Egy kunoichi élete Naruto világából

Terhes vagy ?!

Két nap múlva értük el Konohát. A kapuban megállítottak minket. Temari odaadta a papírokat így tovább engedtek minket. Egyenesen a főépülethez mentünk a kocsival, mikor megálltunk Kankuro kinyitotta a kocsi ajtaját. Először Gaara szállt ki, majd kisegített. Körbenéztem és elmosolyodtam.
- Jó újra itt lenni. – mondtam
- Gyere, Tsunade – sama már vár minket. – mondta és a kezét nyújtotta, megfogtam
Felsétáltunk a lépcsőkön, majd végig a folyosón. Temari és Kankuro ment előttünk. Bekopogtak az ajtón.
- Gyere! – kiáltott ki Tsunade
Elmosolyodtam a hangjára és megszorítottam Gaara kezét
- Ugye nem mondtad el neki?
Rázta a fejét, mire én kivirultam. Bementünk és meghajoltunk, majd felegyenesedtünk.
- Üdvözöllek titeket Konohában. Örülök, hogy épségben megérkeztetek...- ekkor emelte fel a fejét és megakadt a szava.
- Rikutoki te... Terhes vagy?
- Igen Tsunade – sama! – mondtam mosolyogva
Odajött hozzám és átölelt, majd végigmért. Megfogta a hasam
- Hányadik hétben vagy? Miért nem szóltatok?
- A 21 – 22-ben. Meglepetésnek szántuk.
- Gratulálok. – mondta Shizune
- Én is gratulálok! – mondta Tsunade – Gyere elmegyünk a klinikára megvizsgállak. Lány? Fiú?
- Nem tudjuk. – mondta Gaara
- Akkor ideje leellenőrizni! – mondta izgatottan
- Ja és ikrek. – tettem hozzá
- Micsoda? Shizune!
- Igen Hokage – sama?
- Szólj Genmának, Kotetsunak, Izumonak és Mikannak hogy jöjjenek a klinikára.
- Máris.
Shizune elfutott mellettünk.
- Akkor gyertek induljunk. Hú... Még mindig sokkban vagyok. – mondta mosolyogva

A klinikán Tsunade automatikusan egy vizsgálóterembe vezetett minket. Kankuro és Temari kint vártak a váróban, lelkükre kötöttük, hogy el ne mondják többieknek. Nemsokára megérkezett hozzájuk Genma, Kotetsu, Izumo és Mikan is.
- Sziasztok! – köszönt Temari és Kankuro nekik
- Sziasztok! – meglepetten köszöntek
- Mikor érkeztetek? Onee – san?
- Talán valami gond van, hogy itt vagyunk? – kérdezte Genma aggódva
- Talán történt valami gond az úton? – kérdezte Kotetsu aggodalmasan
- Nem. Nincs semmi gond. – válaszolta Temari határozottan
- Akkor miért vagyunk itt? – kíváncsiskodott Izumo
- Csak úgy. – vonta meg a vállát Kankuro – Én elmegyek kávéért. Kér valaki valamit?
- Nem köszönöm. Mondjátok inkább már, hogy Gaara – samával, vagy Onee – sannal történt valami?
- Én sem kérek köszönöm. – próbálta kitérni a válasz elől Temari
- Én egy feketét. – válaszolta Kotetsu
- Én is. – mondta Izumo
- Én feketét két cukorral. Elmegyek veled. – mondta Genma
Elmentek kávéért. Genma próbálta Kankurot kikérdezni, de ő nem mondott semmit.
- Na Temari – chan! – kérlelte Mikan
- Semmi gond nincsen!
- Akkor mégis miért vagyunk itt? – kérdezte Kotetsu
- Ne kíváncsiskodjatok! Hamar megöregszetek. – vágta rá Temari és próbálta terelni a témát Mikan esküvőjére.

Addig vizsgálóban:
- Kérlek Rikutoki ezt vedd fel. – adott egy betegköpenyt a kezembe Tsunade. Elvettem tőle, majd bementem az öltözőbe és felvettem
- És hogy van apuka? Hogy fogadtad a hírt?
- Nagyon jól vagyok köszönöm. Nagyon örülök neki. Meglepődtünk mindketten, de minden este könyveket olvasok a témában. Így próbálok felkészült lenni, amennyire csak lehet.
Bólintott Tsunade. Miután kijöttem az öltözőből ráfeküdtem a vizsgálóasztalra. Tsunade először finoman megtapogatta a hasam, majd közelebb húzta az ultrahang gépet. Bekente a hasam, majd bekapcsolta.
- Na lássuk. – a hasamra tette a vizsgálófejet és mozgatni kezdte – Itt is vannak. Szépek és egészségesek. Kapcsolok egy kis szívhangot.
Bekapcsolta a szívhangot. Gaara végig fogta a kezem.
- Nagyon szép a ritmus. Most pedig mutassátok magatokat. – forgatta a gépet, majd a monitorra mutatott: - Nézzétek az ott egy kislány.
- Szia kicsikém! – mondtam örömittasan
- Gyönyörű. – mondta Gaara büszkén
- És még egy kislány. Két kislány. Egészségesek meg minden, csinálok pár képet.
- Én sejtettem, hogy kislányok lesznek. – mondta Gaara boldogan
- Miből?
- Csak megérzés.
Tsunade csinált pár képet, majd mondta
- Visszaöltözhetsz. Kész is vagyunk.
Visszaöltöztem. Tsunade a kezünkbe adta a képeket. Lepecsételte a vizsgálati lapom.
- Gratulálok még egyszer. Sok boldogságot hozzájuk.
- Köszönjük.
- Jó lesz látni titeket családként, megérdemlitek.
Majd kiment a vizsgálóból.
- El sem hiszem, hogy mindkettő kislány.
- Én sem. Kitalálhatjuk a nevüket. – mondta
- Én már tudom, csak nem tudom, mit szólsz hozzá.
- Mond! – unszolt finoman
- Nina és Karura.
- Nina és Karura. – ízlelgette a neveket – De hisz ez a te és az én édesanyám neve.
- Pontosan, szerintem illeni fog hozzájuk.
- Szia Nina és Karura! – mondta közben megsimogatta a hasam és megpuszilta. Rám mosolygott, magához húzott és megcsókolt.