Egy kunoichi élete Naruto világából

A puccs

Visszamentem a szobába és láttam, hogy a lopótökjéből jön ki a homok. Szél jutsut alkalmaztam, hogy eloszlassam.
- Te meg mit keresel itt? Megmondanád nekem, hogy mit csinálsz? – kérdeztem tőle dühösen
- Megölöm Rock Leet! – sziszegte üveges tekintettel
- Gaara ne akard, hogy megállítsalak! – kiáltottam és támadóállásba helyezkedtem
- Próbálj csak meg! - Félrelökött a homokjával, így kiestem a kórteremből, de egyből felpattantam. Aktiváltam a sharinganom.
- Homok manipulálás. – kitartottam a kezem Gaara homokja felé
- Te meg mit képzelsz? – kérdezte meglepetten az eltűnő homokját nézve
- Elszívom az összes homokod. Visszakapod, hogyha kimész a kórteremből és soha többé nem akarod megölni a bajtársaimat! – válaszoltam dühösen
- Mit ígérgessek itt neked? Add vissza! – majd kitartotta felém a kezét és összezárta a tenyerét – Homok koporsó!
- Én a helyedben nem tenném, mert a saját jutsud, most rajtad fog ütni.
- Mit művelsz? Fejezd be! – kiáltotta miközben a homok kezdte körbefonni a lábát
- Jól van. – elnyeltem teljesen a homokját.
- Hogy tudod uralni a homokot? Gyerekként csak a tüzet tudtad. Csak nem másoló ninja vagy?
- Annál sokkal több, majd idővel rájössz. – majd nagy levegőt vettem és magabiztosan folytattam: - Gaara hagyd békén Lee-t! Azzal, hogy mindenkit meg akarsz ölni nem fognak elfogadni. Mindig lesznek emberek, akik túl élnek téged. Ne akard őket ellökni magadtól! Engem meg úgysem tudsz, akármelyik arcod mutatod.
Mielőtt mondhatott volna akármit is eltűntem a kórházból. Mikor érzékeltem, hogy Gaara eltűnt Lee kórterméből visszaadtam a homokját. Este kint ültem a tetőkön. Negatív gyilkos szándékú chakrára lettem figyelmes. Gaarát láttam a tetőn, ahogy titokban nézett a lakásom felé, ekkor döbbentem rá, hogy a távolból végig engem figyelt egy szemtechnika segítségével a harmadik szemmel. Ekkor vettem észre a sötétben egy alakot. Biztos nem vette észre, mert túlságosan el volt foglalva a kukkolással. Az alak támadásba lendült egyenesen Gaarára rontott.
- Láthatatlan védőfal technika visszaverés.
Leleplezte a kilétét a védőfal.
- Szuper szokásosan működött. – gondoltam magamban
Gaara mellé ugrottam.
- Visszaadtad a homokom? – kérdezte egyenesen a szemembe nézve
- Igen.
- Homokkoporsó! – kiáltotta az alak felé nyújtva a kezét
- Gaara ne öld meg! Be kell vinnem... - folytattam volna a mondatot, de ő közbe vágott
- Rikutoki meg akart ölni. Ezt érdemli!
- Vízköpet.
Pont a fejét találtam el, ha meg is öli, nem lehet rá bizonyítani, majd én elviszem a balhét. A támadó meghalt fulladás miatt, de inkább a víz ölte meg, a homok pedig összezúzta a testét. Mielőtt Gaara bármit is mondhatott volna felkaptam gyorsan a holttestet és elvittem a hokagéhoz.
- Rikutoki ez mégis mit jelentsen? – kérdezte harmadik álmos tekintettel
- Egy halott ninját. – mondtam egyszerűen lehajtott fejjel az ajtaja előtt
- Azt észrevettem, de miért ölted meg, ha egyáltalán te ölted meg, a teste úgy van összezúzva, ahogy Rock Lee lába. – mondta a ninját szemügyre véve.
- Hokage – sama bocsáss meg! – majd felemeltem fejem – Ez a ninja Dosu hangrejtekből. Éppen járőröztem mikor megtámadott, Gaara kint ült az egyik tetőn és a homokkoporsóval elfogta. Meg akartam védeni egy vízköpet jutsuval, csak véletlenül a fejét találtam el.
- Vagy éppen pont fordítva. Gaarát akarta megölni és te meg védted. Rikutoki, amint vége a chuunin vizsgának küldetésekre fogsz járni. Újra kémkedni fogsz, be kell épülnöd. Jiraiyától kell tanulnod, meg kell tanulnod fel venni mind a kilenc bijuu formát és a végső Juubi formát is. Az anbunak vége! Fontosabb feladatok várnak rád a falu érdekében. Nem akarok ellentmondást hallani!
- Értettem Hokage – sama! Bocsáss meg! Minden úgy lesz, ahogy parancsolod. – mondtam beleegyező hangon a szavai teljesen lesújtottak
- Most pedig menj! Alud ki magad! Jó éjszakát! – kiáltotta nekem dühösen
- Jó éjszakát Hokage – sama! – mondtam lehangoltan
Ezután hazatértem, megviselt, hogy az anbus pályafutásom véget ért, mielőtt még kapitány lehettem volna. Lefeküdtem aludni és ismét ugyanazt álmodtam. Gaara a Shukakuval megtámadta Konohát, Narutonak és nekem kellett megvédeni a falut.
