Látom Őt!

13.Rosa

A reggeli nap fénye cirógatta a bőröm. Csukott szemmel élveztem a meleg sugarakat. Pár perc után úgy döntöttem ideje kinyitnom a szemem. Kár volt. Amint a szemeim megszokták a nap fényét és elém tárult a furcsa tudat, hogy én bizony Brayden izmos mellkasán fekszek. Mikor? Hogyan? Még is hogy kerültem én pont a mellkasára?  Nem mozdultam meg. A nap sugarai világitották meg a tetoválásait. Csupán 3 tetoválása volt, de azok is szépen kidolgozódtak voltak. Mellkasa fel majd le süllyedt. Én még mindig nem mozdultam, olyan kinos volt az egész helyzet. Brayden mocorogni kezdett ezzel jelezve, hogy ébren van.Felnéztem az arcára. Kék iriszeivel engem kémlelt. Fáradtságtól elsőre nem tudatosult bennünk a helyzet,de miután már nem félálomban voltunk olyan gyorsan fordultunk el egymástól mint ha tűzhöz érnénk. Brayden a telefonja után kapott majd furcsa mutogatás után inkább elhagyta a szobát. Én pedig ott ültem az ágyon égő vörös fejjel és próbáltam értelmezni az imént történeket.Hasam korgása hangosan jelezte, hogy ő bizony éhes igy kénytelen voltam elhagyni a szobát. A konyha felől hangos nevetés hallatszott. Mikor beléptem a konyhába Lexi épp nevetve teát öntött két bögrébe, a fiúknak pedig kávét. Nolan hangosan fel röhögött, Brayden pedig csak ült, arca halvány piros volt, de nem nézett fel igy nem igen láttam. Elpirult volna? De miért?

- Jó reggelt. Mi ez a jó kedv?-nézek körbe a válaszra várva halvány mosollyal az arcomon.

-Jó reggelt!-nyújtja át az egyik bögrét Lexi és elmosolyodik majd leül az asztalhoz. 

-Hogy aludtál Rosa?-tartja vissza a kitérő nevetését Nolan. 

-Öhm..jól..-hajtom le a fejem. Az arcom rákvörös lett pillanatok alatt. 

-Na jó.-fújja ki a levegőt Nolan majd komolyan Brayden-re néz.-Mit csináltok most?

-Mivel egyenlőre sikerült lerázni őket hazamegyünk.-issza meg a kávéját. 

Reggeli után összepakoltunk majd elbúcsúztunk Nolan-től és Lexi-től és hazafelé indultunk. A kocsiban ülve nem nagyon beszélgettünk. A rádióból halk zene töltötte be a kocsit. Az ablakon bámultam ki mint mindig. A környék kopár volt és nappal se szebb. Kis idő után,mikor már az autópályán jártunk eszembe jutott a projektünk. Brayden felé fordultam, de azonnal le is fagytam. Ötletem sincs mit mondhatnék neki. A reggeli kinos szituációt még mindig érezni lehetett köztünk.  

-Mikor csináljuk meg a projektet fizikára?-óvatos pillantásokkal néztem rá.

-Oh még az is van.-hangja fáradt és látszik rajta, hogy még ötletel mi legyen ez után.-Kedden érted megyek és megcsináljuk.-halványan elmosolyodik majd újra az útnak szenteli a tekintetét.

-Rendben.-nagy mosoly terül el az arcomon. Nem tudom miért, de jó érzéssel tölt el, hogy kedden is látni fogom.

                                    xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Elmentünk a kollégiumba ahol gyorsan összepakoltuk a cuccaink majd véglegesen is őszi szünetre indultunk.Miután kirakott a házunk előtt elköszöntünk egymástól, majd beült az autójába és elment. Néztem ahogy kikanyarodik az utcából és eltűnik a házak homályában. Felmentem a házunkhoz, viszont az ajtó előtt megtorpantam. Szombat van szóval a szüleim itthon vannak és én egész este nem jöttem haza, sőt még telefonon se tudtak elérni. Hogy én mit fogok ezért kapni. Túrtam a hajamba, majd mély levegőt véve halkan benyitottam a lakásba. A konyhából hangok hallatszottak ki.Amint átléptem a konyha ajtaján a szüleim rám kapták ijedt, fáradt és mérges tekintetüket.

-Még is hol voltál kisasszony?-szúrós pillantással mér végig apa.

-Én..csak...egy barátomnál aludtam.-vakartam meg a tarkóm.