Látom Őt!

II/9. Rosa

A konyhában egy forró bögre teával ültem. Már valamennyire sikerült megnyugodnom hála Liam-nek aki ebben a másfél órában engem pátyolgatott.Miután már nem sírtam el magam minden második szavamnál elmeséltem a fiúnak, hogy mi történt. Láttam az arcán, hogy ideges lett, de az érdekemben próbált nem kiborulni. Most is mellettem ült és a hátamat simogatta. Az ajtón hangos zajjal futottak be a barátaink.  Scarlett és Jess azonnal odarohantak hozzám majd az ölelésükbe zártak. Hallottam a háttérben a hat fiú beszélgetését.

-Mi történt vele?-Will letámadja Liam-et aki pultnak dőlve, karba font karokkal áll.  

-Nate.-válaszolta szűkszavúan a fiú.

-Mit csinált az a féreg?-Joshua hangja befeszül.

-Visszajött a felesége.-tudtam, hogy Liam azért ennyire szűkszavú, hogy ne emlékeztessen újra a néhány órával ezelőtt történt dolgokra.

-Szét fogom rúgni a seggét!-düh erősen hallatszik Justin hangjából. Elválok a lányoktól és a fiúkra nézek. Blake jön közelebb hozzám majd ő is ölelésbe von. Már tudta, hogy nem számítanak a szavak és, hogy az ölelése mindig segít. Éveken keresztül ha találkoztunk és látta, hogy baj van csak megölelt szavak nélkül és ez most is bevált.Elmosolyodtam.

-Minden rendben van, ne aggódjatok.-fordulok a többi fiú felé.

-Ne haragudj, hogy nem tudtunk hamarabb jönni.-guggol le elém Scarlett.

-Semmi baj. Megvagyok.-halvány mosolyt küldtem felé.

-Na szóval fontos megbeszélni valónk van.-csapja össze a tenyerét Liam. Mindenki felé fordul.

-Miről akarsz beszélni?-kérdőn tekint Will a mosolygó fiúra.

-Mindenki szabadnapot vesz ki és elmegyünk valahova pihenni. Benne van mindenki?-fordul körbe.

-Még szép.-válaszolja Joshua és a fiú vállára teszi a kezét.

-Hova akarsz menni?-Scarlett kérdése az egész csapatott foglalkoztatta.

-Ez egyenlőre maradjon titok.-magabiztosan mosolygott Liam majd újra megszólalt.-Nyomás pakolni, reggel korán indulunk.-sétáltunk a szobánkba. Nagy pakolásba és telefonálgatásba kezdett a csapat. Épp a fürdőbe szaladtam egy pár dologért amikor Joshua mellett mentem el és azonnal elkapott a röhögő görcs. A fiú épp egy érdekes beszélgetést folytatott.

-Igen..khm..nagyon fáj a torkom. Persze, Will is nagyon beteg lett. Ugyan edző miért hazudnák? Erősen megfáztunk! Khm..jaj a torkom!-utánozza a rekedt hangot.Nevetve mentem be  a fürdőbe. Jó érzés azt tudni, hogy ilyen barátaim vannak, akik mindig mellettem állnak. 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Reggeli nap fénye cirógatta az arcomat majd a szobaajtóm kicsapódott, Jess és Scarlett sikítva ugrottak rám.

-Kelj fel, indulunk!-visították. 

-Csöndesebben. Ehhez még reggel van.-nevettem el magam. 

-A fiúk már viszik a bőröndöket te pedig még fel sem öltöztél.-szól rám Scarlett. Nagy nehezen egyet értve vele kászálódtam ki az ágyból és kezdtem el rendbe szedni magamat. Mire mindennel elkészültünk a fiúk már lent vártak minket. A kocsinak dőlve beszélgettek mikor melléjük léptünk.

-És akkor rácsaptam az ajtót...-neveti el magát Charlie.

-Miről maradtunk le?-érdeklődik Jessica.

-Charlie épp azt meséli, hogy egy kiszállító csaj flörtölt vele ő meg rácsapta az ajtót.-magyarázza meg Liam. Fejemet nevetve megráztam majd beültem a kocsiba. Két autóval indultunk el. Az elsőben Liam ült mellette Joshua, hátul pedig Will, Scarlett és én. A másik autóban pedig Blake,Charlie, Justin és Jess.

Még túl korán volt ahhoz, hogy normális beszélgetést tudjak folytatni,így inkább az ablakon bámultam ki. A nap már felkelt, az élet lassan beindult a város utcáin. Kislányok rohantak iskolába, szülők a  kocsit indították be. Néhány ember kutyát sétáltatott vagy épp a reggeli futását végezte.A nagy háztömböket kicsi falusi házak váltották fel majd pár órával később már az erdők sokasága tűnt fel és a tenger hullámzása majd csapódása a szikláknak.Nagy mosoly terül el az arcomon ahogy megláttam a tengert.Az autó egy idő után megállt egy kétemeletes faház előtt.A ház mögött rengeteg fa és a tenger jelent meg. Csillogó szemekkel bámultam ki az ablakon majd pattantam ki a kocsiból. Többiek már a csomagokat pakolászták be a házba, viszont én nem tudtam mozdulni. Életemben nem láttam ilyen szépet. Ahogyan a ház barna fa színe a tenger kék hullámaival és az erdő fenyveseivel vegyül egyszerűen ámulatba ejtő. 

