Egy kunoichi élete Naruto világából

Rég látott családtagok

Kopogtattak az ajtón.
- Gyere! – kiáltotta
Nagy hangzavar hallatszott kívülről. Annyit vettem észre, hogy Gaara becsukta a háló ajtaját én pedig kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. Ismerős hangokat hallottam, de nem akartam hinni a fülemnek. Kinyitottam a háló ajtaját és a kanapén ott ült a húgom és Neji.
- Szia, Onee – san! – ugrott fel a kanapéról és próbált volna a nyakamba ugrani, de Gaara rászólt:
- Mikan kérlek finoman öleld át a nővéred!
Mikan megtorpant és kérdőn nézett rá:
- Miért?
- Terhes vagyok. – mondtam mosolyogva
- Tessék? – kérdezte Mikan meglepetten – Jesszusom, de örülök! – majd átölelt és adott két puszit. Neji felállt a kanapéról és gratulált Gaarának, majd nekem is.
- Hányadik hónapban vagy? – kérdezte Neji
- 16. hétben vagyok. A héten tudtuk meg.
- Kislány vagy kisfiú? – kérdezte Mikan izgatottan
- Kisfiúk. – válaszolt Gaara mosolyogva és büszkén
- Hülyéskedtek velünk? – kérdezte Mikan meglepve
- Nem. – ráztam hozzá a fejem
- Megint ikrek?! Mekkora mázlisták vagytok! – mondta Neji boldogan
- Nektek nem érkezik még a baba? – kérdeztem Mikantól
- Nekünk nincs annyi szabadidőnk ám, mint nektek... - mondta gúnyosan Mikan – Ígyis alig tudtunk eljönni, Neji tárgyalni volt én pedig a tanítványaimmal küldetésen. De térjünk másra! Hol van az a két nagy lány? Hadd lássam őket!
Gaara bement a szobába és kihozta az ölében a lányokat.
- Mama! – kiabálta nekem Karura
Átvettem Gaarától Karurát. Igaz nem sokáig volt nálam, mert Mikan elkérte
- Jaj de szép vagy! Hogy hívnak picikém?
- Ő Karura. Ő pedig itt a kezemben Nina. – mondta Gaara, majd hozzátette – Neji megfogod?
- Félek, hogy kárt okozok benne. – tette maga elé a kezét
- Ne féljél! Gondolj bele, amikor megszülettek én, mennyire tartottam attól, hogy kézbe vegyem őket, de amint felvettem őket. Mintha eltűnt volna minden félelmem. Gyakorolj csak! Majd nektek is lesz. – mondta Gaara mosolyogva
Neji nagy nehezen bólintott és átvette Gaarától Ninát. Nina egyből a haja után kapott és meghúzta neki. Nevetni kezdtem, ahogy Mikan is.
- Vigyázz, mert meghúzkodja a hajad! – mondtam mosolyogva – Rakjátok le őket nyugodtan a szőnyegre. Szívem ettek már?
- Persze. – válaszolta mosolyogva
- Többiek mikor jönnek majd? – kérdezte Mikan
Gaara az órára nézett. 11 óra volt.
- Szerintem nemsokára. – mondta
Kopogtattak az ajtón.
Gaara kinyitotta
- Szép jó napot a kedves családnak! – mondta nevetve Genma
- Kiki felébredt már? – kérdezte Kotetsu
- Persze. – mondta Gaara mosolyogva
- Hol vannak az én drága gyönyörűségeim? – kérdezte Kankuro
- Sziasztok! – köszöntem nekik
- Sziasztok! – mondta Izumo mosolyogva
- Jaj, de jó! Ti is itt vagytok? – kérdezte Temari boldogan
- Igen. Nemrég érkeztünk. Lepakoltunk a szálláson, aztán jöttünk is ide. – mondta Mikan
- Rég láttalak Mikan – chan! Hogy vagy? – kérdezte Genma
- Jól vagyok senpai! Elég sok dolgom van Konohában, így örülök, hogy el tudtunk szabadulni.
- Nekem meg még annál is több. Újra kellett szerveznünk jó pár dolgot, hogy ti elköltöztetek – mondta Neji
- Hát a húgunkat mégsem hagyhatjuk magára. Nem igaz Izumo? – kérdezte Kotetsu
- De, szemmel kell tartanunk. – mondta mosolyogva Izumo
- Üljetek le! Szerintem a torta is nemsokára itt lesz, meg az ebéd is. – mondta Gaara
Bólintottak, majd leültek a kanapéra. Kényelmesen elhelyezkedtem a fotelban. Gaara egyből bement a hálóba és hozott ki egy párnát, hogy az megtámassza a hátam.
- Köszönöm. – mondtam neki majd adtam neki egy rövid csókot.
A lányok önfeledten játszottak. Mikanból kijött a gyerek és leült közéjük és játszani kezdett velük. Kankuro finoman oldalba lökte Nejit.
- Szerintem hamarosan nektek is kell pici. Mikan nagyon el van.
