Egy kunoichi élete Naruto világából

Egy közös élet kezdete

Megfogta a kezem és elindultunk a tanácsteremhez. Az ajtó mellett álló őr meghajolt, Gaara kérdi tőle:
- Kankuro és Temari is bent vannak?
- Igen Kazekage – sama!
- Akkor menjünk. – mondta
Bementünk a terembe. Gaarával meghajoltunk, majd ő a helyére ült.
- Ootsutsuki Rikutoki lépj közelebb! – utasított egy férfi.
Közelebb léptem és ismét meghajoltam.
- Már nagyon vártuk, hogy találkozzunk veled. Az állatokat szelídítő lány így is hívnak. Igaz ez? – kérdezte egy nő a tanácstagjai közül
- Igen.
- Hallottunk a képességeidről. A Hokagéd és a senseieid részletes jellemzést küldtek rólad. Igaz, hogy rendelkezel a mangekyou sharingannal?
- Igen.
- Képes vagy uralni is? – kérdezte egy öreg férfi
- Igen.
- Hallottuk, hogy képes vagy az összes elemet uralni és a Kazekagénknál is erősebb védőfalat létrehozni. – mondta az öreg hölgy
- Igen. Kilenc elemet birtoklok, de a védőfalban nem vagyok biztos, hogy erősebbet tudok létrehozni, mint Kazekage – sama.
- Akkor a jelentések igazak. Felsőfokú kuchiyose no jutsu, elemek irányítása, mangekyou sharingan és védőfal technika. Majd csatában megmutatkozik, ha szükség lesz rá. – mondta az egyik öreg úr
- Támogatjuk a házasságotokat a Godaime Kazekagéval Sabaku no Gaarával. Egy feltétellel még pedig azzal, hogy Sunagakuréhoz is teljesen hűnek kell lenned! Csak az engedélyünkkel végezhetsz küldetéseket Konohának. Ahogy a békeszerződésben is szerepel. Beleegyezel? – kérdezte az öreg hölgy
- Igen!
- Jól meggondoltad? – kérdezte a másik öregúr
- Igen. Tisztában voltam a feltételekkel. – válaszoltam határozottan
- Akkor az esküvőt három hónap múlva tartjuk meg, amire Konohából is hivatalosak, így Sunagakure erősítést küld, hogy megtudják védeni Konohát támadás esetén. – mondta a másik öregúr
- Köszönöm!
- Most elmehetsz. Érezd otthon magad a faluban. Ez lesz az otthonod kedveském. – mondta az öreg hölgy mosolyogva.
Meghajoltam és kimentem. Bementem a lakosztályunkba, gondoltam Temari meg Gaara is egy jó ideig ellesznek, így kipakoltam a ruháimat, cuccaimat, képeimet. Rendet raktam, feltakarítottam. Éppen végeztem mindennel, amikor kopogtak az ajtón.

