Egy kunoichi élete Naruto világából

Úton

Másnap reggel megreggeliztünk, majd leellenőriztük, hogy mindent elpakoltunk – e. Ellenőrzés után lementünk a főépület elé, ahol találkoztunk Temarival, Kankuroval, Kotetsuval és Izumoval.
- Minden készen áll az indulásra Gaara. A civilek nagy része már elindult a búvóhelyre. – mondta Kankuro
- Az első egységek is elindultak a gyülekezőpontra. Mi nekünk is indulnunk kell, hogy időben odaérkezünk. – mondta határozottan Temari
- Rendben van. – mondta Gaara majd Kotetsu és Izumo felé fordult: - Vigyázzatok rájuk! Ha valami bajuk esik, megöllek benneteket! És ezt vegyétek komolyan! – mondta határozottan
- Rendben van Gaara – sama! – hebegte Izumo
- Ne aggódj Gaara! Épségben átadjuk a lányokat Micharunak és igyekezünk a harctérre. – mondta nyugodtan Kotetsu és oldalba lökte Izumot, aki elmosolyodta magát
- Igen! Nem lesz gond! Számíthatsz ránk! – mondta Izumo felbátorodva
Gaara bólintott, majd odalépett a lányokhoz és mindegyiknek megsimította az arcát és adott egy – egy puszit a homlokukra.
- Hamarosan találkozunk kicsikéim! Jók legyetek! – majd megölelte mindegyiket egyenként és visszarakta őket a kocsiba. Majd hozzám fordult, szorosan átölelt, megcsókoltuk egymást.
- Szeretlek! Vigyázz rájuk!
- Én is szeretlek! Nem lesz gond. Hamarosan találkozunk, addig kérlek, ne keveredj bajba. – mondtam neki mosolyogva
- Ne aggódj Rikutoki! Rajta tartjuk a szemünk. – mondta Temari, majd megölelt, aztán megölelt Kankuro is. Gaara még az indulás előtt egy utolsó csókot lehelt az ajkaimra, majd elindultak. Kis idő elteltével megszólaltam:
- Akkor fiúk indulás! Hosszú út áll előttünk. – mondtam mosolyogva
Bólintottak. Csatlakoztunk a kiáramló tömeghez.

A kísérő ninják mutatták a tömegnek az utat, hogy merre kell menni. Az alagútrendszer a falu határánál volt. Így nem kellett nagy sétát megtenni. A tömegben egyszer csak meghallom egy kislány hangját:
- Rikutoki – sama! – kiáltotta
A hang irányába fordultam.
- Rikutoki – sama! Kérlek, várj! – Azumi futott oda hozzánk. A háttérben megláttuk Micharut és Yasut is. Megvártuk őket, mikor odaértek hozzánk meghajoltunk feléjük és ők is felénk.
- Baki mondta, hogy most indultatok. Siettünk, hogy utolérjünk benneteket. – mondta Micharu – Segítsünk valamiben?
- Nem köszönöm. – mondtam mosolyogva és sétáltunk tovább a tömeggel. Útközben beszélgettünk. Yasu és Azumi előttünk mentek. Kotetsu és Izumo mögöttünk sétáltak.
- Jó sok mindent hozol Rikutoki – sama. – mondta Micharu
- Hát, a lányok cuccai, meg az én cuccom, amit a harctérre viszek.
- Akkor nem gondoltad meg magad? – kérdezte
- Nem. Ott akarok lenni. – mondtam elgondolkodva
- Megértelek! Igaz én csak egy átlagos civil vagyok. Így úgy érzem nem nagy hasznomat veszik. – mondta szomorúan
- Nekem nagyon nagy segítség vagy. Nem tudom kire bíztam volna a lányaimat. Köszönöm! – mondtam neki mosolyogva
- Én köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem. – mondta mosolyogva.
