Látom Őt!

II/ 15. Rosa

-Hogy mi van?-kap a szájához anya majd felpattan.-Mikor? Mennyi? Nagymama leszek?-csodálkozott. Ebben a percben nem tudtam eldönteni, hogy ez most jót vagy rosszat jelent. Számat rágcsálva, pattanásig feszült idegekkel vártam a további reakciókat, de ők nem szólaltak meg. Maguk elé meredve temetkeztek a csendbe.

-Igen, nagyszülők lesztek.-próbáltam oldani a kialakult feszültséget. Anya elsírta magát majd elém lépett és erősen karjaiba fogott.

-El sem hiszem kicsim.-ölelgettet örömkönnyeket hullajtva.

-Örülsz neki?-mosolyodtam el ahogy anya könny fátyolos tekintetét vizslattam.

-Hát persze. Unokám lesz!-vigyorgott és újra magához vont.-Hány hetes terhes is vagy?-érdeklődött a kezemet szorongatva.

-Másfél- két hetes az orvos szerint.-mosolyogtam anya izgatottságán.

-Ki az apa?-szólal meg percek elteltével először apa.A levegő bennem ragadt és fogalmam sem volt mit is mondhatnék. Úgy éreztem alig kapok levegőt.Az idegesség és a félelem uralta a testem. Logan észrevette a pánik rohamomat, felpattant majd mellém lépett.

-Ő most külföldön van.-teljesen mást felelt mint amit kellett volna. Tudom, hogy ő se tudja mit mondjon és csak az időt húzza, de engem minden perc egyre idegesebbé tesz.

-Nem azt kérdeztem hol van, hanem hogy ki az?-apa hangja feszes és kimért.

-Miért fontos ez most?-folytatja a vitát Logan.

-Azért drága fiam, mert az unokámról van szó és szeretném tudni ki az apja. Ugye tudjátok ki az?-áll fel a fotelből, kezeit ökölbe szorítja.

-Tudjuk, nem kell aggódnod, nem véletlen gyerek.-vágja vissza a bátyám. Oh, ha te azt tudnád, hogy mennyire véletlen, de még sem egy hiba, csupán rosszkor voltunk rossz helyen, vágyakkal fűtve.

-Akkor had halljam az apja nevét!-fonja össze karjait a mellkasa előtt.

-Apa ezt megbeszélhetnénk később is, most örülj.-anya és én a két fiú közt kapkodjuk a tekintetünk.

-Majd örülök, ha megtudom a nevét. Had halljam!-feszül be még jobban a hangja. Nem bírtam tovább. Mielőtt a bátyám újra megszólalhatott volna kiböktem.

-Brayden az!-emeltem fel a hangom. Ijedten kapták felém a fejüket.

-Mit keres az újra melletted?-akad ki apám, undort víve a hangjába. 

-Én szeretem őt.-csattanok fel apám gőgös arcán, megfordulok majd a régi szobámba megyek. Nem sok minden változott. A szoba színe és berendezése ugyan az csupán a cuccaim hiányoznak innen. Az ágyra dőltem, könnyeim kifakadtak keserves sírásba. Most még érzékenyebb vagyok mint eddig, elég volt apám arca és már kiborultam.Percek múlva az ajtón kopogás hallatszott majd kinyitódott és léptek hangja közeledett felém. Anya lágyan simogatni kezdte sírástól reszkető hátam. Felültem az ágyon, anya aggódó tekintettel vizslatott.

-Nyugodj meg.-mosolyodott el, kezét arcomra simítva és letörölte a könnyeim.-Apád nem úgy gondolta, csupán forrófejű ezt te is tudod. -próbál nyugtatni.

-Szeretem őt és képtelen elfogadni.-akadtam ki és újra folytak a könnyeim.

-El kell fogadnia és előbb utóbb el is fogja. Nagyapa lesz és szeretni fogja a kicsit ahogy én is.-biztatóan elmosolyodott.Megöleltem, erősen szorítva magamhoz. -Elmeséled nekem mi történt mióta nem találkoztunk?-aprót bólintottam majd mesélni kezdtem. Nate-től kezdve, ahogyan az életem egyik pillanatól a másikra megváltozott. Emily-ről, hogy mennyire szeretni való,aztán, hogy Nate mit csinált, majd Brayden felbukkanása és a múlt feltörése. Derek kiborulása és azt a tekintetet Brayden-nél ahogyan megtört majd távozott az életemből.

-Mióta elment már nem tudom utálni. Rájöttem, hogy szeretem és mindig is szerettem. Anya a mi történetünk nem érhet még végett!-fakadtam ki újra erős sírásban.