- Én szeretnék, de Mikan azt mondja, hogy még ráérünk. Még tanítani akar egy picit. Azt mondta meg akarja várni a chuunin vizsgát, aztán lehet róla szó. – mondta Neji
- Hallom ám! Nem kell kibeszélni. Neji neked is sok dolgod van elég sokat kell lenned most a különböző falvakban. – mondta Mikan felháborodottan
- Tényleg, hogy áll a többi falu a békehelyzethez? – kérdezte Kankuro
- Nagyon pozitívan. Minden valószínűleg lassan kage váltások fognak bekövetkezni. – mondta Neji
- Erről mi is kaptunk hírt. Ti tudtok többet? – kérdezte Gaara
- Legutoljára Iwagakuréban jártam. Jut eszembe Oonoki – sama üdvözletét küldi nektek és utalt nagyon rá, hogy látogassátok meg mielőtt leköszön. Egy éven belül fogja átadni a kage címet.
- Igen, azt nekünk is írta egy levélben. Valószínűleg az unokája Kurotsuchi veszi át a helyét. – mondta Kankuro
- Kurotsuchi? – kérdeztem
- Igen. – válaszolt Gaara
- Érdekes. Iwagakuréban sosem volt női kage. – mondtam
- Ez igaz. De a változás útjára léptek. – mondta Temari
Hirtelen Karura felállt és odasétált hozzám ölbe vettem. Mindenki meglepetten figyelt.
- Mikor tanult meg egyedül járni? – kérdezte Genma
- Körülbelül két napja. – mondta büszkén Gaara
- Jól szóltatok... - mondta bosszúsan Kankuro
Hirtelen Nina is felállt, ő pedig hozzásétált és mondta neki:
- Tata!!!
Nevetni kezdtünk.
- Azt hiszem Kankuro, te a lányoknak Tata maradsz. – mondta nevetve Genma
- Engem nem zavar, legalább hívnak valahogy. – mondta mosolyogva Kankuro miközben kihúzta magát
- Majd idővel mindenkit fognak. – mondta Genma
Erre Nina odasétált Genmához és felkéredzkedett az ölébe. Genma ölbe vette. Nina kiabálni kezdte
- Papa! – közben sikított hozzá
- Én vagyok papa? – kérdezte Genma tőle mosolyogva. Nina rámutatott.
- Apa! – kiabálta Karura és Gaara felé nyújtotta a kezét. Gaara elvette tőlem Karurát és ölbe vette. Leült Genma mellé erre a két kislány megfogta egymás kezét.
- Jaj, de édesek! – mondta Mikan
- Így szoktak mostanában aludni. – mondta Gaara.
- Kíváncsi leszek, melyikkőtök képességeit fogják örökölni. – mondta Izumo
- Idővel kiderül. – mondta Kotetsu
- Gaara 3 évesen tudott bánni a homokkal, igaz még nem nagyon tudatosan, de emlékszem, hogy építgetett. – mondta Temari
- Rikutoki pedig a fa elemmel. – mondta Genma
Kopogtattak az ajtón.
- Gyere! – kiáltotta Gaara
Zebizu volt és Ayame. Hozták a tortát és az ebédet. Gaara mutatta nekik, hogy mit hova rakjanak, majd mondta nekik:
- Köszönjük szépen! Maradjatok nyugodtan!
- Nem akarunk zavarni. Meg nekem el kell mennem a feleségem vár haza ebédre. – mondta Zebizu
- Engem meg a szüleim. Igyekszünk vissza, hogy ne maradjon felügyelet nélkül a lakosztály.
- Ne aggódjatok. Sokan vagyunk itt meg tudjuk védeni a Kazekagét és a Kazekagenét. – mondta mosolyogva Genma
Bólintottak, majd elmentek az útjukra. Mi leültünk az asztalhoz és ebédelni kezdtünk. Temari segített Gaarának megteríteni. Nem engedték, hogy nagyon mozogjak én pedig nem akartam velük veszekedni. Közben etetni kezdtem a lányokat, amiben Mikan segített. Én Karurát etettem ő pedig Ninát.
- De jó, hogy elfogadja tőlem! – lelkendezett Mikan
- Nina elfogadja, Karurával nehezebb dolgod lenne. Ő nem fogadná el. Ő csak Gaarától és tőlem fogadja el. – mondtam
- Hát... Most már elfogadja tőlem, de az elején mindig érted kiáltozott. – mondta Gaara
- Érdekes. Ikrek mégis teljesen más személyiségűek. – mondta Mikan
- Igen. Nina az bátrabb, nyitottabb, barátkozó. Karura akaratos, zárkózott és ragaszkodó. Egyenlőre ezeket a jellemvonásokat lehet rajtuk megfigyelni. – mondtam
- Mindkettő nagyon okos és tanulékony. Szinte szívják magukba a tudást. – mondta Gaara
Mindenki szedett magának miso levest.
