Egy kunoichi élete Naruto világából

Rég várt találkozások

Genma – sensei nyolc óra után hagyta el a házát és egyenesen a piacra indult. Hirtelen mögé lopakodtam, majd leugrottam a ház tetejéről és így szóltam:
- Rég láttalak sensei!
Nem hitt a fülének megfordult, megdörgölte a szemeit én meg a nyakába vetettem magam.
- Azt a betyárját Rikutoki! Hadd nézzelek! – megpuszilt, majd elengedett és megforgatott. – Sokat nőttél, gyönyörű vagy. Azt a jó mindenit kész nő lettél!
- Te viszont nem sokat változtál sensei. – böktem mellkason
- Gyere! Lepakoltál már?
Bólintottam
– Mikor érkeztetek? Várj köszönnöd kell valakiknek!
- Izumo hagyjál békében már éhes vagyok. – mondta az egyik árus előtt Kotetsu
Kimérten feléjük néztem. Izumo tovább bökdöste Kotetsut.
- Kotetsu szerintem fordulj meg, nem vagy te annyira éhes.
- Na hagyjál már! – megfordította Izumo Kotetsut felém. Oldalra billentettem fejem és elmosolyodtam. – Rikutoki? Váááá Rikutoki! – kiáltotta ott hagyta a kaját és felém futott, Izumo a nyomában. Akkora lendülettel futottak felém, hogy majdnem felborultam velük.
- Húgocskám ezt el sem hiszem. Mikor jöttél haza? – kérdezte Kotetsu – Izumo te pedig ne bökdössél, hanem mond mit akarsz!
- Húgocskám! Úgy hiányoztál! – ölelt meg Izumo majd adtak mindketten két puszit – Fordulj meg hadd nézzünk.
Forogtam egyet.
- Mondtam én neked, hogy bomba csaj lesz a húgunkból! – mondta Kotetsu büszkén
- Onee – san... Te vagy az?
Fordultam a hang irányába. Megláttam Mikant, könnybe lábadt a szemem, ahogy ő neki is.
- Onee – san! – kiáltotta és egymás nyakába vetettük magunkat
- Mikan? Merre vagy? – kiáltotta Neji. Észrevette a tömeget az utcán és hogy Mikan engem ölelgetet. – Rikutoki – san?
Genma bólintott Neji felé, aki odajött hozzánk.
- Onee – san úgy hiányoztál! – hüpögte Mikan
- Te is nekem Mikan! – adtam neki két puszit
Neji odajött hozzánk, majd köszöntött:
- Légy üdvözölve itthon Rikutoki – san. Örülök, hogy épségben hazaértél. Naruto is veled tartott?
- Naruto bátyó! – kiáltotta Konohamaru nem messze. Arrafelé fordítottuk a tekintetünket. Naruto Shikamaruval, Sakurával és Temarival beszélgetett.
- Ő lenne Naruto? – kérdezte Kotetsu
Bólintottam.
- Rengeteget változott. – mondta meglepetten Kotetsu
- ÁÁÁh Konohamaru eresz el! – neki esett Naruto Sakura melleinek.
- Naruto!
- Sakura – chan véletlen volt. Nem akartam! – az égig röpült
- Nem változott semmit. – mondta Genma és elnevettük magunkat. Odasétáltunk a többiekhez Mikan fogta a kezem.
- Rikutoki – san? – kérdezte Sakura
- Sziasztok!
Sakura átölelt, majd utána Temari is.
- Nagyon vártuk már, hogy visszatérj. – mondta Temari – Gaara már alig várja, hogy lásson.
- Üdv itthon Rikutoki! – mondta mosolyogva Shikamaru
- Örülök, hogy itt lehettek! Temari te lettél a sunagakurei követ? –kérdeztem
- Pontosan. – mondta mosolyogva
- Rikutoki! Nem láttad Narutot? – kérdezte Jiraiya az egyik ház tetejéről
- Nem sensei! De az imént repült az égbe, szerintem a főépület környékén fog földet érni. – mondtam nevetve
- Akkor gyere Tsunade – sama látni akar benneteket. Genma te is! Ja meg Temari is!
- Rendben. – mondtam neki – Akkor majd találkozunk. Sziasztok. – futottam a főépület felé. Hátrakiabáltam: - Sensei jössz?
Elmosolyodott: - Máris! – mondta nevetve és utánam eredt
- Onee – san várunk vacsorára! – kiáltotta utánam Mikan
- Ott leszek!

