Egy kunoichi élete Naruto világából

A kegyetlenség álarca

Amint épp végeztem az utolsó sushi feltekerésével és a ramen is tökéletes állapotban volt. Kintről zajok beszűrődését hallottam.
- Nem én csöngettek!
- De Izumo! Én akarok előbb ölelést kapni!
- Kotetsu fejezd be!
Nagy csörrenések, majd egy határozott hang.
- Két idióta... Megint mi a fenén vesztetek össze?
- Genma! Nem engedi Kotetsu, hogy csengessek!
- Na álljatok félre. Az én tanítványom, úgyhogy én csöngettek és ajánlom, hogy jól viselkedjetek, mert megkérem, hogy perzselje meg a seggetek a kétfarkú kéklángjával.
Végre sikerült eldönteniük így megszólalt a csengő.
- Szép jó estét! - vigyorogtam az ajtóban
- KIKI! - kiabálta egyszerre Kotetsu és Izumo majd átöleltek egyszerre.
- Igen ti is hiányoztatok. Na fiúk! - próbáltam kibújni az ölelésükből - Végre egyszer időben jöttetek vacsorára. Hello sensei! - integettem a hátuk mögé, amit Genma egy mosollyal nyugtázott.
- Szia kicsi lány! - és megborzolta a fejem tetejét, mikor mellém ért.
- Sensei... Már nem vagyok kicsi! - erősködtem
- Ezen vitatkoznék a 140 cm egy 15 éves lányhoz kicsi. - tette hozzá Izumo vigyorogva
- Én meg tényleg megperzselem kéklánggal a gatyátokat, ha nem ültök le azonnal az asztalhoz! - utasítottam őket
Gyorsan lehuppantak a megterített asztalhoz. Szedtem nekik levest, azt fel is falták, majd kiraktam az ötféle susis tálat salátákkal és különböző köretekkel.
- Húgocskám te egy istennő vagy! - áradozott Kotetsu
- Kotetsu! Rikutoki csak örül, hogy végre itthon van a két tökelütött bátyja. Nem igaz? - kérdezte mosolyogva Genma
- De sensei igazad van. - válaszoltam mosolyogva
- Mesélj mi történt ezalatt a másfél hét alatt! - utasított Izumo
- Igazából semmi érdekes. Rájöttem, hogy akiket meg kell figyelnem három ninja, mindegyikőjük a Kazekage gyereke.
- Mind a három? Nem kettő van neki? - kérdezte Kotetsu meglepetten
- Én is úgy tudtam. De szembesültem a ténnyel, hogy Gaara él és virul. - mondtam zavartan
- Na nee! - kiáltottak fel mindketten
- De! Csak a düh, a harag és a gyilkolási vágy túlteng benne. - mondtam lemondóan
- Na de azért más is... - tette hozzá Genma
Kérdőn néztek rám a fiúk. Genma megszólalt:
- Na Rikutoki mond el nekik mi történt ma a piac utcáján. - bökött finoman oldalba
- Jól van elmondom. - adtam meg magam nagy sóhaj kíséretében - Véletlenül, de tényleg véletlenül, annyira elbambultam, hogy neki mentem és elejtettem mindent, ami a kezemben volt, de segített összeszedni.
- Igazi gentleman. - tette hozzá Izumo somolyogva
- Akkor mégis csak van valami gyerekkoráról benne nem? - kérdezte Kotetsu
- Nem is tudom... De felbosszantott.
- Mégis mivel? - kérdezte Izumo
- Komolyan mondom pletykásabbak vagytok, mint a vénasszonyok! - szidtam le őket
- Na Izumo több komolyságot! Kotetsu tőled is! De azért Rikutoki elpirultál, mikor mélyen a szemedbe nézett! - vágott vissza Genma
- Sensei!!!! - visítottam vörösen
- Bocsánat, csak olyan jó volt látni, ahogy pakoltátok meg egyik szatyrot a másik után. Aztán megszólalt, hogy Rikutoki - chan... - próbálta utánozni Gaara hangját
- Sensei!!!! - hirtelen ugyanolyan vörös lettem, mint a piacon. - Meg ha láttad az egészet, miért nem segítettel? - kiabáltam rá dühösen
- Úgy gondoltam egyedül is bírsz vele! Na több komolyságot! Mit mondott, mert azt már nem hallottam.