-Tetszik?-áll meg mellettem Liam. Oldalról pillant rám.

-Az nem kifejezés.-mosolyom egészen a fülemig ér amint elkezdünk beljebb lépkedni. A ház ajtaján belépve még bámulatosabb. Olyan nyugodt az egész hely hangulata. A fa burkolat egy elszigetelt érzést nyújt számomra. Aztán meglátom a nappali kanapéján ücsörögni. Pimasz mosoly égető szemeivel társul amit rám vezet majd feláll. Már meg sem lepődöm a fekete nadrág és fekete ing kombinációján. Azt hiszem megfagyott körülöttünk a levegő. Jelen pillanatban magam sem tudtam eldönteni mit is érzek. Utáltam, hogy itt van, utáltam, hogy tönkretett, még sem szerettem volna, hogy újra elmenjen.Liam-re vezettem a tekintetem aki pedig Justin-ra. -Mit keresel itt?-fordulok újra Brayden felé. 

-Ez még mindig az én házam.-arcán még mindig pimasz és győztes mosoly éktelenkedett.Kinyitottam a szám, hogy válaszolhassak ám megszólalt a telefonom a zsebemben. Amint kicsit arrébb mentem,hogy felvegyem a készüléket a csapat letámadta Brayden-t. Amint megláttam, hogy ki neve vibrál a képernyőn már nem tudtam a veszekedő barátaimra figyelni. Haboztam, hogy fel vegyem e, de kíváncsiság fúrta az oldalamat  így kénytelen voltam. Remegő kézzel húztam el a zöld ikont majd a fülemhez emeltem a telefont és meghallottam a legzsémbesebb hangot.

-Szia.-csöpögött a gúny a hangjából.

-Szia Nate. Mit akarsz?-éreztem, hogy az összetörtség újra felülkerekedik rajtam. 

-Csak tisztázni szerettem volna a dolgokat.-olyan más a hangja. Nem szelíd, nyugtató meg főleg nem. Olyan megvető és arrogáns. 

-Milyen dolgokat? Azt hiszem tegnap elmondtad amit szerettél volna.-az első könnycsepp szántotta végig az arcom puha felületét. 

-Csak, hogy tud a feleségem szeretné helyre hozni a kapcsolatot velünk és nem illik belepofátlankodni. Nem volt köztünk semmi, csupán egy játék volt hazugsággal fűszerezve. -kezdeti hívogató mély hangja most hátborzongatóan csengett. Nem tudtam ki ő. Ki ez a férfi és hol van az akit én megismertem?

-Menj a francba Nate! Te kezdeményezted az egészet! Te hazudtál és rám fogod! Elhitetted, hogy szeretsz. Mond miért tetted ezt?-egyre több könny szántotta fel az arcom, de próbáltam némán összetörni és több megvetést vinni a hangomba. 

-Mert te elhitted. Túl naiv vagy! Többet ne keres minket!-utolsó szó befejeztével kinyomta a telefont további választ meg sem várva. 

Könnyeim már folyóként hulltak a szemeimből. Futásnak eredtem, ki az üveges teraszajtón és le egyenesen a tengerhez. Sosem hittem volna, hogy ez az igazi oldala, hogy lehet valaki ennyire arrogáns és kegyetlen. Újra felhív egy kis időt sem hagyva arra, hogy ne legyek lelki roncs. Ő még inkább belém rúgott ezzel elérve, hogy már nem sima roncs vagyok, hanem én lettem a derbi amin átment 10 autó.A térdeim nem bírták, mert a lelkem feladta a küzdelmet is a víz előtt a homokba a térdeimre estem. Arcomat a tenyerembe temettem és sírtam. Hangosan sírtam, mert senki nem hallott. A tenger hullámai elnyelték a sírás keserves hangját. Közelebb csúsztam a vízhez és hagytam, hogy a felcsapó tenger habja terítse be vékony ujjaimat. A térdeimet felhúztam a mellkasomhoz és átkulcsoltam azt. Már arrébb ültem egy kicsivel a víz habjától és a lábujjaimat a homokba süllyesztettem. A végtelen tengert figyeltem, a messzeséget miközben egy újabb két pár fekete cipőre lettem figyelmes magam mellett. Kezeit a lábán tartotta és ő is a tenger kémlelte. Felé emeltem bánatos tekintetem.

-----------------------------------------

Sziasztok!
Azt hiszem ehhez túl sok mindent nem tudok írni!
Várom a véleményeket!❤😉