Másnap elmentem az előhívatott fényképért. Együtt ebédeltem Genmával, akinek elmeséltem az esti történéseket. Egyetértett a Hokagéval, hozzá tette, hogy ő lesz a vizsgabiztos a negyedik egyben utolsó fordulóban.
Este ismét kint ültem a tetőn. Egy ismerős chakrát érzékeltem.
- Ootsutsuki Rikutoki... Napról napra jobban meglepsz engem. – mondta Gaara a hátam mögém magasodva
- Szia Gaara! – köszöntem neki egyszerűen
- Hogy-hogy nem alszol? – kérdezte meglepetten, majd picivel arrébb leült mellém
- Telihold. Te miért nem alszol? Várj, tudom Shukaku nem hagy. – mondtam ki egyszerűen
- Igen. Talán még erre is emlékszel, akkor tudod, hogy egy szörnyeteg vagyok... - mondta elgondolkodva
- Gaara a jinchuurikik nem szörnyetegek. Sokan annak látják őket, de nem így van. Nézni kell a jó oldalát is, hogy bijuud van. Sosem vagy egyedül, mivel életed végéig van egy társad, akit beléd pecsételtek. És ha megismered, még jó beszélgetőpartner is válhat belőle. – mondtam neki lágyan
- Te ezt honnan is tudhatnád? – kérdezte felindultan
- Gaara én sok mindent tudok, csak sokan nem tudják miken mentem keresztül. De ha úgy gondolod, majd idővel megmutatom, ahogy régen, hogy a világnak van jó oldala is. Főként akkor, ha van egy személy, akivel meg akarod osztani. Ha hiszed, ha nem én megosztanám veled a világom. Tessék ezt neked hívattam elő, csak még nem volt alkalmam odaadni. – vettem elő a zsebemből a képet és leraktam mellé, ő kézbe vette - Hallottam Temaritól, hogy egy évvel ezelőtt véletlenül eltépődött, előhívattam neked, hogy emlékezz a szép időkre mikor még gyerekek voltunk. Egyet mindig magamnál tartok ebből, de már csak egy maradt belőle, így nagy becsben őrzöm, mert egyik nap elvesztettem a pénztárcám. Szép éjszakát! – mondtam neki lágyan és felálltam
- Rikutoki várj!
- Igen? – kérdeztem meglepetten
- Bocsáss meg! Nem akartalak megbántani semmivel, ha azt tettem. – nagyot sóhajtott, majd folytatta: - Te egy nagyszerű lány vagy, én meg egy gyilkoló gép. Ezt mindig is tudtam csak gyerekként könnyű volt mást hinni. Ezt sulykolta belém az apám, a nagybátyám, a falusiak még a testvéreim is. Egyedül akkor bíztam meg a testvéreimben, mikor még kisgyerek voltam. Nem tudom, hogy tudnék-e bízni újra valakiben, azt meg lehetetlenségnek tartom, hogy egy olyan lány, mint te mellettem élje le az életét egy szörnyeteg mellett, félve akkor, mikor öllek meg, ha véletlenül elalszom. Ja és még valami ezt találtam a piactéren biztos a tiéd.
Átnyújtotta a homokjával pénztárcám.
- Köszönöm. Tudod egy nagy kincs van benne... - mondtam halkan, majd folytattam - Az pedig a közös fényképünk, mindennél többet ér nekem a világon. – Az ég felé emeltem a tekintetem - Majd egyszer, ha nyitott vagy rá mesélek magamról. Arról miért nem félek tőled, miért nem féltem soha és miért nem fogok félni tőled soha. Arról, hogy min mentem keresztül ezalatt a pár év alatt, míg nem láttalak. Persze csak akkor, ha érdekel. – az utolsó mondatnál egyenesen a szemébe néztem. Bólintott, rámosolyogtam. – Tudod én úgy gondolom, mindenki szívét meg lehet lágyítani és kinyitni a világ felé csak a megfelelő ember vagy emberek kellenek hozzá. Szép éjszakát Gaara - kun! (Szép éjszakát Shukaku) – majd elrugaszkodtam a tetőről
- Szép éjszakát Rikutoki – chan! – Köszönt el.
Ez mégis mi volt hogy úgy éreztem, hogy a belsőmet melengeti ez az érzés évekig ismeretlen volt számomra – gondolta magában
- Idefigyelj Sabaku no Gaara! Ootsutsuki Rikutoki még mindig egy hatalmas kincs számodra és még nagyobb lett az évek múltával. – mondta neki Shukaku
Fura úgy éreztem, mintha Shukakutól is elköszönt volna. – merengett
Hazamentem majd lefeküdtem az ágyra. A gondolatok csak cikáztak a fejemben.
Három nap és jön a negyedik vizsga. Végig Gaaránál volt a pénztárcám. Érzem az illatát, ahogy átitta a chakrája. Úgy éreztem ma este, hogy újra közel engedett magához. Remélem sikerülni fog, hogy az életem vele éljem le. – ezekkel a gondolatokkal hajtottam álomra a fejem.