Egy kunoichi élete Naruto világából

Az ifjúság varázsa

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!

A hosszú nap után egymás után elmentünk zuhanyozni. Majd mikor bementem a hálóba és lekapcsoltam a villanyt, Gaara hátulról átölelt és benyúlt a hálóingem alá kezébe fogta az egyik mellem és a nyakamat csókolgatta. Én a vágytól hangosan nyögtem egyet, majd a hímvesszőjéért nyúltam. Észrevettem, hogy nincs rajta gatya így szorosan megmarkoltam és izgatni kezdtem. Ő a másik szabad kezével elkezdte a csiklómat izgatni. Mindegyikünk égett a vágytól.
- Nagyon kívánlak! – suttogta a nyakamba
- Ne habozz életem! – nyögtem ki nehezen
Hirtelen az ágyhoz vitt, majd rátérdeltetett. Az egyik kezével berakta a hüvelyembe a duzzadt hímvesszőjét a másikkal a mellemet izgatta. Nagyot nyögtem, mikor rászorult a hüvelyem a péniszére, ahogy ő is. Majd elkezdett bennem mozogni így jutatott fel a csúcsra, majd ezután leült az ágy szélére és az ölébe vont. Megcsókolt, majd mozgatni kezdte a csípőmet, a testünk egy ritmusra járt. A vágy teljesen magával ragadott minket. Megszűnt létezni a külvilág csak mi ketten voltunk. Mikor mindketten felértünk a csúcsra, egymás nyakába pihegtünk, majd megcsókolt és mondta:
- Szeretlek!
- Én is szeretlek! – pihegtem
Finoman ölbe vett, majd lefektetett az ágyra, ezután mellém feküdt és a mellkasára vont. Így aludtunk el.

A másnap átlagosan telt, Gaara elment a megbeszélésre. Én a szállásunkon főztem. Napközben átjött hozzánk Mitsuki Linnel kezdtek egyre jobban összemelegedni. Gondoltam csinálok róluk pár képet. Éppen valamin nagyon nevettek, mikor bementem a nappaliba a fényképezővel és elkattintottam.
- Anya!? – kezdte Lin
Rájuk mosolyogtam. Lin a feje elé tette a kezét.
- Nem jó ötlet... - duzzogta
- Olyan aranyosak vagytok, gondoltam csinálhatnánk pár képet.
Lin a száját húzta, hirtelen Mitsuki megcsikizte. Linből kitört a nevetőgörcs.
- Na jó rendben. Mitsuki – kun? – kérdezte tőle Lin mosolyogva
- Rendben van. – mondta mosolyogva
Készenlétbe állítottam a gépet. Csináltam róluk pár fényképet, szerencsére ők nyugodtabban viselkedtek, mint mi Gaarával ennyi idősen. Igaz Lin eléggé izgett mozgott, de hát rám ütött. Ezután otthon hagytam őket Nobu felügyelete alatt, mert elmentem a képeket előhívatni. Mikor haza felé tartottam két lány megállított.
- Elnézést! – mondta a hosszú fekete hajú
- Tessék? – kérdeztem mosolyogva
Végig mértem a lányokat, körülbelül 16 évesek lehettek. Nagyon ismerős volt az arcuk.
- Sabakuné Ootsutsuki Rikutoki - sama? – kérdezte barna hajú
- Igen. – válaszoltam mosolyogva
- Elnézést, csak hozzá voltunk szokva a Sunagakurei öltözetéhez. Alig ismertük fel Önt! – mondta a fekete hajú zavartan
- Ja, hát igen. Ritkán hordok ninja ruhát mostanság. – magyaráztam
- A fiait keresnénk. – mondta a barna hajú
- A szálláson vannak? – kérdezte a fekete hajú
- Igen. Talán meglátogatnátok őket?
- Megengedi? – kérdezte a fekete hajú
- Gyertek csak. – válaszoltam mosolyogva
- Köszönjük! – mondták mosolyogva és meghajoltak. Mindkét lány nagyon zavarban volt. Megszólalt hirtelen a fekete hajú:
- Elnézést Rikutoki – sama még be sem mutatkoztunk az én nevem Sasaki Yumiko. – meghajolt
- Az enyém pedig Tanaka Manami. – mondta a barna hajú
- Örvendek a szerencsének lányok. Már sokat hallottam rólatok. – mondtam mosolyogva
Visszamosolyogtak, majd sétáltunk tovább a szállásra. Mikor odaértem kopogtam az ajtón. Kenji nyitott ajtót.
