Egy kunoichi élete Naruto világából

Újra Konohában II. rész

Kimentünk az étteremből, majd elsétáltunk a nagy cseresznyefához, amikor Linre és Mitsukira néztem magamat és Gaarát láttam bennük. Mikor odaértünk a fához feltódultak bennem az emlékek. Végigsimítottam a fa törzsét ahol Gaara és az én kezdőbetűm diszelgett és elmosolyodtam magam. Hirtelen Lin támadott meg hátulról egy szél jutsuval, amit automatikusan védtem.
- Anya! – kiáltott rám
- Bocsi, kicsim csak elbambultam. – megráztam a fejem
- Azt vettük észre. Gyakorlunk akkor? – kérdezte Lin
Bólintottam.
- Álljatok fel, akkor támadó állásba és köszöntsétek egymást, majd indulhat az edzés. – utasítottam őket
Követték az utasításaim, majd elkezdtek bemelegíteni. Kóstolgatták egymás képességeit. Fél óra után rájuk szóltam:
- Gyerekek! Vegyétek komolyabban az edzést! Nem játszani jöttünk ide!
Bólintottak. Az edzést ezután komolyabban vették. Lin a sharinganját is használta. Mitsuki folyamatosan kitért a különböző támadásai elől a nyújtható végtagjainak köszönhetően. Két órás edzés után láttam, hogy kezdenek kifáradni. Rápillantottam az órára és észrevettem, hogy háromnegyed hat.
- Jól van. Ügyesek voltatok. Véleményem szerint könnyen chuuniná tudtok válni. – mondtam mosolyogva
- Köszönjük. – mondta Mitsuki – Köszönöm az edzést Lin – chan, jól éreztem magam. Nagyon ügyes vagy. – mondta pirultan
- Te is nagyon ügyes vagy Mitsuki – kun. – fűzte hozzá Lin
Lin rám nézett és intett a fejével, hogy menjek picit arrébb mérgesen végigmértem, de azért picit arrébb sétáltam.
- Lin, igyekezz a szállásra! Nemsokára megyünk Mikan nénédékhez vacsorára. – kiáltottam neki és közben elindultam
- Rendben. – kiáltotta Lin
Elindultam a szállásra készülődni.

Egy ideig Lin és Mitsuki csak álltak a fánál, majd Mitsuki megszólalt:
- Nem akarlak ám feltartani, ha gondolod visszakísérlek.
- Köszönöm. – mondta elpirulva Lin
Csendben elkezdtek sétálni a szállásra.
- Hogy tetszik Konoha? – törte meg a csendet Mitsuki
- Zöld. Nálunk szinte csak homok van. – válaszolta Lin
- Nem unalmas?
- Kicsit, de van egy pár hely, ahová elszoktunk járni. A nővéreim mindig egy oázishoz járnak. – mondta pirultan Lin
- Hány évesek?
- Még a háború előtt születtek meg. Ők lassan 18 évesek a bátyáim meg 16 évesek múltak.
- Juunninok mind a négyen?
- Igen. – válaszolta szomorkásan
- Látom ez bánt téged. Miért?
- Tudod, ő nekik nem kellett vizsgázniuk, a képességeik alapján kapták meg a címet. Engem dühít bizonyos szintig, hogy vizsgáznom kell, de ha belegondolok most már nem annyira. – mondta fülig vörösödve Lin
- Én örülök, hogy vizsgázni fogsz... - kis idő múlva vörösen hozzátette: - Így tudtam veled gyakorolni és beszélgetni.
Csendben sétáltak tovább, majd Lin megtörte a csendet:
- Mindig együtt mentek a tűzijátékra a többiekkel?
- Nem. Sarada találta ki. Nem tudom honnan jött az ötlet. Eddig én mindig egy dombról néztem egyedül.
- Nincsenek szüleid?
- De, csak egyedül élek a faluban.
- Nem szoktál unatkozni?
- Boruto gondoskodik róla, hogy ne. – mondta nevetve
- Sarada?
- Mi van vele?
- Ő nem gondoskodik róla?
- Hát hogy is mondjam, Sarada elég érdekes lány...
- Nagyon csinos.
- Hát... Őszinte leszek, ha ő csinos, te gyönyörű vagy. – mondta fülig elvörösödve Mitsuki.
Lin ránézett teljesen vörösen. Hirtelen megálltak és csak egymás szemét nézték.
- De szépek a szemeid. – nyögte ki Lin
- A tieid, olyanok, mint a csillagok. – mondta vörös fejjel Mitsuki, majd lehajtotta a fejét. Lin hirtelen adott neki egy arcra puszit. Mindketten fülig vörösödtek. – Lin – chan?
- Tessék? – kérdezte lehajtott fejjel
- Van kedved velem jönni a tűzijátékra. Tudok egy nagyon jó helyet, ahol nézhetnénk és nem kellene Boruto hülyeségeit hallgatnunk. – mondta zavartan
- Van. – mosolygott rá Lin – De biztos nem mehetek egyedül. Van egy ötletem mehetnénk a testvéreimmel.
- Nem fognak engem elgyepálni? – kérdezte
- Majd beszélek velük, de biztos nem. Kenji remélem udvarolgat majd valamilyen csajnak, ahogy ismerem. Nobura is tapadnak a csajok. A lányokkal meg nem lesz gond. – mondta mosolyogva
- Rendben.
Sétáltak tovább, majd Mitsuki megtörte a csendet:
- Van valami a hajadban.
Lin megtorpant és elkezdett a hajában keresgélni.
- Várj, segítek! – Mitsuki közelebb lépett hozzá és a hajából egy bogarat vett ki. – Egy bogár volt.
Majd eldobta a bogarat. Lin megszédült és majdnem hanyatt esett. Mitsuki hirtelen kinyújtotta a két karját, hogy elkapja mikor visszahúzta a karjait, a testük összeért. A karjai Lin derekán maradtak.
- Bocsánat. – hebegte Mitsuki full vörösen
- Köszönöm, hogy elkaptál. – mondta paradicsom pirosan Lin, majd Mitsuki felkarjára tette a kezeit. – Nincs kedvem haza menni, de muszáj.
Mitsuki bólintott.
- Tudok egy rövidebb utat, gyere! – hirtelen megfogta a kezét és elkezdte húzni. Lin egy kis idő elteltével felvette a tempót. Nemsokára megpillantották a szállást.
- Jé már itt is vagyunk! Köszönöm Mitsuki – kun. A vizsgán találkozunk! – majd nyomott neki egy arcra puszit, aztán a szálláshely bejáratához szaladt.
- Szia! – kiáltotta utána Mitsuki.
Lin még integetett neki, majd besétált az ajtón.