Egy kunoichi élete Naruto világából

Rég nem látott ismerős - Barát vagy ellenség

Semmi különleges mozgolódás nem volt a faluban. Nem döntöttek még arról a vének, hogy, kit nevezzenek ki a harmadik utódjának az ötödik hokagénak. Jiraiya – sensei úgy gondolta a faluban marad, míg nem kap új küldetést, így Narutoval edzett. Megtanította neki a rasengant, amit még Naruto édesapja Minato tökéletesített. Én Genma – sensei felügyelete alatt tovább gyakoroltam. Parancsba kaptam, hogy nem mehettek egyenlőre több küldetésre. Az anbus megfigyelő szolgálat alól pedig ideiglenesen menesztettek, hogy segítettem Gaaráéknak elmenni a faluból. Hiába védtem meg a falut vérrel verejtékkel, azt mondták a vének örüljek neki, hogy árulással nem vádolnak. Ez teljesen a vénekre vall. Egyik nap megkértem Jiraiya – senseit is, hogy csatlakozzon hozzánk egy kis időre, míg Naruto az edzés fáradalmait heveri.
- Sensei köszönöm, hogy csatlakoztál hozzánk. Mutatni szeretnék nektek valamit, akkor történt ez velem, mikor a falut megtámadták és csináltam egy klón jutsut. – ezután aktiváltam a rinnegant. Döbbenten bámulta Genma a szemeimet. Jiraiya is meglepődött, de nem annyira, mint vártam.
- Jiraiya – sensei te nem nagyon vagy meglepve. Te tudod mi ez a technika? A látásom sokkal élesebb, az érzékeim kifinomultabbak. Úgy érzem a bijuuk is egy hatalmas chakrává tudnának összetömörülni.
- Hihetetlen... Nem gondoltam volna, de tényleg. Magyarázattal szolgál az őseid vérvonala. Azt tudtuk, hogy az édesapád az első hokage unokája volt. Az édesanyád meg egy Uchiha. Benned egyesül a Senju és az Uchiha vérvonal is így képes vagy életre kelteni a rinnegant. – mondta Jiraiya
- Rinnegan? Az nem csak legenda? – kérdezte Genma
- Nem, amint látod válóság. Rikutoki – fordult felém Jiraiya - Te négy éves korodban felébresztetted a sharingant, ami az Uchiha örökséget hordozza magában. 15 évesen felélesztetted a rinnegant. Sokat nem tudok róla, de magyarázattal szolgál a képességeidre, hogy így tudsz az állatok felet uralkodni, az elemeket irányítani, a bijuukat kordában tartani. Egy tanítványom Nagato is birtokolta. Konoha mikor Amagekuréval háborúzott, akkor találtam rá és két társásra Yahikora és Konanra. Tanításom alatt ébresztette fel a rinnegant, de a képességeit nem nagyon ismerem. Feljegyzéseket sem találtam róla.
- Akkor csak annyit tudunk, hogy hasznos, de lehet veszélyes is a használójára nézve. - fűzte hozzá Genma
- Pontosan. Az biztos, hogy a használata nem halálos, de ritka. Így az ellenség előtt, csak ha nagyon muszáj akkor használd! – fűzte hozzá Jiraiya
- Értem úgy, mint a bijuukat. – mondtam ki egyszerűen
- Igen! Én nekem mennem kell. Meg kell néznem Narutot hogy halad. Rikutoki pár hónap múlva hosszú edzésre viszlek Narutoval. Nem tudom mikor térünk vissza. Meg akarom várni, míg az új Hokagét kinevezik, mert én visszautasítottam. Így Tsunadet jelölték ki a nagynénédet. Érte majd Narutóval indulunk el a jövő héten.
- Nagynéném?
- Igen, édesapád nővére. Ő segített a világra. – tette hozzá Jiraiya mosolyogva
- Akkor talán édesanyámról is tud mesélni?
- Édesanyádat igazán apád ismerte. Tsunade sem tud róla többet. Most mennem kell. Később találkozunk. – mondta Jiraiya, majd tovább is sietett
- Viszlát sensei! – mondtuk Genmával.
Edzés és edzés, így teltek a napjaim. Kijelöltek a kapuhoz, mert Kotetsu és Izumo ismét küldetésre mentek. Éppen mentem a szokásos őrhelyemre, mikor negatív chakrát érzékeltem a közelben. Azt a parancsot kaptam, hogy nem hagyhatom el az őrhelyem így veszteg maradtam. A falun kívül Asuma és Kurenai belefutottak két furcsa alakba, akik fekete alapon piros felhőkkel díszített köpenyt viseltek. Később Kakashi és Gai is csatlakozott a trécseléshez.