- Jó étvágyat! – mondtuk közösen
Ezután következett a második fogás. Chilis csirkés tésztát ettem a többiek pedig sült húst salátával. Külön nekem is hoztak egy salátát sajttal, babbal, salátával, paradicsommal és paprikával. Azt a második fogás után ettem meg. Gaara és Temari lepakolta a konyhaasztalt. Előkészítettem a fényképezőgépet, Genma pedig a kamerát. Gaara az egyik tortát hozta, Temari pedig a másikat. Nem kértünk nagy tortákat, mert nem az volt a cél, hogy jól lakjunk vele, hanem hogy a lányok jól szórakozzanak. Természetesen egyiken sem volt gyertya, hanem tejszínhabbal volt rárajzolva az egyes. Lefényképeztük a lányokat a tortával, majd egyszer csak azt vettük észre, hogy Karura tenyérrel belecsapott és elkezdett tapicskolni és hajigálta a sütit. Ninának se kellett több követte a példáját. Mindannyian nevettünk. Genma filmre vette az egészet. Az egész konyha csupa süti lett, de nem foglalkoztunk vele. Ebéd után a lányokat lerakta Gaara aludni, mert látszott rajtuk, hogy nyűgösek és fáradtak. Amíg a lányok aludtak, mi addig a nappaliban ültünk és társasoztunk, Monopolyztunk. Genma volt a bankos így ő nem játszott. Négy csapatban játszottunk: Temari volt Kankuroval, Neji Mikannal, Izumo Kotetsuval, Gaara pedig velem. Neji és Mikan nyerték a játékot. Mikan alig bírta visszafogni magát, hogy ne kiabáljon, de Neji finoman rászólt, hogy a lányok alszanak így komolyabb lett és csendben ünnepelt. A baba légzésmegfigyelő jelezte, hogy a lányok felébredtek, olyan 3 óra tájban. Gaara kihozta őket Genmával. Készítettünk családi fényképeket. Nagyon jól éreztük magunkat. Majd Mikan megszólalt:
- Kitaláltátok már, hogy hívják, majd a fiúkat?
- Igen. – mondta mosolyogva Gaara
- Hogy? Talán Rasa és Tobayashi? – kérdezte Temari
- Nem. Kenji és Nobu. – válaszoltam
- Szép nevek. – mondta Temari
- Kár pedig azt hittem valamelyikünkről lesznek elnevezve. – mondta vigyorogva Izumo
- Tévedtél. – mondtam nevetve
- Álmodozni szabad nem? – kérdezte Izumo
- De. – mondta nevetve Genma
- Megyek megfürdetem a lányokat. – mondta Gaara
- Akkor mi nem is zavarunk tovább. Jó éjszakát nektek! – mondta Genma majd felállt a kanapéról és elköszönt mindenkitől
- Mi is megyünk. – mondta Kotetsu majd felállt Izumoval.
- Jó éjt! – mondta Izumo majd elköszöntek mindenkitől
- Gaara holnap meló van. De ha gondolod behozom a papírokat, aztán itthon is csinálhatod, de délután lesz egy megbeszélés, arra mindenféleképpen várunk. – mondta Kankuro
- Rendben. Köszönöm tesó! – mondta Gaara majd elköszöntünk Kankurotól is
- Én is megyek. Még beszélek telefonon Shikamaruval. Majd találkozunk. – mondta Temari majd ő is elköszönt.
- Mi is induljunk Mikan. Hosszú napunk volt. Aztán holnap indulnunk is kell vissza. – mondta Neji
Már indultok is vissza holnap? – kérdeztem
- Sajnos nem maradhatunk tovább. Elég sok dolgot kell elintéznünk otthon. De legközelebb légy szíves írjál levelet Onee – san, ha terhes vagy. Mert most sem árultad volna el! – nézett rám gúnyosan Mikan
- Bocsánat! Nagyon el voltam foglalva mostanság. Meg én is nemrég tudtam meg. – mondtam – Semmi baj! – legyintett – Majd elújságolom mindenkinek Konohában, hogy megint terhes vagy. – mondta mosolyogva, majd átölelt és megpuszilt
- Vigyázz magadra! – mondta
- Te is.
- Írjatok ha hazaértek! – mondtam Nejinek és átöleltem
- Mindenféleképpen. Ti meg ha megszülettek a kicsik. – mondta Neji mosolyogva
- Nyugodtan látogassatok meg minket bármikor. – mondta nekik Gaara
- Rendben! Sziasztok! – mondta Mikan, majd kimentek az ajtón és elindultak a szállásuk felé. Mi pedig Gaarával elmentünk megfürdetni a lányokat. Azután mi is lefürödtünk, majd lefeküdtünk aludni. Gaara karjai között teljes biztonságban éreztem magam. Nyugalom és csend.
- Nagyon szeretlek! – mondta nekem Gaara
- Én is nagyon szeretlek!
- Jó éjt kicsikéim. – mondta Gaara és közben megsimogatta a hasam elmosolyodtam magam és becsuktam a szemem és elaludtam.