- Azt, hogy sajnálja.
- Mégis mit sajnál? - kérdezte Izumo
- Mindent. - mondtam szomorúan
- Ez alatt mégis mit értett? - kérdezte Kotetsu
- Nem tudom! - csattantam fel - Elrohantam, annyit mondott még, hogy hallotta Temarit és Kankurot beszélgetni és sajnálja. Gondolom Temari mesélt pár dolgot Kankuronak. A falun kívül találkoztam Temarival és biztos elmesélte neki.
- Figyelj ide Rikutoki! Amint én is láttam Gaara nem a régi. El kell döntened, hogy vele vagy nélküle, de szerintem vele szeretnél lenni. A szívét csak te tudod meglágyítani. Gyerekkorotokban is csak te voltál rá képes, emlékezz! - mondta határozottan Genma
- Igen, de akkor egyszerű volt. Mikor először megláttam és bemutattak minket egymásnak három évesek voltunk. Aztán mikor újra láttam már a nyakába borultam és fel is oldódott.
- Lehet most is azt kellene... - elmélkedett Kotetsu
- Kotetsu! Légy már észnél 9 éve volt ez. De Rikutoki mégis, hogy gondoltad, hogyan csinálod? Genma beszéltettek erről? - kérdezte Izumo
Genma a fejét rázta és hozzátette:
- Konkrétan nem. Csak annyit mondtam, hogy csak ő képes rá és rájön, hogyan csinálja. - mondta Genma
- Jézusom, hogyan neveled? - kérdezte Kotetsu
- Mégis hogyan nevelem? Hogy mersz ilyet kérdezni Kotetsu! Nem halmozhatja el virágokkal, illetve csokoládéval, azt a férfiak szokták a nőkkel! - korholta le Genma
- Nem dehogyis. De mondhattad volna neki, hogy egy fiút szívét meg lehet nyitni egy emlékkel egy személyes tárggyal, ami kedves lehet a számára. - válaszolta Kotetsu
- Majd meglátjuk fiúk. - tettem hozzá
Ezután elmesélték a küldetésüket, amin egy új kardot szereztek be. Meg is mutatták, úgy hogy hadonásztak párat vele a nappalimban. Sokat nevettem, majd eljött az este 10 óra. Elköszöntünk.
- Már ennyi az idő? - kérdezte Izumo
- Rikutoki. Holnap akkor találkozunk. Ne felejtsd el velünk leszel mi osztjuk ki, hogy ki hova megy. - mondta Izumo
- Rendben. - válaszoltam
- Ügyesen kislány, majd beszélünk. Jó éjszakát! - köszönt el Genma
- Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! - kiáltotta Kotetsu és Izumo.
Vége lett ennek a napnak is, de Kotetsu most kifejezetten nem mondott butaságot. Egy emlék, tudom is melyik az. A pénztárcámban van. Hirtelen felpattantam a kanapéról és a konyhába siettem. Kerestem mindenhol a tárcámat, de rájöttem egy óra keresgélés után, hogy elvesztettem. Pénz nem volt benne már sok, mert a vacsorára költöttem, aztán holnap kapom meg a bérem. Csak az a fénykép... Tudtam van belőle másolat a dobozban, így azt vettem elő. Éreztem közben, hogy valaki a távolból figyel. Kinéztem az ablakon sehol semmi. Visszaültem a földre és keresgélni kezdtem a dobozban, meg akadt a szemem egypár fényképen. Például: mikor a cseresznyefa alatt égetett homokból rózsát kaptam. Az is a kezembe került. Egyre több fényképet szedtem elő, a szemem egyszer csak könnybe lábadt. Annyira szeretnélek visszakapni Gaara gondoltam magamban. Shukaku megszólalt bennem. Rikutoki - sama a másik Shukaku a közelben van. Gyorsan letöröltem a könnyeim, elővettem a fényképet meg a rózsát. A rózsát egy vázába tettem, a fényképet meg a szekrényre, hogy majd másolatot tudjak belőle készíteni. Észre se vettem, hogy Gaara titokban végig figyelt.