A főépülethez rohantam, majd fel a lépcsőkön, az ajtóban ért utol Genma és Temari. Naruto a fejét fájlalva a falat támasztotta. Jiraiya kopogott.
- Gyertek!
Bementünk, majd meghajoltunk. Tsunade kijött az asztala mögül, majd megölelte Narutot és engem is külön – külön.
- Milyen utatok volt?
- Fárasztó. Éhes vagyok. – mondta nyüszögve Naruto
- Nem tartalak fel sokáig benneteket. Igazából Naruto te nyugodtan el is mehetsz enni, csak látni szerettelek volna.
- Akkor én léptem is. Hello!
Azzal elviharzott. Tsunade elnevette magát.
- Nem változott semmit.
- Nem éppen, de sokat fejlődött és néha gondolkodik is. – mondta Jiraiya
- Akkor a célunkat elértük. Na lássuk csak, Ootsutsuki Rikutoki légy üdvözölve!
- Örülök, hogy itthon vagyok. – mondtam mosolyogva
- Nem sokára indulni fogsz Temarival Sunagakuréba, azt ígértük a Kazekagénak, hogy megérkezésed után pár napot itthon tölthetsz, aztán indulsz. Temarinak is pár nap múlva indulnia kell úgyis. Mikor is kell Temari?
- Három nap múlva.
- Rendben, akkor három nap múlva Temarival elindulsz Sunagakuréba. Genma fog titeket a határig kísérni, egy Anbu osztaggal. Ne mond, hogy nem szükséges, megígértem, és nem akarok fennakadásokat. Szél országának a határától a sunagakurei Anbu osztag fog titeket kísérni. Három nap múlva álljatok készen az indulásra. Sunagakuréban fogjátok majd az esküvőt megszervezni és megtartani, amire Konoha is hivatalos. Így ideiglenes őrséget hagyunk a faluban. Ennek az információnak nem szabad kiszivárognia, nehogy megtámadják a falut. Értve vagyok?
Bólintottunk.
- Temari te elmehetsz.
Bólintott, majd elment.
- Rikutoki, mond csak hány éves is vagy. – húzta ki a fiókot és két vaskos könyvet vett elő belőle, amit a kezébe fogott.
- 18 múltam Tsunade – sama!
- 18, hogy telik az idő? Emlékszem nem rég még édesanyád hasából segítettelek a világra. – Felállt azt asztaltól, majd odajött hozzám és mondta: - Ez a két könyv a tied. – átnyújtotta – Megboldogult édesanyád és édesapád naplója. Akik lelkemre kötötték, hogy 18 éves korod előtt ne kapd meg őket. Olvasd majd el őket, ha jónak látod. Csak a te chakrádra nyílnak ki.
- Köszönöm.
- A jelentésed Jiraiyától megkaptam van hozzá fűzni valód?
- Nincs.
- Akkor elmehettek.
Meghajoltunk, majd kimentünk a teremből. Genma így szólt hozzám:
- Gyere meghívlak valamire. Barbecue?
- Igen az jó lesz.

Elindultunk a barbecueshoz, ahol találkoztunk Kotetsuval és Izumoval leültünk hozzájuk.
- Hosszú volt ez a három év. Hiányoztál nekünk. – mondta Kotetsu
- Ti is nekem. – mondtam mosolyogva
- Írtál a naplóba? – kérdezte Izumo
- Igen, tele írtam. Pedig nem gondoltam, hogy használni fogom. – válaszoltam mosolyogva
- Mikor indulsz majd Sunagakuréba? – kérdezte Izumo
- Három nap múlva.
- Micsoda? De hát csak most jöttél! – kiáltott fel meglepetten Kotetsu
- Fiúk! Sejthettétek, hogy ez lesz, ezt a megállapodást kötötte a Hokage a Kazekagéval, akárhogy is akarnánk, máshogy Rikutoki felnőtt nő. – magyarázta Genma
- Abban igazad van, de azt hittem tovább maradhat egy kicsit. – fűzte hozzá Izumo
- Valami baj van húgi? – kérdezte Kotetsu aggódva
- Nem semmi, csak megkaptam anyám és apám naplóját. Apámról elég sok mindent tudok, de anyámról csak annyit, hogy egy Uchiha. Még a keresztnevét sem tudom.
- Ne aggódj! – fordított maga felé Genma – Ebből mindent megtudsz.
Bólintottam, majd ezek után önfeledten beszélgettünk, az ebéd után egyedül sétáltam haza. Ott leraktam az ágyam mellé a naplókat. Gondoltam, majd ha haza jöttem a vacsoráról elolvasom őket. Ezután kimentem a szobámból és a Hyuga rezidencia felé vettem az utam, mikor odaértem kopogtattam az ajtón.

