Egy kunoichi élete Naruto világából

Éljen sokáig a Kazekage és a Kazekagené!

Reggel arra keltem fel, hogy Gaara simogatja a hajam és nézi az arcom mosolyogva.
- Jó reggelt kis feleségem!
- Jó reggelt drága férjem! – mondtam mosolyogva majd megcsókoltuk egymást. A csók közben magára húzott. A meztelen testünk egymásnak dörgölődött, közben simogatta a hátam, majd belemarkolt a fenekembe. Nekem sem kellett több unszolás megcsókoltam a nyakát, majd a mellkasát. Egy fergetegeset szeretkeztünk. Lefeküdtem a mellkasára, úgyhogy még rajta feküdtem.
- Ma milyen napod lesz? Kell gyűlésre menned? – kérdeztem
- Nem tudok róla. – megpuszilta a fejem. – El sem hiszem, hogy már a feleségem vagy.
- Pedig az vagyok. – mondtam nevetve
- Minden vágyam teljesült ezáltal. Megkaptam a nőt, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretek.
- Én meg a tökéletes férfit.
Megcsókoltuk egymást.
- Kérsz kávét?
- Igen, de most én készítem.
- Nem, nem. Én szoktam mindig, ezen nem változtatunk.
- Rendben. – mondtam megadóan
- Akkor mindjárt hozom.

Legördültem a mellkasáról, megcsókolt, majd elment felrakni a kávét. Mikor elkészült szokásosan tálcán hozta be. Megittuk, majd így szólt:
- Elmegyünk zuhanyozni?
- Csak zuhany?
- Részemről lehet más is. – elvette a csészét a kezemből, felállt az ágyról, majd ölbe vett – Nem bírok betelni veled. – mondta majd megcsókolt
- Eszméletlenül szeretlek!
- Én meg kimondhatatlanul.
Ölbe bevitt a fürdőbe, majd lezuhanyoztunk. Közben egymásnak estünk, mikor végeztünk felöltöztünk hétköznapi ruhába. Leültünk reggelizni az asztalhoz.
- Első közös reggelink férj és feleségként. – lelkendeztem
- Bizony, és ebből még rengeteg lesz.
Elkezdtünk reggelizni, éppen pakoltam el a tányérokat, mikor kopogtak az ajtón.
- Ki az? – kérdezte Gaara
- Bejöhetünk? – kérdezte Temari
- Gyertek! – kiáltotta ki
Temari bejött Genmával és Kankuroval. A hátuk mögött az őr egy dobozt tartott a kezében. Gaara kérdezi:
- Valami baj van?
- Nem, csak gondoltuk meglátogatunk benneteket. Bejöhetünk? – kérdezte Temari
Bólintott Gaara.
- Jó reggelt! – köszöntem rájuk mosolyogva miközben a vizes kezem töröltem meg.
- Jó reggelt! – köszöntek
- Hogy telt az éjszaka? Jó volt a buli? – kérdeztem
- Igen. Csak egy idő után mindenkinek feltűnt, hogy leléptetek. – mondta Genma – De elsimítottuk az ügyet.
- Akkor minden rendben. Az mi? – kérdeztem és mutattam az őrnek a kezében lévő dobozra
Gaara felállt és elkérte az őrtől a dobozt, aki odaadta neki, majd távozott.
- Tessék egy kis ajándék. – nyújtotta oda nekem. – Temari ugye minden rendben volt vele?
- Igen. – mondta mosolyogva
- Ha nem adtad volna ki a parancsot, akkor is elkészítették volna. – fűzzte hozzá Kankuro
Gaara a kezembe adta a dobozt, majd mondta:
- Nyisd ki!
Kinyitottam és egy selyempapírba csomagolt ruhadarab volt benne. Lehajtottam a selyempapírt kivettem belőle a ruhát. A Kazekage kabát kicsinyített mása volt az. A hátára ráhímezve Godaime Kazekagené. Elmosolyodtam. Felpróbáltam teljesen jó volt rám, nem éreztem magam törpének benne, mint Gaaráéban.
- Ebben nem érzem magam elveszve. – mondtam mosolyogva
- Igen mert a te méreted. – mondta Temari mosolyogva
- De, hogy csinálták, nem mértek le hozzá.
- Kivettem az egyik ruhádat a szekrényből és leadtam a szabónak, hogy mérje le, majd feltűnés nélkül visszacsempésztem a szekrényedbe. Örülsz neki? – kérdezte Gaara
- Már hogyne örülnék! – kiáltottam fel boldogan
Megcsókoltuk egymást.
- Csak ezért jöttetek? – kérdezte Gaara
- Nem. Ma lesz egy rövid gyűlés és egy kisebb beiktatási ceremónia, azért ma, mert holnap visszamennek a konohai ninják. Meg ti is indultok nászútra majd, nem? – kérdezte Kankuro
- De igen. – mondta Gaara – Mikor lesz?
- Már várnak bennünket. Sunagakure tanácstagjai, a Hokage és a jelenlevő juunninok Konohából. – mondta Temari
- Akkor induljunk. Essünk túl rajta minél hamarabb. – sóhajtott Gaara
- Rikutoki vedd fel a kabátot! Fel kell venned, mert miután megkapod a fejpántod ebben kell köszöntenetek a falu lakosait. – magyarázta Kankuro