Jó egy ideig csendben sétáltunk, mikor csak azt látjuk, hogy az előttünk lévők megállnak. Egy ninja jött oda hozzánk, meghajolt.
- Rikutoki – sama elértük az első ellenőrzési pontot. Holnap érünk oda a búvóhelyre. Kérem, pihenjenek le! – mondta és tovább ment szólni a többieknek.

Leraktuk a cuccainkat. Kotetsu és Izumo sátrakat állított fel, Yasu és Azumi segítettek nekik. A lányokkal foglalkoztam közben elmagyaráztam Micharunak a dolgokat:
- Tudod, sosem öltöztetem őket egyforma ruhába. Azt akarom, hogy ők döntsék majd el, hogy mit szeretnének felvenni, ha nagyobbak lesznek.
- Meg nem kevered őket össze. – tette hozzá mosolyogva
- Ez is egy szempont. – rámosolyogtam
- Gyönyörűek. Nagyon örülök, hogy ilyen jó hatással vagy Gaara – samára.
- Pedig az elején nem gondoltam, hogy sikerül. – mondtam mosolyogva
Kotetsu és Izumo leültek mellénk, majd Yasu és Azumi is.
- Ne viccelj Rikutoki! Le sem lehet egymásról vakarni benneteket. – mondta Izumo mosolyogva
- Képzeld Micharu – chan mikor lejátszódott az a jelenet Konohában, hogy Rikutoki önfeledten sétál a piacon egyszer csak elesne, de Gaara hirtelen ott terem és megmenti. – mondta mosolyogva Kotetsu
- Ez mikor volt? – kérdezte Micharu
- A chuunin vizsga idején. – mondtam – Mikor Temarival és Kankuroval eljöttek Konohába a chuunin vizsga miatt. – magyaráztam
- Akkor találkoztatok újra? – kérdezte kíváncsian
- Igen. Eléggé furcsa találkozás volt. – mondtam elgondolkodva
- Rikutoki – sama elmeséled? – kérdezte Azumi
- Azumi... - szólt rá Micharu
Nevettem és legyintettem egyet.
- Persze, elmesélem. – mondtam mosolyogva és megsimogattam Azumi fejét. – Csak előbb lefektettem az ikreket.
Bólintottak. Bevittem az ikreket a sátrukba, közben ők kint beszélgettek.
- Kazekage – sama tényleg nem nagyon beszélt senkivel? – kérdezte Azumi
- Igen. Mindenki félt tőle a faluban. Tudjátok az előző Kazekage az édesapja többször meg akarta öletni, sőt még azt is mondta, hogy Rikutoki – sama meghalt. Így egyszer Gaara – sama tombolásba kezdett a faluban, de szerencsére megállították. Ezután kezdett apátok vele foglalkozni és került egy csapatba Temari – sannal és Kankuro – sannal. – mesélte Micharu
Ekkor értem vissza.
- Rikutoki – sama! Kazekage – sama tényleg félelmetes volt? – kérdezte Yasu
Elnevettem magam.
- Gaara? Hát hol is kezdjem, igen az volt mások számára, de számomra sosem. – mondtam mosolyogva
- Azért mikor újra megláttad majdnem kilenc év elteltével, neked is végig futott a hideg a hátadon. – emlékeztetett Kotetsu
- Kilenc év? – kérdezte Azumi
- Igen kilenc éven keresztül nem láttam Gaarát.