- Rikutoki bejöhettek? – kérdezte Temari az ajtó mögül
- Persze! Gyere nyugodtan! – kiabáltam a nappaliból
Kinyitotta az ajtót, majd megállt az ajtófélfában.
- Húha te aztán rendet raktál. – beljebb jött – Ki is pakoltál mindent? Elég volt a szekrény?
- Igen. Végeztem mindennel. – válaszoltam mosolyogva
- Na és hogy telt az első sunagakurei éjszakád? – kérdezte, miközben a kanapéhoz sétált és leült mellém.
Elpirultam.
- Na mesélj, még van egy kis időnk, hogy ebédelni induljunk. – unszolt
- Ez magánjellegű dolog Temari, nem szeretnék róla beszélni. – még jobban elpirultam
- Nem csak annyit mondj, hogy jó volt, vagy rossz! – erősködött
- Inkább úgy fogalmazok, hogy eszméletlen. Így tudnám jellemezni. – mondtam paradicsom vörösen
- Jól van. Örülök ám nektek. Gaara teljesen kisimult és sokkal nyugodtabb, hogy itt vagy, de térjünk rá másra. Kitaláltad már, hogy milyen lesz az esküvői ruhád? – terelte másra a témát.
- Már évek óta ezen gondolkozom mivel vörös a hajam igazából meg van kötve picit a kezem. Teljesen egyedit szeretnék. Aranyszínű szegélyekkel, ami jelképezi Sunagakurét és alapból almazöldet szeretnék, ami jelképezi Konohát. Mindenféleképpen akarok rá virágokat így arra gondoltam, hogy azoknak sötétebb lesz a széle, sötétkékre, pinkre, mélybordóra és sötétlilára gondoltam, úgy hogy a virágok fehérek benne.
- Hú te aztán jól átgondoltad! Van a falu szélén egy kimonó készítő ő varrja a legszebb kimonókat. Több országból is járnak hozzá, hogy készítse el az egyedi mennyasszonyi ruhákat. Ha gondolod majd elmehetünk hozzá.
- Rendben, köszönöm.
- Menjünk ebédelni, mert éhes vagyok. – fogta meg a kezem
- Okés. De nem várjuk meg Gaaráékat? – kérdeztem meglepetten
- Délutánig oda lesznek. Nagyon sok mindent kell áttárgyalni, lehet chuunin vizsgát szerveznek, aztán védelmi előkészületek meg ilyesmik.
Lehervadt az arcomról a mosoly, mire oldalba bökött.
- Gyere menjünk! Ismerek egy jó helyet ahol finomakat sütnek.
- Rendben! De majd estére be akarok vásárolni. Sült nyelvet akarok készíteni, mert az Gaara kedvence. – mondtam elgondolkodva
Elmosolyodott, majd felálltunk és elhagytuk a lakosztályt. A falu utcáin sétáltunk most már nem néztek meg annyira, mert átlagos sunagakurei ninja ruhát hordtam, de a fejpántom, így is kitűnt. Mikor odaértünk a sütödéhez megálltunk egy percre, majd egy kislány futott oda hozzánk. Adott mindkettőnknek egy virágot.
- Köszönöm! Várjál egy kicsit én is adok neked valamit nyújtsd ide a kezed. – leguggoltam hozzá, majd a tenyerébe tettem az összetett öklömet, mozdítottam rajta egyet és amikor szétnyitottam a kezem egy fababa volt benne. – Ez a tied! – mondtam neki mosolyogva
- Köszönöm! – majd odafutott az anyukájához és kiabálta: - Anya nézd mit kaptam attól ninjától. – és büszkeséggel mutatta a fababát
Bólintott felém, mi viszonoztuk majd tovább mentek.
Temari oldalba bökött
- Gyere menjünk!
Bementünk a sütődébe. Leültünk egy asztalhoz, majd rendeltünk. Az ételt hamar kihozták, csendben falatoztunk, mikor befejeztük két ninja lépett az asztalunkhoz:
- Üdvözlünk újra Sunagakuréban Temari – senpai! – mondta az egyikük és meghajoltak
- Á Matsuri és Yukata hadd mutassam be nektek Ootsutsuki Rikutokit Gaara – sama leendő feleségét. – meghajtották a fejüket, viszonoztam
- Örülünk, hogy itt vagy Rikutoki –san! – mondta Matsuri boldogságot erőltetően
- Köszönjük, hogy a Kazekage – samánk boldog és kiegyensúlyozott lett. Nagy hálával tartozik érte a falu. – fűzte hozzá boldogan Yukata
- Nem csak az én érdemem. A falusiaké és Narutoé is.
Bólintottak majd tovább mentek. Temari odasúgta nekem:
- Vigyázz Matsurival!
- Miért?
- Nehezen viseli, hogy Gaara elutasította.
- Micsoda? – kérdeztem meglepetten
- Gaara tanítványa volt és időközben szerelmes lett Gaarába.
Egy mosoly jelent meg az arcomon.
- Nem nagyon hat meg... - mondta Temari meglepetten
- Nem igazán. Teljesen megbízok Gaarában és tudok vigyázni magamra. Nem kell félteni. – mondtam nyugodtan
- Csak biztonság kedvéért szóltam.
- Azóta próbálkozott? – kérdeztem kíváncsian
- Párszor, de mindig sikertelenül. Mostanában nem, az eltelt félévben szerintem udvarlója akadt, mert elég sokszor látom együtt Ikumával.
- Nem aggódok miatta. – és legyintettem egyet
- Jól van csak szóltam. Elmegyünk akkor vásárolni?
Bólintottam, fizettünk, majd elindultunk vásárolni. Temari először a vegyesboltot mutatta meg. Ott vettem rizst, majd elmentünk a zöldségeshez friss zöldségekért, majd a húsboltba.
- Remélem csak a legszükségesebbeket vetted meg. – mondta Temari nevetve
- Igen. Ne aggódj! – mosolyogtam
- Holnap ha gondolod megmutathatom a falut, igaz lehet Gaara nem örülne neki. – mondta elgondolkodva
- Biztos, szerintem ő akarja megmutatni.
- Akkor ezt rábízom. Segítek hazavinni ezeket, aztán csatlakozom a gyűléshez, mert délutánra engem is várnak.
Elindultunk közben beszélgettünk:
- Nem megterhelő részt venni a gyűléseken?
- Nekem igazából nem mindig kell jelen lennem. Kankuro a személyi testőre Gaarának. Nekem most jelentést kell tennem a követi küldetésemről.
- Kankuro nem unja őket?