- Szia! Miért nem jöttél be, miért kopogtál? – kérdezte tőlem meglepetten
- Vendégeket hoztam. – mondtam neki és bebújtam mellette az ajtón.
- Yumiko – chan?! – kérdezte meglepetten és elpirult
- Szia Kenji – kun. – mondta elvörösödve
- Kenji nem hívod be a vendégeinket? Lányok gyertek csak be! – mondtam nekik mosolyogva
Ők bólintottak. Kenji beengedte őket. Egy rövid gatyában volt és egy fehér pólóban a vörös haja égnek állt. Hirtelen végig nézett magán és még jobban elvörösödött.
- Csinos vagy Yumiko – chan. – hebegte Kenji Yumikonak
Yumiko fülig vörösödött.
- Jól festesz Kenji – kun. – hebegte Yumiko
- Jól égnek áll a hajad. – nevette Manami – Nobu – kun?
- Kenji van itthon valamilyen ropogtatnivaló? – kérdezte Nobu a nappaliból
- Hozzál magadnak! – kiáltotta neki Kenji, de le nem vette a tekintetét volna Yumikoról.
- Hülye... - dünnyögte Nobu és kijött a folyosóra a nappaliból. Hirtelen meglátta Manamit.
- Szia Nobu – kun... - hebegte vörösen Manami
- Manami – chan?! – hebegte és közelebb lépett hozzá
- Fiúk ne a folyosón lébecoljatok üljetek le valahova! Kérdezzétek meg a vendégeinket kérnek – e valamit inni, enni! – kiáltottam a konyhából
- Én nem kérek semmit. – válaszolta mosolyogva Yumiko
- Én sem. – tette hozzá Manami
- Van kedved filmet nézni? – kérdezte Kenji Yumikotól és megfogta a kezét. A kezdeti zavartságát levetkőzve.
Yumiko bólintott.
- Gyere. – kézen fogta és behúzta a szobájába.
- Kenji! Hagyd nyitva az ajtót! – kiáltottam
- Egy pillanat anya! – kiáltotta ki Kenji. Kihasználta azt a rövid időt míg Yumikoval lehetett és megcsókolta.
- Hiányoztál szépségem! – mondta a csók után neki
- Te is édesem! – hebegte Yumiko
- Hogy – hogy eljöttél Konohába?
- Megkérdeztem apámat, mikor jöttök haza azt mondta majd a jövő héten, az ünnepség után. Így gondoltuk meglátogatunk benneteket, mert rég láttalak.
- Jól tetted. – majd ismét megcsókolta és megsimogatta a hátát.
- Kenji! – dörömböltem az ajtón – Nem akarom meghallani Zebizutól otthon, hogy megrontottad a lányát! – kiáltottam be
- Kinyitom, nem akarom, hogy veszekedjen velem.
- Nem mondtad el neki?
- Tudott rólunk, csak azt nem, hogy mennyi ideje vagyunk együtt.
- Mennyi ideje is én szép szeműm. – simogatta meg Yumiko az arcát
- Lassan már négy éve. – mondta mosolyogva Kenji
- Bizony, pedig mindig játszod a macsót, hogy te mekkora nőcsábász vagy, de nem baj, én tudom, hogy szeretsz és nem csalnál meg. Igazam van?
- Neked mindig szépségem. – majd ismét megcsókolta
- Kenji nem mondom még egyszer! Háromra kinyitod az ajtót! 1-2-3! – mondtam és kinyitottam az ajtót.
Kenji éppen Yumikoval csókolózott.
Megkapartam a torkom.
- Mi az? – kérdezte Kenji felindultan
- Mondtam, hogy ne csukd be az ajtót. Tisztába vagyok vele, hogy együtt vagytok, mert rémlik, hogy két éve azt mondtad, hogy a barátnőd Zebizu idősebb lánya. De nincs kedvem a saját testőrömmel összeszólalkozni, hogy a fiam gyereket csinált a lányának. – hordtam le.
- Ne aggódj! 16 évesek vagyunk, ne szólj ebbe bele. Meg már megtárgyaltam ezt Zebizuval. Szeretem Yumikot.