- Rég láttalak titeket Asuma - san, Kurenai – san. - mondta az egyik (Naruto 81. rész 14:29 – 14:33)
- Kik vagytok? – kérdezte Kurenai
- Kurenai nézd az ott egy sharingan! – mondta neki Asuma
- Minket csak a Kyuubi érdekel. Álljatok félre az utunkból, vagy felnyársallak benneteket. – mondta a másik fekete köpenyes
- Ha Narutoért jöttetek előbb rajtunk kell keresztül verekedni magatokat. – támadta le őket Kakashi
- Nézd csak ahhoz képest, hogy sharinganja van elég jól tudja használni.
- Igaz, de a használata kimerítő tud lenni, nem úgy, mint egy igazi Uchihának. Igaz Kakashi – senpai?
- Uchiha Itachi! – döbbent meg Kakashi – Minek nektek Naruto?
- Az ne érdekeljen téged. – tette hozzá a másik a köpenyes
- Te! A köd hét kardforgatójának az egyik kardja van nálad. Egy szökött ninja. Hallottam már rólad te vagy Hoshigaki Kisame. – mondta Kakashi meglepetten
- Talált süllyedt. – mondta vihogva Kisame
- Kisame nincs időnk társalogni. – mondta neki Itachi
- Már úgyis vártam mikor harcolunk már végre. – tette hozzá Gai
Ekkor egymásnak feszültek, de Itachi mangekyou sharinganja ellen és Kisame víz támadásai ellen nem sokat tudtak tenni. Itachiék a harc után továbbálltak s egyenesen az útjukat Naruto tartózkodási helye felé vették. Ekkor láttam, hogy elrohan mellettem Sasuke. Én is éreztem egy nagyon ismerős chakrát, de nem mozdulhattam. Szerencsémre épp jött Ebisu és Genma így rájuk hagytam az őrséget.
- Én is érzékelem, de menj Rikutoki! – kiáltotta utánam Genma
Így Sasuke után rohantam, egyre közelebb éreztem a negatív chakrát és az ismerőst is. Sasuke úgy rohant, hogy a lába sem érte a földet. Berohant egy fürdőbe, ott Narutot éppen sarokba szorította a két köpenyes alak.
- Most pedig ne állj ellen! Nem fog fájni, ha harc nélkül feladod nem fog nagy bajod esni. Csak a beléd pecsételt bijuut akarjuk. – mondta Kisame Narutonak. Naruto le volt fagyva semmit nem tett, meg volt rémülve. Megfagyott az ereiben a vér és csak Itachi sharinganjait bámulta. Ekkor robogott be Sasuke.
- Rég találkoztunk,- Kisame hátrafordult - Sasuke. – mondta Itachi egyhangúan (Naruto 84. rész 16:14 – 16:22
- Uchiha Itachi! – kiáltotta feldúltan Sasuke (Naruto 84. rész 16:23 – 16:25)
- Itachi ki ez a kölyök? Nézd, olyan szemei vannak, mint neked? Csak nem? – kérdezte vigyorogva Kisame
- Ő az öcsém. Maradj ki belőle Sasuke! Nem veled van dolgom. – mondta Itachi még mindig Narutora meredve
Naruto kihasználva Kisame és Itachi figyelmetlenségét gyorsan próbált elrohanni, de Kisame elkapta. Pont akkor értem oda, mikor az a kép fogadott, hogy Sasuke egy chidorival ráront Itachira. Itachi bevetette ellene a mangekyou sharinganját. Kisame meg Narutot nyakánál fogva falhoz szegezte. Leblokkoltam mikor megláttam Itachit.
- Itachi – san!
Erre rám nézett. Automatikusan aktiválódott a mangekyoum, hogy ne tudjon kábulatba taszítani.
- Nini még egy. Tűnj innen kislány vagy véged! – mondta Kisame kéjes kacajjal
Megráztam a fejem, nem gondolkodtam. Nekirontottam Kisaménak, aki ennek hatására, kiejtette Narutot a kezei közül. Kisame erre elővette a kardját nagyot suhintott, de én kikerültem.
- Jó gyors vagy. – mosolygott
- Rikutoki fogd Narutot és Sasukét! – kiáltotta Jiraiya az ajtóból.
Engedelmeskedtem, gyorsan Jiraiya mögé ugrottam velük. Itachi és Kisame támadni akartak, mikor bevetettem a jutsu visszaverő pajzsomat. Az időt kihasználva Jiraiya megidézte a béka gyomrát. Gyorsan futásnak eredtünk kifelé. Sasukét felébresztettem a genjutsuból. Mikor biztonságba értünk Naruto ráförmedt Sasukéra.
