Egy kunoichi élete Naruto világából

A tűzijáték - A várva várt randi

Ezekkel a gondolatokkal merültem álomba amit az ajtón való dörömbölés zavart csak fel.
- Onee –san! Ne csináld ezt velem! Megígérted, hogy eljössz velem vásárolni a holnapi ünnepségre! – hallottam beszűrődni a hangokat
- Onee – san! Tudom, hogy itthon vagy! A byakugannal mindent látok! Nyisd ki!
Úristen! Elfeledkeztem Mikanról.
- Máris megyek húgocskám! – kiabáltam ki zavartan
- Rendben! – kiabálta nevetve
Felkeltem az ágyról és kinyitottam az ajtót. Az ajtó másik oldalán a durcás húgom nézett velem farkasszemet.
- Mit csináltál egész éjszaka, hogy csak most keltél fel?
- Neked is szia! – mondtam zavartan, majd adtam neki két puszit
- Elfeledkeztél rólam?
- Nem, nem! – emeltem magam elé a kezem
- Nincs itt senki, akivel töltötted volna az éjszakát?
Fülig elvörösödve megszólaltam:
- Na de Mikan! Mire gondolsz?
- Csak furcsa. Ilyenkor már rég fent szoktál lenni. – közben forgatta a fejét össze - vissza hátha valamilyen nyomot talál
- Csak elbóbiskoltam. – mentegetőztem
- Aha. Jól van... De nekem ez gyanús.
- Hyuga Mikan mégis mit feltételezel rólam?
- Én ugyan semmit. – mondta kimérten – Csak abban a korban vagy, hogy fiúzzál... Egy kis séta, vacsora, egy kis ez egy kis az...- mondta nevetve
- Mikan! Nem te vagyok, hogy csak úgy fiúzhatok! – csattantam fel
- Én sem... De valljuk be nővérkém csak úgy epekedhetnek utánad. Nem kaptál még randi ajánlatot a faluból?
- Képzeld nem! – bizonyos szintig hazudtam neki a randi ajánlattal kapcsolatban, igaz nem a faluból hívtak meg. De Gaara ó édes Istenem. Hirtelen elvörösödtem megráztam gyorsan a fejem.
- Nicsak, nicsak. Csak nem hazudsz az egyetlen pici hugicádnak? Na áruld el ki az udvarlód, engem úgysem tudsz becsapni.
- Hyuga Mikan olyan gyerekes tudsz lenni... Menjünk vásárolni segítek ruhát választani holnapra, hogy Nejit elbűvölhesd. – próbáltam elterelni a gondolatait
- Ó ne is mond! Alig várom, hogy elvigyen a tűzijátékra. Itt van a faluban a kimonós. Siessünk, nehogy elkapkodják a legjobb darabokat!
- Rendben. – mosolyodtam el.
Elraktam a pénztárcám és elindultunk a kimonóshoz. Bementünk a boltba, Mikan a legdrágább darabok felé vette az irányt én meg mosolyogva utána meredtem. Azon gondolkoztam, hogy nekem milyen színt kellene választanom.
- Onee – san nézd! – kiabálja nekem
A kezében egy gyönyörű lila színű kimonó volt aranyszínű díszítésekkel. Odamentem hozzá megfogtam és megszólaltam:
- Mikan ez gyönyörű! Próbáld fel!
- Rendben. Mindjárt jövök.
Elviharzott a próbafülkébe. Én egy sötétkék kimonót nézegettem virágos mintákkal.
- Ez a szín remekül állna. Felpróbálja? – kérdezte az eladó
- Úgy gondolja? Régen próbáltam már kimonót, állandóan csak ninja öltözékekben vagyok.
- Ez a szín remekül állna a bőr és a hajszínéhez és nem utolsósorban a szeme színét is kiemelné.
- Rendben. – mosolyodtam el – Felpróbálom, csak megvárom a húgomat.
Épphogy kimondtam kijött a próbafülkéből. Nekem elállt a lélegzetem, sosem láttam még ennyire gyönyörűnek.
- Onee – san nézd csak! – finoman körbeforgott, miközben a kimonó szélét fogta
- Mikan csodaszép vagy. – mondtam neki, ő elpirult. – Neji teljesen odáig lesz.
- Úgy gondolod? – kérdezte izgatottan
Bólintottam.
- Akkor ez lesz az. Te nem próbálsz? Remekül állna, ami a kezedben van. Na siess próbáld fel! – tolt finoman a próbafülkébe
- Rendben. – mondtam nevetve
Bementem a próbafülkébe, felvettem a kimonót csak néztem magam a tükörben. Alig ismertem magamra. Egy ruha, hogy megváltoztatja az embert.
- Onee – san felvetted?
- Igen!
- Akkor gyere ki! Kíváncsi vagyok. – mondta izgatottan
Nagy levegőt vettem és kimentem a próbafülkéből. A húgomnak tátva maradt a szája.
- Nem tetszik? – kérdeztem
- De igen! Csodaszép vagy! Gyönyörű! Szerintem többet nem is kell próbálnod, mert megtaláltad! – ujjongott
- Akkor kész is vagyunk. – mosolyodtam el – Öltözzünk át.
- Rendben még úgyis festéket kell venni.
Átöltöztünk és kifizettük a ruhát. Éppen a másik bolt felé tartottunk, amikor Temarit és Gaarát pillantottuk meg az egyik bolt előtt. Temari messziről integetett felénk így odamentünk.
- Szia Temari – chan, Gaara – kun. – ránéztem Gaarára aki bólintott. Fülig vörösödtem a húgom értetlenül meredt rám.
- Sziasztok! – mondta Temari
- Onee – san, kik ezek a sunagakurei ninják és mit keresnek itt? Honnan ismered őket?
- Jaj, de tapintatlan vagyok. – mondtam zavartan – Mikan ők Sabaku no Temari és Sabaku no Gaara. Azért vannak itt, hogy a békefeltételekről tárgyaljanak.
- Biztos te vagy Rikutoki kishúga Hyuga Mikan. – mondta mosolyogva Temari
Mikan bólintott. Én csak bambultam Gaara szemeibe és ő is az enyémekbe. Eszembe jutott az este és a hajnal. Megráztam a fejem és Temarira néztem.
- Kankurot hol hagytátok? – kérdeztem