- Jól van. – mondtam és sóhajtottam egy nagyot. – Csak még egy kérdés kértek valamit?
- Yumi?
- Egy pohár vizet.
- Én meg chipset. – mondta mosolyogva Kenji
- Jól van, mindjárt hozom. – mondtam mosolyogva
- Várjon Kazekage – samané segítek. – mondta mosolyogva Yumiko, majd elindult utánam a konyhába odaadtam neki a pohár vizet és a zacskó chipset. Megköszönte majd visszament Kenjihez.
Addig Nobu Manamival leült a nappaliban a kicsikhez.
- Hosszú volt az út kicsikém? – kérdezte Manamitól Nobu
- Kicsit, de már nagyon hiányoztál. – mondta mosolyogva
- Te is. – mondta mosolyogva Nobu és adott neki egy szájra puszit.
- Manami – chan? Ti maradtok Yumiko – channal a tűzi játékra? – kérdezte tőle Lin
- Úgy terveztük. Vettünk ki egy szállást innen nem messze. – mondta Linnek mosolyogva – Lin – chan, hogy sikerült a vizsga?
- Nem tudom félbe maradt. – válaszolta szomorúan
- Apukád biztos gondoskodik róla, hogy le tudj vizsgázni, mert nagyon ügyes vagy. – biztatta Manami
- Az biztos. Mitsuki is ügyes. – mondta Nobu mosolyogva – A tűzi játékra térve, van kedved velem jönni? – kérdezte Manamit
- Azt hittem nem is hívsz meg! – mondta nevetve Manami, majd megcsókolta
- Nobu nézünk filmet? – kérdezte Lin
- Persze. Mit néznétek? – kérdezte Lintől mosolyogva
- Lehetne ezt? – kérdezte Mitsuki és rábökött Minyonok DVD-re.
Nobu elmosolyodta magát.
- Anya! Pattogtatnál légy szíves kukoricát, de úgy, hogy magadnak is. – kiabálta Nobu
- Én nem akarok filmet nézni. – mondtam neki az ajtófélfának dőlve.
- Szerintem ezt akarod. – mondta mosolyogva
Értetlenül néztem rá, majd kimentem a konyhába és pattogtattam két adag kukoricát. Majd bevittem nekik. A filmnek az eleje akkor már ment. Igaza volt Nobunak, mert én is leültem nézni. A kedvenc mesémet nézték.
- Tudnivaló – súgta Lin Mitsukinak – Hogy anya mindegyik terhessége alatt megnézte ezt a mesét. A kedvence. – majd rámosolygott Mitsukira, aki visszamosolygott rá. Lin ráhajtotta a fejét a vállára. Mitsuki finoman átölelte. Sokat nevettünk a filmen. A film közepén csatlakozott hozzánk Nina és Karura is, mert megérkeztek a vásárlásból. A film végére ért haza Gaara.
- Megjöttem! – kiáltotta
- Szia édesem! – futottam ki hozzá és a nyakába borultam, majd megcsókoltam. – Vendégeink vannak. – mondtam halkan
- Kik?
- Majd meglátod. – mondtam mosolyogva
Mikor bementünk a nappaliba Manami hirtelen felállt és meghajolt:
- Jó napot Kazekage – sama.
- Szia. – köszöntötte kicsit sem meglepődve
- Te tudtad? – löktem finoman oldalba
Elnevette magát.
- Azt hogy Nobu Sajo tanácsos lányával van együtt? Persze. Már vagy három éve. – mondta mosolyogva. – Milyen utad volt Manami?
- Köszönöm a kérdését, tűrhető. Yumiko is itt van. – válaszolt mosolyogva Manami
- Kenji! – kiáltotta el magát Gaara
- Most nem érek rá! Filmet nézünk Yumikoval. – kiáltotta Kenji a szobájából
- Majd gyertek vacsorázni! – kiáltotta vissza Gaara
- Jó majd megyünk apa!
- Jó napot Kazekage – sama! – köszöntötte Mitsuki
- Szia! – köszönt neki Gaara – Jó, hogy itt vagy, beszédem van veletek. Üljetek le mindannyian!
Mindenki leült, Gaara mellém ült le.