Mikan nyitott ajtót és betessékelt, mutatta csendben.
- Mikan ki jött hozzánk? – kérdezte Nanami
- Szia anya! – köszöntem neki
Nehezen hitt a szemének, majd kitartotta felém a karját odafutottam és átöleltem.
- Rikutoki! – Puszilt meg.
- Nanami, Mikan kijött hozzánk? – kérdezte Joshi
- Apám! – hajoltam meg előtte
- Rikutoki! – tartotta ki felém a karját – Mikor érkeztél?
- Ma reggel.
- Mikan te tudtál erről? – kérdezte Nanami
Bólintott
- Miért nem szóltál? – kérdezte Joshi
- Meglepetésnek szántam. – mondta mosolyogva
- Ez aztán a meglepetés. Mesélj milyen utad volt! Kész nő lett belőled. – mondta Nanami ujjongva
Leültünk az asztalhoz és elkezdtem mesélni, mi történt a három év alatt. Nanami közbe kitálalta a vacsorát. Megvacsoráztunk, majd folytattam. Mindent töviről hegyire elmeséltem, kivéve a titkos küldetést
- Naruto akkor sokat változott? – kérdezte Joshi
- Hát, hogy is mondjam... Az biztos, hogy fejlődött, meg néha már gondolkodik is, mielőtt cselekszik.
- Akkor összességében nem sokat. – mondta Joshi
- Mikor kell menned Sunagakuréba kislányom? – kérdezte Nanami
- Három nap múlva indulok.
- Micsoda? – kérdezte döbbenten Mikan – De hát csak most értél haza.
- Mikan! Viselkedj! – szólt rá Joshi. Mikan lehajtotta a fejét és bocsánatot kért.
- Így egyeztek meg a Kazekagéval. – mondtam
- Akkor nem sokáig maradsz. – fűzte hozzá Nanami
- Sajnos nem.
- De legalább boldog lehetsz Gaara mellett, hogy összeházasodtok. – mondta Nanami boldogan
- A házasság témára térve. Képzeld Neji és Mikan össze fognak házasodni, miután Mikan betöltötte a 18-at. - mondta Joshi
- Gratulálok! – ujjongtam és öleltem át a húgomat
- Köszönöm! De nem leszel itt az esküvőmön, hogy segíts...
- Miért ne lennék, majd eljövünk látogatóba és segítek. Úgy jó lesz?
Mosolyogva bólintott, ezután elköszöntem tőlük, mert későre járt az idő és haza mentem. Otthon lezuhanyoztam és behuppantam az ágyba. A szekrényen megláttam a naplókat. Először apáméval kezdtem. Az övéből sok újdonságra nem jöttem rá, amit már eddig is tudtam és kiderítettem, de azt megtudtam, hogy nagyon szerette anyámat. Még egy képet is találtam a naplójában, amin másfél éves koromban tart a karjaiban még a halála előtti napokban. Aztán nagy levegőt vettem és a chakrámmal kinyitottam anyám naplóját. Először egy fénykép került a kezembe, amin ő volt és apa. Gyönyörű asszony volt és ugyanolyan pici, mint én nagyon sok vonásukat örököltem. A kép körülbelül 18 éves korukban készülhetett. Aztán találtam egy másikat is, amin terhes volt körülbelül két évvel később húsz éves korábban. Nagy levegőt vettem, majd lapoztam egyet.