- Miért? Ekkor hány éves voltál? – kérdezte Yasu
- Azt mondták nekem, hogy meghalt és neki és hogy én. 15 éves voltam, mikor újra találkoztunk. Úgy emlékszem arra a napra mintha tegnap lett volna. – és elkezdtem mesélni. – Akkoriban a Konohai Anbuban szolgáltam. A harmadik Hokage arra kért, hogy tartsam szemmel a sunagakurei ninjákat, akik a chuunin vizsgára jöttek. Egy átlagos hétfői napnak indult, mikor egy mellékutcában egy kisebb felfordulás tört ki. Kankuro elegyedett szóváltásba pár konohai ninjával Uzumaki Narutoval. Róla hallottatok? – Bólintottak – Sarutobi Konohamaruval, ő harmadik Hokage unokája, két társával Moegival és Udonnal ők Konohamaru csapattársai és Haruno Sakurával, aki Naruto csapattársa. Épp Kankuro leckéztette volna meg Konohamarut, csak Naruto megakadályozta, vagyis csak próbálta, mert a volt csapattársa Uchiha Sasuke gyorsabb volt nála. Ekkor támadt volna Kankuro, de Gaara a semmiből megjelent. Emlékszem az érzésre mikor megláttam és meghallottam a hangját és a keresztnevét. A chakrám megzavarodott. Nem akartam hinni a szememnek, de a szívem zakatolni kezdett. Nem csak a nevük hasonlít, mást is hívhatnak Gaarának, vagy rosszul hallottam biztos mondtam magamnak. – Tömeg kezdett körém gyűlni gyerekekből. – Gaara akkoriban nem foglalkozott azzal, kinek kell ártania. Gyilkolni is képes volt, a saját testvéreit is képes lett volna megölni. Mikor indultak volna tovább, akkor ugrottam le a földre és szóltam nekik, hogy mutatkozzanak be. Az elején mentek tovább, de rájuk szóltam még egyszer. Mikor másodjára szóltam nekik, akkor fordultak felém és láttam rajtuk, hogy meglepődnek. Mondták, hogy azt hitték meghaltam. Gaara továbbra is hideg volt hozzám. Gyűlöletet olvastam ki a szeméből. Mikor bemutatkoztunk egymásnak, tudatosult mindkettőnkben, hogy hazudtak nekünk. Ezután egy hétig nem találkoztam vele, messziről tartottam szemmel. Ám egy nap véletlenül összefutottam vele a vásáron. Vagyis beleütköztem. Ekkor láttam rajta az első reménysugarat, hogy visszakaphatom a gyerekkori szerelmem. Régen ő nagyon kedves, barátságos és vidám kisfiú volt, de annyira zavarba jöttem, hogy nem nagyon tudtam értelmes mondatot kinyögni. A chuunin vizsga második fordulójában végig követnem kellett őket. Megmutatta a kegyetlen arcát, de nem ijedtem meg tőle, mert nagyon elhatározott voltam és tőlem sem állt távol sosem a gyilkolás. Az Anbus munkákhoz hozzátartozott. A harmadik forduló alatt is a kegyetlenségét hangsúlyozta, ám egy este mikor megtámadták megvédtem. Vagyis inkább magamra vállaltam a gyilkosságot és úgy állítottam be, hogy én voltam. Pár nappal később este találkoztunk. Teliholdkor sosem tudtam aludni. Beszédbe elegyedtünk és megláttam a fényt a szemeiben. Elkezdtem reménykedni, mikor visszaadta a piacon elhagyott tárcám és elfogadta a tőlem kapott képet gyerekkorunkból, ami Sunagakuréban készült rólunk. Ekkor bizonyosodtam meg, hogy meg tudom változtatni és meg tudom érinteni a szívét. A chuunin vizsga negyedik fordulója elég érdekesen alakult, mivel puccsot szerveztek Konoha ellen. Gaara elszabadította az egyfarkút és súlyos sérüléseket szenvedett, de meggyógyítottam. Ekkor jött létre újra köztünk a kötelék, ekkor már tudtam, hogy beleszerettem. Segítettem nekik megszökni, Gaaráék akkor tértek vissza a falumba, amikor segítettek egy küldetés során, ekkor újra találkoztunk. Az alatt az idő alatt tudatosult bennünk hogy teljes szívből szeretjük egymást. Ezután három évre küldetésre és edzeni mentem. Annak végeztével lett otthonom Sunagakure. Képzeljétek nem tudtam, hogy Gaara a Kazekage és megvicceltek vele, hogy a Kazekagénak kell jóváhagyni az eljegyzésünket Gaarával meg hasonlók. – ekkor nevettek – Gaaráék teljesen behúztak a csőbe, mikor Kazekage köpenyben és arckötővel fogadott a tetőn. De mikor megszólalt és levette az arckötőt a nyakába borultam és azóta el sem akarom engedni. Mikor az Akatsuki elrabolta majdnem mindent leromboltam ott, de szerencsére a józan eszem velem volt és Chiyo baa – sama megmentette. Ezek után születtek meg az ikrek.