- Ma átbeszéltük a chunin vizsgát a kagékkal. Úgy döntöttünk, hogy páran a résztvevők közül megkapjátok a chunin rangot. Köztük vagytok ti ketten is.
- Éljen! – lelkendezett Lin
- Várjatok, nem fejeztem be. Borutonak a szabályszegés miatt újra kell vizsgáznia. Ezt a Hokage indítványozta.
- Jogos igazából. – mondtam magam elé meredve
- Mitsuki beszélhetnénk veled Rikutokival? – kérdezte tőle Gaara
Mitsuki bólintott. Én kérdőn néztem Gaarára, nem válaszolt, hanem elindult a konyhába. Mitsuki követte, majd én is felálltam és követtem őket.
- A Hokage mondta, hogy kérdezted tőle, hogy elhagyhatnád Konohát, ha levizsgázol. Igaz?
- Igen. – válaszolta Mitsuki
- Hova szeretnél menni? – kérdezte tőle Gaara
- Ha megengednék Sunagakuréba szeretnék. – válaszolta
- Kiki mit szólsz hozzá? – kérdezte tőlem Gaara kimérten
- Neked kell erről döntened, te vagy a Kazekage életem. – mondtam neki
- Mielőtt ezt engedélyezném. Fel kell tennem pár kérdést. 1. Miért akarod elhagyni Konohát? 2. Miért pont Sunagakure? 3. A lányom miatt akarod elhagyni Konohát? 4. Ha igen, akkor egy korábbi kérdésemet újra fel kell tennem. Mi a szándékod a lányommal? – tette fel sorjában a kérdéseit Gaara higgadtan, amennyire tőle tellett.
- Azért akarom elhagyni Konohát, mert igazából nincs igazi családom. Nincs, ami idekötne. Igaz, hogy van egy csapat, akikkel együtt vagyok beosztva, de semmi több. Nem érzem otthonomnak Konohát. Azért, hogy miért pont Sunagakure, mert szeretnék a lányuk közelében lenni. Szeretem őt teljes szívemből. Mióta vele vagyok úgy érzem, hogy van értelme mindennek. Színesebb lett a világ. Értelmet nyert minden. Ő egy csodálatos lány, akit csak szeretni lehet. Szerelmes vagyok belé. Ő nem tudom, hogyan érez, de ha beleegyeznek és a jövő is úgy akarja majd szeretném feleségül venni.
Gaara először kimérten nézett Mitsukira, majd mikor hallotta a válaszát kis idő múlva láttam, hogy a szája széle mosolyog.
- Rendben van. Átbeszélem még a dolgot a Hokagéval. Mindjárt jövök életem. – mondta nekem és megcsókolta a homlokom.
- Segítesz nekem megteríteni? – kérdeztem mosolyogva Mitsukitól. Bólintott.
- Rikutoki – sama... - kezdett bele a mondandójába Mitsuki, de megakadt a szava.
- Tessék?
- Kazekage – sama Ön szerint, hogy fog dönteni?
- Hasonlítasz rá kicsit. Meg rám is. Én sem éreztem otthonomnak Konohát. Sunagakure az én igazi otthonom. Gaara 15 évesen mondta azt nekem, hogy mellettem lelt otthonra. Mióta elhangzott a szánkból egymásnak a szeretlek szó, napról napra egyre jobban szeretjük egymást. Majd idővel megérted milyen úgy szeretni valakit, hogy szinte belehalsz a másik nélkül. Szerintem bele fog egyezni. – mondtam mosolyogva – Tényleg tiszta szívedből szereted az én kicsikémet?
- Úgy érzem ő a legjobb barátom, a jobbik felem, boldog vagyok mellette. Tudom, hogy furán hangzik, mert nemrég találkoztunk, de mellette minden értelmet nyert. Féltem minden lépését, félek, hogy elveszíthetem. Semmi nem okoz számomra akkora örömöt, mint mikor vele lehetek. Ezt, hogy hívják Rikutoki – sama, mert még ilyet nem éreztem?
- Úgy, hogy szerelem. – válaszoltam mosolyogva
- Én is szeretlek Mitsuki – kun... - hallottam Lin hangját és megláttam előbújni a fal mellől.
- Lin – chan... - hebegte Mitsuki
Szépen lassan kisétáltam a konyhából, mondtam nekik:
- Légy szíves terítsetek meg!
