Látom Őt!

II/29.Rosa

Két nap elteltével egyre jobban elvesztettem a reményt, hogy ez a férfi egyszer visszakapja mindazt amit ő okoz és én újra a családommal lehetek majd. Még aznap átkerültem egy másik szobába. Jóval kisebb helység, sőt itt egy ágyon és egy apró éjjeli szekrényen kívül semmi sem volt. Még egy ablak sem amiből arra következtettem, hogy a pincében lehetek valahol. A penész szaga erősen beterítette a helységet minden áldott reggel és este. Csak a szobában tartózkodtam, az őr óránként kivitt wc-re, de a helyet nem tudtam felfedezni ugyanis a szoba mellett volt közvetlen a mellékhelység. Nem tudom mit akar kezdeni velem ez az arrogáns férfi, de már nem is érdekel, csupán annyit szeretnék, hogy a kisbabám és Brayden jól legyen.

Már délután körül járhatott az idő, bár az igazat megvallva egyáltalán nem tudtam, ugyanis az időérzékem a bezártságtól jóval alábbhagyott. Az ágyon fekve méláztam a történteken és, hogy mi lesz most, mikor nyílt az ajtó.Azonnal ülő helyzetben helyezkedtem el, ám nem az jött be kire számítottam. Szintén arrogáns képe van és legszívesebben behúznék neki, de most valami más is megbújt a tekintetében amit sehova sem tudtam tenni. Leült mellém majd tekintetét felém vezette.

-Mit akarsz?-sziszegtem az idegeim határán sétálva.

-Oh, csak megnézni, hogy meghaltál e már!-kiáltja kissé hátradöntve a fejét. Mielőtt megszólalhattam volna közvetlen elém hajolt és suttogni kezdett.-Kiviszlek innen, csak működj közre.

-Honnan tudom, hogy bízhatok benned?-húztam össze a szemöldököm kérdőn tekintve Jordan-re.

-Teljesen jogos kérdés. Tudod én mindig is szerettem az öcsémet még ha ezt ő nem is látta, de ott volt a megfelelési kényszer az apám felé, felnéztem rá kicsi korom óta és nem vettem észre milyen is ő valójában. Most pedig túl messzire ment.-szorította ökölbe a kezét. 

-Szóval ezért segítesz nekem?-nevettem el magam, ugyanis nagyon bűzlött ez a történet nekem.

-Elsősorban igen, de nem szeretném ha Brayden még többet szenvedne az apám miatt. Szeret téged még az életénél is jobban és tudom, hogy érted fog jönni, de akkor apám tuti megöli. Ezért még mielőtt hülyeséget csinálna, cselekednem kell. A kis Ethan számít rátok.-igazi döbbentség ült ki az arcomra. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy az az arrogáns hasonmás hova tűnt jelen pillanatban.

-Ez lennél te?-ajkaim kissé elnyíltak a döbbenettől.

-Tudok még meglepetést okozni Ros. Szeretném ha egyszer az életben úgy igazán szeretnének mint téged és az öcsémet, a barátaitok és ti egymást.-nevet fel kezét a tarkójára simítva.Fogalmam sincs, hogy jól cselekszem e, de hittem neki, annak, hogy meg akar változni egy jobb életért.

-Rendben van. Ha segítesz akkor beszélek Brayden-nel. Mond mit tegyek.-a fiú elmosolyodott majd hálásan bólintott.

-Csak játszd a haldoklót.-olyan komolysággal ejtette ki a szavakat, hogy muszáj voltam felnevetni.

Elfeküdtem az ágyon, arcomra mérhetetlen fájdalmat mutatva. Jordan felállt pont mikor az ajtó kinyitódott. Az apja arrogáns képén hatalmas vigyor uralkodott ahogy végignézett rajtam. Beljebb sétált majd jobb kezét Jordan vállára helyezte és felém fordította tekintetét.

-Mi a helyzet?-hangja szigorúra változott, de szemmel látható volt, hogy nagyon is örül a helyzetnek.

-Már nem sok van hátra számára.-nevet fel Jordan. Most először hallom, hogy nem szívből nevet.

-Tökéletes.-csapja össze a férfi a kezeit. -Jordan a testőrökre szükségem van, így őt ma rád bízom, rendben?

-Rendben.-Jordan arca feszes, akárcsak az apjáé. A férfi bólintott majd egy utolsó pillantást vetve haldokló testemre elhagyta a szobát. Jordan hangosan kifújta a levegőt majd  leült mellém az ágyra.