Egy kunoichi élete Naruto világából

Filler: Döntés

A titkos erdőből visszatérve elmenekültem a folyó partjára, távol a falu zajától és a megvető pillantásoktól, amik gyerekkorom óta kísérnek az utamon. A klánom lakhelyén, az akadémián és az utcákon egyaránt. Egy Uchiha akinek vörös a haja, gyilkológép és félnek a szemébe nézni, mert kedvére genjutsuba taszíthatja őket. De ha még ez nem lenne elég titkolják a valós származását, mivel az édesapja egy küldetés során meghalt, az édesanyja pedig belehalt a szülésbe. Az örökbefogadott Uchiha család mindig megvetéssel nézett rám, kivéve a mostohabátyám, aki boldog házasságban él már és megszületett az első fia Itachi. Mégsem ezek a gondolatok bántottak, ezeken már túl tettem magam kiskoromban. Az akadémiát kijártam, elköltöztem a nevelőszüleimtől, elszigetelten élek a klánomtól is. Könnyen tudok ki-be mozogni a faluban a titkos találkáimra a nagyapámhoz. A nagyapám Uchiha Madara, aki a mai nap folyamán azzal a küldetéssel bízott meg, hogy csábítsam el Senju Tobayashit. Miért pont Tobayashit? Hisz olyan jó ember... Ő az egyetlen aki nem megvetéssel néz rám a falusiak közül... Nagyapám szavai visszahangzottak a fülemben: Csábítsd el Senju Tobayashit és szülj neki gyermeket, akit hozzám hűen felnevelsz.
A nagyapám nagyon büszke ember, biztos megviselte, hogy nem ő lett hajdanán a Hokage, de ezért csábítsam el az első unokáját... Kész téboly... De mint mindig minden küldetését teljesíteni fogom. Az sem esett nehezemre, hogy meggyilkoljam az unokatestvérem és szert tegyek a Mangekyou sharinganomra. Ez a küldetés sem lehet nehezebb. De Tobayashi... - hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, mikor éreztem, hogy leül valaki mellém.
- Szia Nina! – köszöntött
Hirtelen megráztam a fejem és lehajtottam, a tó tükrét bámulva nagy nehezen kinyögtem:
- Szia Tobayashi!
Mély csend éreztem, hogy az arcomon forróság fut végig. Már lassan egy éve mindig zavarban éreztem magam mellette, főleg mikor így meglepett. Én a tizenhét éves Uchiha Nina, akit a bujdosásból mindig Senju Tobayashi rángatja ki és mutatja meg az élet csodás oldalát. Tobayashi azóta van mellettem, hogy az akadémiára kezdtem járni, mikor a többiek csúfoltak, akkor kiállt mellettem és megvédett. Idővel már nem csúfoltak, hanem féltek tőlem, ahogy elsajátítottam a genjutsukat, elég volt egy tekintet egy halvány kézmozdulat és bárki a genjutsumban ragadt. Ő akkor is velem maradt és kiállt mellettem, barátok lettünk. Mindig visszarántott a valóságba, visszaterelt a helyes útra. Megvédett mindentől és mindenkitől. Lehet időközben azért kezdtem gyengéd érzelmeket táplálni iránta, de ő mit akarna egy magamfajta különc lánytól, akinek lételeme a titkok és a veszély.
- Gyönyörű napunk lesz ma. – nyögte ki a szavakat
- Ideje volt az esős napok után. - fűztem hozzá
- Talán nem volt hozzá közöd? – kérdezte mosolyogva
Éreztem hogy tekintetével a vonásaim vizslatja, így felemeltem a tekintetem és a szemébe néztem:
- Az időjárást nem tudom befolyásolni. – mosolyogtam rá
- Lehet, de ma tértél vissza a faluba és az eső egyből elállt. Tényleg nincs benne a kezed? – kérdezte és a szája széléből egy mosolyt eresztett meg
- Talán kémkedtél utánam?
- Nem! – vágta rá gyorsan miközben elvörösödött – Csak nem találtalak sehol így gondoltam nem voltál itt.
- Talán kerestél? – kérdeztem meglepetten vörösen
- Igen. – vallotta be halkan és a tekintetét a folyóra szegezte
- Miért?
- Gondoltam egyedül érzed magad és...- kereste a szavakat ­ Régen beszélgettünk. – nyögte ki nehezen
Eszembe jutott azaz este mikor rám talált pont ugyanitt. A csillagokat bámultam és élveztem a csendet, akkor is leült mellém és akkor azt hittem, hogy véletlenül megfogta a kezemet. Nem tulajdonítottam neki nagy dolgot, mert nem beszéltünk soha róla. Küldetésre ment én pedig a nagyapámnál töltöttem az időm nagyrészét, hogy segítsek neki a rinnegan felébresztésében. Később pedig Obito gyógyítása és rehabilitációja kötötte le az összes energiám Madaránál. Tobayashi megmozdulása nem is jutott eszembe, pedig régóta megdobogtatja a szívem. A nagyapám közelében minden megszűnik és csak ő létezik számomra. Ő jelenti számomra a mindenséget mindenki más csak második utána. Tobayashi ezt meg tudná változtatni...