- Idióta! Egyedül is elbántam volna velük!
- Vettem észre! – vágott vissza Sasuke
- Elég legyen!!! – kiáltotta Jiraiya- Mindkettő! Felfogjátok mekkora veszélybe keveredtettek? Az a kettő szökött ninja, képzett gyilkosok. Még jó, hogy időben érkeztünk Rikutokival, máskülönben ott hagyjátok a fogatokat!
- De Ero – senin! – hisztizett Naruto
- Naruto csend legyen! Inkább azt mond mit mondtak neked. – csitítottam
- Azt mondták a belém pecsételt kiyuubiért jöttek. – mondta elgondolkodva
- Egy pöcköléssel és egy technikával a földre kényszerített, hogyan tudnék olyan erős lenni, mint ő, hogy bosszút álljak és megöljem... - meredt maga elé Sasuke
- Sasuke térj észhez! Ő a bátyád! – korholtam le
- Aki lemészárolta az egész klánom! Apámat, anyámat hidegvérrel megölte. Én leléptem. – mondta dühösen Sasuke, majd a falu felé igyekezett
- Sasuke! - kiáltott utána Naruto

- Hagyd Naruto! Rikutoki elkezdődött... Korainak érzem, de ha ezt megmerték tenni elkezdődött.
- Mégis mi sensei? – kérdeztem meglepetten
- A bijuuk befogása.
- A bijuuk mije? – értetlenkedett Naruto
- Akkor mind a kilencet ki akarják szedni a jinchuurikikből? Nem kellene szólni a többi falunak? – kérdeztem
- Várjunk még, ha tényleg azt akarták volna utánunk jöttek volna és határozottabban léptek volna fel. Egy egyszerű jutsu visszaverő pajzzsal nem sokat értél régebben Itachi ellen.
- Igaz. – mondtam elgondolkodva - Nekem most mennem kell. Később találkozunk.
- Rendben. Mi holnap indulunk Narutoval Tsunadéért. Próbálok közbe kérdezősködni. Ne szólj senkinek az esetről! – utasított
- Értettem, akkor később.

Én gyorsan a tisztásra siettem, ahol legutoljára találkoztam Itachival. Emlékeztem a szavaira, ha nagyon fontos tudok vele beszélni. Aktiváltam a mangekyou sharinganom és megidéztem a madarat közben Itachira gondoltam, hogy beszélni akarok vele. A madár szárnyra kelt. Vártam egy fél órát és hirtelen feltűnt Itachi mellettem.
- Szia Rikutoki – chan!
- Itachi – sensei! – közelebb léptem hozzá és hirtelen gondolkodás nélkül átöleltem, viszonozta, majd hátraléptem – Magyarázatot követelek! Mi ez a ruha? Ki volt azaz ember, aki veled volt? Miért akartátok elvinni Narutot?
- Lassan! Még csak most értem ide. Hadd vegyelek szemügyre! Megnőttél, vagyis inkább a hajad. – Elnevette magát a gúnyos képemen – Csak vicceltem, nyugodj meg! Sosem a magasságodról voltál híres, hanem a tudásodról. A kérdéseidre válaszolva. Említettem neked, hogy belépek egy szervezetbe. Ennek a szervezetnek a ruhája ez, az Akatsukié. Aki velem volt Hoshigaki Kisame a társam. Azt hazudtam neki, hogy jöjjünk Konohába a kiyuubit megnézni, mert máskülönben nem jöhettem volna, hogy tudassam Danzouval, hogy még élek és az ígéretét be kell tartania a hokage halála után is. – értetlen arckifejezésem láttán egyből folytatta: - Hogy Sasukét és téged nem bánthatnak, nem ölhetnek meg orvul bennetek. Emlékszel mondtam, hogy ne bízz a vénekben ehhez továbbra is tartsd magad! Narutot még nem akartuk elvinni, de idővel az összes jinchuurikit be akarja gyűjteni a szervezet. De rád ez nem vonatkozik, mert nem is tudnak rólad, meg nem lenne elég a bijuuk chakrája a tervükhöz.
- Miféle tervükhöz?
- Nem tudom pontosan. Mennem kell légy óvatos! Szia
Ezzel el is tűnt, hazafelé a mondatain merengtem. Visszamentem az őrhelyemre, majd este lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Álmodtam Gaaráról és rólam. Boldogság, szerelem és a végén fájdalom.