- Azt az örömöt látni rajta, mikor megtudta, hogy kisbabátok lesz. Leírhatatlan volt látni. – mondta Micharu mosolyogva
- Kankuro – senpai telekürtölte az egész falut. Hozzá képest a hangos bemondó ló fütty. – mondta nevetve Yasu
- Rikutoki – sama! Igaz az, hogy te és Gaara – sama tudtok kombinált támadásokat és védekezéseteket, mert annyira összeillik a chakrátok? – kérdezte Azumi
- Igen. – mondtam mosolyogva
- Én már láttam, mikor eljöttek az akadémiára. Nagyon király volt! – mondta Yasu
Bólintottam. Azumi ásított egyet, majd Yasu is.
- Gyerekek alvás van! Szerintem mi is aludjunk Rikutoki – sama. Köszönjük szépen, hogy elmesélted röviden a történeteteket. – mondta Micharu mosolyogva
- Ez az extrémen rövidített változat. – mondtam mosolyogva – Jó éjszakát!
- Jó éjszakát és köszönjük, hogy elmesélted. – mondta Azumi és Yasu, majd bementek a sátrukba és lefeküdtek aludni, Micharu követte őket. Én is bementem a sátorba és lefeküdtem az ikrek mellé. Kotetsu és Izumo külön sátorban aludtak.

Másnap reggel, felkeltünk és megreggeliztünk. Megetettem a lányokat és indultunk tovább a tömeggel. Egyszer megálltunk ebédelni, majd hamarosan elértünk a rejtekhelyre. Még az éjszakát ott töltöttük. Az este folyamán Kotetsu és Izumo ellenőrizte hol tudunk a felszínre menni, hogy minél hamarabb a többiek után eredhessünk. Másnap reggel megreggeliztünk és megetettem az ikreket. Egyenként megöleltem és puszit adtam nekik, majd átadtam őket Micharunak.
- Ne aggódj. Itt biztonságban lesznek. Rengeteg ninja vigyáz ránk. Gaara – sama kifejezett kérésére.
- Köszönöm. – mondtam mosolyogva. – Mindenesetre, ha valami baj történne Gaarával, vagy velem...
- Erre ne is gondolj! – vágott a szavamba
- Köszönöm. – mondtam mosolyogva. Újra átöleltem egyenként a lányokat és adtam nekik puszit. Nehéz szívvel elindultam Kotetsuval és Izumoval. Mikor a felszínre értünk még visszanéztem. Izumo megszólalt:
- Még meggondolhatod magad.
- Nem. Segítenem kell. – próbáltam határozott lenni
- Ne aggódj, biztonságban vannak. Ellenőriztünk minden szegletet. A ninjáknak külön felhívtuk rájuk a figyelmet. – mondta Kotetsu
- Rendben van. Akkor induljunk.
Bólintottak.
- Kuchiyose no jutsu! – megjelent Zoe – Zoe indulás a főhadiszállásra.
Hatalmasat ordított Zoe, majd mikor felszálltunk a hátára a magasba emelkedett és elindultunk. Öt napba telt mire a megadott helyre érkeztünk. Hatalmas tömeget láttunk, ami a főépület köré gyűlt, annak a közelében szálltunk le.