Látom Őt!

8.Brayden

Szombat:

Reggel hangos beszélgetésre keltem.Először azt hittem veszekednek, de hamar kiderült, hogy nem. Kikeltem az ágyból majd egy melegitő nadrágot magamra kapva elindultam le a nappaliba ahonnan hallottam a zajt. Beléptem a nappaliba. Anyám épp a bátyám öltönyét igazgatta, apám pedig a fotelből irányitgatta a cselédeket.

-Ti mit csináltok?-dőlök a falnak és összefonom a karjaimat.

-A bátyáddal megyünk este egy jótékonysági estére és megnézzük, hogy hogyan áll rajta az öltöny.-válaszolta anya.

-Elég lett volna annyi is hogy leléptek este.-forgatom meg a szemeim.

-Ne szemtelenkedj az anyáddal fiam!-parancsol rám az apám.

-Mit foglalkozol velem, ha úgy is tudjuk, hogy nem érdekellek?-vágok vissza.

-Brayden elég legyen.-lép mellém anya.Kis korom óta anya egy fokkal jobban törődött velem mint apám, de ő se szent.

-Leléptem.-mentem fel a szobámba.

Leültem az ágyamra  majd a telefonomat a kezembe kapva irtam Jacksonnak.

Brayden: Cső haver. Menjünk valahova nincs kedvem itthon lenni.

Jackson: Ősökkel balhé?

Brayden: Ja.

Jackson: Akkor szedj fel kocsival és menjünk kajálni.

Brayden: Ok.

Felvettem egy szürke pólót, fekete farmer nadrágomat majd a kocsikulcsot felkapva elindultam a bejárati ajtó felé. Persze nem tudok kijutni úgy hogy senki ne kerüljön az utamba. A bátyám kérdőn méregetett.

-Mit akarsz?-sziszegem ingerülten.Ugyan olyan undorodó arca van mint apámnak.

-Hova mész?-fonja össze karjait.

-Semmi közöd hozzá.-lököm meg a vállammal majd elhagyom a házat. 

Beülök a kocsiba majd beinditom. Élvezem a hangját. A motor egyenletes ketyegését, a régies illatot, maga a kocsit.Kikanyarodtam a ház elől majd Jacksonék felé vettem az irányt.Tapostam a gázt, ideges voltam és dühös.A húgom jutott eszembe. Még csak 4 éves de anyáméknak nem kell ezért a nagyi neveli. Borzalmas az egész és én nem tehetek semmit még csak 17 vagyok igy nem lehetek a gondozója. A húgomról a gondolataim valahogy Rose felé kanyarodtak. Fogalmam sincs miért.Jó érzés volt,hogy utánam jött, hogy ott volt mellettem. Nem köszöntem neki pénteken és nem is nagyon beszéltünk hisz mit mondjak neki, már nincs közöm hozzá és ő ezek után is utánam jött. Igaz barát.Barát épp ez fura mi csak barátok.CSAK barátok! emlékeztettem magam,mert egészen kikanyarodtam. Megálltam Jackson háza előtt. A fiú kicsapta a bejárati ajtót majd bepattant a kocsiba.

-Indulj mááár!-kiállt rám.A gázra tapostam.

-Mi a szar történt?-nézek rá kérdőn majd elnevetem magam az arcát látva.

-Az öcsém nem hagyott békén én meg földhöz vágtam a játékát és elment sirni anyának, rohadt nagyot fogok kapni.-néz maga elé. Megint felnevetek.

-Te beteg vagy ember.-nézek vissza az útra.

Megállok egy parkolóban majd lezárom a kocsit és egy gyorskajáldát kezdünk keresni. Belépünk a zsúfolt helységbe. Kikérjük a rendelést majd leülünk hátul egy asztalnál.

-Úgy eszel mint aki nem kajál otthon.-nevetek fel és nézem ahogy a haverom teletömi a száját sült krumplival.

-Nem is ettem, anyám meg van bolondulva egy prezentációja miatt és nem főzött.-hasamat fogva nevetek rajta.