Látom Őt!

II/16. Rosa

A fiú kékes zöld szeme bánatosan csillogott miközben engem kémlelt.Megtört volt és mérhetetlen fájdalom csillogott tekintetén keresztül. Fogalmam sem volt mit tehetnék, hisz annyi idő után újra előttem áll,összetörve. 

-Sajnálom. Mindent sajnálok! -nyúlt a kezem után.-Kérlek Rosa segíts nekem! Elvette tőlem őt, érted? Én bedőltem neki téged eldobva magamtól.-könyörgő hangja megtört, de nem mutathattam ki, hisz ő sem tette. Hideg vérrel küldött el melegebb éghajlatra.

-Gyere be! De nem bocsájtok meg, ezt jobb ha most tisztázzuk. -léptem el az ajtótól. Ő pedig mögöttem lépkedett be a nappaliba ahol leültünk a kanapéra.-Mi történt?-kérdezem a síró fiút. Első pillanattól azt hittem ő egy feszes ember, de még sem az. Nagyon hamar megtörik.

-Ő..ő..ő -kezdett többször is bele, de mindig elakadt a beszédbe.-Azért jött vissza, hogy elvehesse mindenem, mert hallotta mennyire felfutott a cég és ha már itt van elvette Emily-t is. Úgy beszélt róla mint egy játék babáról akit birtokolhat. Összetört és még azt is képes volt behazudni, hogy terhes, csak, hogy veled véget vessek mindennek. Miután ellöktelek minden jó volt aztán újra kiderült, hogy megcsalt és megfosztott mindenemtől. Most a házamra pályázik és a cégre. Nem engedhetem neki és egyedül nem fog menni. Tudom, hogy elrontottam és nagyon haragszol, de kérlek segíts nekem. Ígérem békén hagylak utána, bármennyire szeretlek.-hajtotta le a fejét egy újabb kövér könnycseppet hullajtva. 

-Nate...-kezdtem bele egy mély levegőt véve.-Nem akarok veszekedni, de tudod te mekkora fájdalmat éreztem azután, hogy a földbe tapostál? Elmondhattad volna utána szépen is mikor az a hárpia nem hallja, de te nem kerestél, hogy rendbe hozd. Én megértettem volna, de ezek után nehezen bízok benned! Viszont Emily-t még mindig szeretem, ezért hajlandó vagyok segíteni. Viszont ,,ha nincs ló, jó a szamár is" játékot többet nem játszunk! Így rendben?-csillogó tekintetét rám vezette majd halványan elmosolyodott és bólintott.

-Nagyon köszönöm!-hálálkodott, de én csak megráztam a fejem nemet sugallva.

-Majd akkor köszönd ha végeztünk!-álltam fel a kanapéról majd a konyhába mentem. 

A délután folyamán tervezgetni kezdtünk, hogy mit hogyan csináljunk. Végül abban állapodtunk meg, hogy kis időre asszisztense leszek és onnan próbálunk mindent megoldani.A konyha pultnál ittam a vizemet, míg Nate kávét szürcsölgetett mikor üzenetem jött.Kivettem a telefonom majd megnyitottam az üzeneteket.

Blake: Minden rendben? Alig hallunk felőled....

Jött az üzenet, amiről eszembe jutott a baba, a fiúk és nem utolsó sorban Brayden. Visszapötyögtem egy minden okét és, hogy beszélnünk kellene valamikor majd áttértem egy rég használt chat-be. 

Én: Kérlek gyere vissza! Beszélnünk kell! Tudunk találkozni?

Brayden percek múlva sem válaszolt így lezártam a telefont majd a konyhapultra helyeztem. A bejárati ajtó felől hangos beszélgetés hallatszott majd Logan lépett a konyhába. Az asztalnál ülő férfit észre sem véve lépett hozzám majd puszit nyomott az arcomra.

-Mi újság? Összefutottam a többiekkel és nagyobb bevásárlást csináltunk mint kellett volna.-nevetett fel majd a hasamhoz hajolt.-Ne aggódj picuri nem leszel éhes.-Amint újra a szemeimbe nézett oldalba böktem.

-Khm..Logan...igen minden rendben, de vendégünk van.-mutattam az asztalnál ülő fiúra aki döbbenten nézett rám. Zavartan kinéztem az ablakon.Ekkor a konyhába beléptek a drága barátaim.

-Mi a francot keresel itt?-szorította ökölbe a kezeit Joshua. 

-Ez a mi házunk!-csattan fel Liam.