kiegyensúlyozott életett élő kollégista lány, boldog családdal és barátokkal. Ám egy nap betoppan az életébe Ő és fenekestől felforgassa azt. Ő...