Lin bólintott, majd odasétált Mitsukihoz. Mindketten full vörösek voltak.
- Hallottál mindent? – kérdezte tőle Mitsuki
- Mondhatjuk. – mondta elpirulva Lin
- Akkor tudod, hogy érzek, ha csak azért mondtad, mert én ezt mondtam azt is megértem. – mondta Mitsuki és lehajtotta a fejét
Lin átölelte és hozzábújt. Mitsuki viszonozta az ölelését, majd Lin rámosolygott és mondta:
- Ugyanúgy érzem magam, mint te attól a pillanattól fogva, ahogy megláttalak és beszéltünk. Szeretlek Mitsuki. – vallotta be mosolyogva Lin – Azért adtam a puszikat, azért pusziltalak szájon. Csak féltem, hogy te nem így érzel és csak barátként tekintesz rám, de szerencsére nem így van
- Olyan jó ezt hallani. Én is szeretlek Lin. – mondta mosolyogva Mitsuki majd megsimította Lin arcát, aki a tenyerébe fektette azt. Majd egy szájra puszit adtak egymásnak. Hallották, hogy a nappali felől zaj hallatszik, így gyorsan szétlibbentek és megterítettek.
- Megterítettetek? – kérdeztem mosolyogva miközben beléptem a konyhába. Számolni kezdtem a terítékeket. – 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, ,9, 10. Szuper. Remélem elég lesz a kaja. – mondtam mosolyogva – Gyertek enni! – kiáltottam el magam
Lin és Mitsuki leült az asztalhoz, majd csatlakozott hozzájuk Karura és Nina is, majd jött Nobu és Manami is. Időközben Gaara is befutott. – Kenji! – kiáltottam el magam
- Megyünk! – kiáltotta vissza, majd kis idő múlva kijöttek a szobából.
- Jó napot Kazekage – sama! – hajolt meg Yumiko
- Szia! – köszöntötte mosolyogva Gaara – Üljetek le!
Leültek ők is. Rament főztem első fogásnak. Második fogás pácolt hús volt rizsgombóccal és salátával. Mindenki jó ízűen evett. Oldott volt a hangulat. A vacsora után még leültünk nappaliban beszélgetni. 10 óra körül járhatott az idő mikor megszólalt Mitsuki:
- Nekem ideje haza mennem. Nem akarok tovább zavarni.
Lin adott neki egy arcra puszit elköszönésképpen. Mitsuki teljesen elpirult.
- Kikísérlek. – mondta neki Gaara
Az ajtóban Gaara mondja neki:
- Gondolkodtam. Igazából Narutoval már átrágtuk az egészet, és azt mondta nekem, hogy miatta rendben van és erről nekem kell döntenem. Rikutoki elmondta, hogy mit mondtál neki. A válaszaid és a viselkedésed alapján beleegyezek, hogy Sunagakuréba költözz.
- Köszönöm szépen! – mondta boldogan és meghajolt.
- De meg ne merd bántani a lányom!
- Egyértelmű. Köszönöm Kazekage – sama!
- Amit meg mondtál az eljegyzés.
- Igen?
- Komolyan gondoltad?
- Teljesen, de még fiatalok vagyunk hozzá nem?
- Hát mi Kikivel 15 évesen szembesültünk vele, hogyha akarjuk, ha nem össze fogunk házasodni 18 évesen.
- Ha azt szeretné és az a feltétele, hogy a lányával legyek, megkérem a kezét. – vágta rá határozottan Mitsuki
- Jól van, majd erre később visszatérünk. Jó éjszakát! – mondta neki mosolyogva
- Jó éjszakát! Köszönöm! – köszönt el mosolyogva Mitsuki, majd hazafelé indult ujjongva
Gaara jót nevetett rajta. Odasétáltam Gaarához és mondtam neki:
- Szívem, beszélj kicsit Kenjivel, mert velem szerintem nem szívesen beszél ilyen dolgokról. Nem akarok még nagymama lenni...
- Rendben. – mondta Gaara
A fiatalok bent ültek a nappaliban és nevettek. Gaara megszólalt az ajtóból.
- Kenji, kérlek gyere egy kicsit.
- Most?
- Igen. – mondta határozottan Gaara
Kenji felállt Yumiko mellől és követte Gaarát. Kiültek a tetőre.