-Semmi baj kincsem.-simogatta a hátamat.-Meglátod idővel minden jó lesz. Egy gyermeket hordozol a szíved alatt, rá is gondolnod kell.-teljes mértékben igaza volt. Önző vagyok, hogy csak magamra gondolok.-Azonban...-folytatta amire felkaptam a tekintetem.-látom, hogy szereted ezt a fiút és ha igazán szerelmes vagy ne hagyd elmenni. Tudnia kell a gyerekről és biztosra veszem, hogy ő is nagyon szenved nélküled.-lehajtottam a fejem és az ölemben pihenő kezeimet vizslattam.

-Mi van akkor ha már nem számítok neki?-torkomban nagy gombóc keletkezett a mondat kimondása után.

-Ne butáskodj angyalom, dehogyis nem számítasz neki. Láttam a tekintetét évekkel ezelőtt és biztos vagyok benne, hogy az a tűz nem ég ki olyan gyorsan. Mit gondolsz az élet Nate tökéletesnek tűnő karjaiból miért dobott vissza hozzá ha nem egymásnak lennétek teremtve? Mennyi esély van arra, hogy pont akkor a barátaiddal van meccse? És persze ezt a kis csodát a hasadban se feledjük.-anya szavai elgondolkodtattak. Igaza van, hisz Brayden az első találkozásunknál a buliban is azt mondta, hogy a mi történetünk még nem ért véget, sőt rengetegszer hangoztatta. 

-Mit csináljak most?-vezettem a tekintetem anya nyugtató arcára.

-Hívd fel, próbálj vele beszélni.Ha jól tudom vannak közös barátaitok, hát menj el hozzájuk és kérd meg őket, hogy hívják fel Brayden-t. A boldogság a te kezedben van, hát tegyél érte!-sikerült elmosolyodnom. Anya szavai lelket öntöttek belém, energiával töltöttek fel és ez nagyon jó volt.

-Velük még nem volt időm találkozni mióta kiderült, hogy babát várok úgyhogy be kell még avatni őket. -mosolyogtam anyára aki viszonozta.

-Na látod, akkor okod is van menni. Mindent rendbe lehet hozni ne aggódj! Ja és kicsim szeretnék elmenni a következő vizsgálatodra.-bólintottam majd megöleltem anyát, amikor kopogtak az ajtómon. Apa dugta be a fejét bánatos tekintettel.Közelebb lépkedett hozzánk majd megállt előttünk az ágy mellett.

-Ne haragudj. Csak féltelek téged. Nagyon szeretlek és vigyázni fogok rátok! Nagypapa leszek ez hihetetlen!-mosolyodott el, bocsánat kérően. Felálltam majd elé léptem és megöleltem.

-Semmi baj apa. Szeretlek! -erősen szorítottuk egymást. 

A délután és az este családi hangulatban telt. Filmet néztünk, beszélgettünk és tervezgettünk. Ezek a pillanatok miatt mondják, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Másnap mikor hazaértünk a többiek már nem voltak otthon. Szerencsére én még indulás előtt kivettem szabadnapot így nem kellett emiatt aggódnom. A házban csönd honolt. A konyhába mentem majd ebédet kezdtem készíteni, de nem volt itthon semmi.

-Mi a baj?-lépett mellém Logan.

-Nincs itthon semmi, hogy ebédet csináljak. Elmegyünk vásárolni?-fordultam a bátyám felé.

-Maradj itthon és pihenj, én elugrok és megveszem amit kell, rendben?-az asztalhoz sétált majd felkapta a kocsikulcsot és a telefonját. 

-De Logan elmegyek én is veled. Nem vagyok rosszul és én tudom mit kell venni.-könyörgök neki mint valami óvodás.

-Én is tudni fogom ha elmondod.-vigyorgott rám nagy győztes mosollyal. Beadva a derekam elkezdtem felsorolni neki a hozzávalókat. -Gyorsan megjárom és jövők.-nyomott egy puszit az arcomra majd elhagyta a lakást.  Előszedtem a tányérokat és edényeket, bekapcsoltam egy jó zenét, hangulatot adva az üres lakásnak. Épp, hogy befejeztem a pakolást csengettek. 

-Jövők már!-kiáltottam ki majd az ajtóhoz lépve kitártam azt.Döbbenet ült ki az arcomra.-Te mit keresel itt? -hangom feszes és mérges. Bánatos tekintettel nézett le a szemeimbe.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!
Na kire gondoltok ki jött Rosa-hoz?
Ha tetszett a rész kérlek írjátok meg kommentben! Puszi ❤🤔