Egy kunoichi élete Naruto világából

Filler: Én vagyok Uchiha Madara unokája

Múltak a napok és az álmaim egyre valóságosabbá váltak. Tudtam, hogy nem sok vesztegetni való időm és színt kell vallanom Tobayashinak. Egyik nap a szabadidőnket együtt töltöttük Tobayashival. Megreggeliztünk közösen, majd ebédeltünk, segített a mosogatás után elpakolni, délután úgy éreztem itt az idő és színt kell vallanom.
- Édesem leülhetnénk a nappaliban? – kérdeztem
- Persze. – válaszolta
Leültünk, majd látván az elgondolkodó arckifejezésemet kérdezte:
- Valami baj van?
- Szeretnék neked elmondani egy nagyon fontos dolgot a származásommal kapcsolatban, amit eddig titkoltam mindenki elől.
- Hallgatlak kicsikém. – simította meg a kezem
- Az Uchiha családba születtem és ott nevelkedtem, akik felneveltek nem az igazi szüleim. Ők kötelező jelleggel és kötelességük gyanánt örökbefogadtak. Fugaku az unokatestvérem nem a bátyám. Az én apám Uchiha Tajima és az édesanyém Uzumaki Yoko. ­ érdekes arckifejezését látván magyaráztam tovább – Kushinával nem állok vérrokonságban mivel anyám amegakurei, Kushina pedig uzoshiogakurei.
- Akkor anyád révén örökölted a vörös hajad. – mondta elgondolkodva és emésztette a szavaim
- Pontosan.
- De Tajima az Uchiha Madara fia volt.
- Igen én vagyok Madara unokája, ezért az egy dolog miatt fogadtak örökbe Uchiha Satoshiék, de titokban kellett tartaniuk mindenki előtt. Parancsot kaptak rá Madarától.
- De hogy lehetséges az, hogy amegakurei az édesanyád?
- Apám nagyapámmal élt a falun kívül csak akkor tért vissza miután anyám belehalt a szülésbe. Anyám titokban elszökött Amegakuréból és útközben futott össze apámmal, aki segített neki a rejtőzködésben, amiből szerelem lett és annak a gyümölcseként megszülettem. – Felállt és járkálni kezdett a nappaliban miközben gondolkodó arcot vágott ­ Tudom, hogy nehéz így egyszerre.
- Kezdenek világossá válni bizonyos pontok, ezért részesített külön kiképzésben az Uchiha klán és ezért jártál titkos küldetésekre, amiket sokszor a Hokage sem tudott.
- Igen. – válaszoltam
- Nina, kérlek válaszolj őszintén! Madara életben van?
- Már nincs. – válaszoltam egyhangúan
- Mit értesz ezen? Mikor halt meg? – kérdezte felindultan
- Úgy 9 hónapja. – válaszoltam
- És te végig tudtad, hogy életben van? – kérdezte idegesen
- Igen.
- Jelentetted ezt régebben a nagyapámnak vagy Tobiramának vagy a harmadiknak?
- Nem. – válaszoltam
- Nina meg is támadhatta volna a falut! – kelt ki magából – Madara veszélyes Konohára nézve! Bármikor veszélybe sodorhatott volna és árulónak bélyegeznek meg!
Tudom Tobayashi! – csattantam fel – De azt is meg kell értened, hogy ő volt az egyetlen élő rokonom. Csak rá számíthattam mindenben, de idővel rájöttem, hogy az orromnál fogva vezetett és kihasználta a naivitásomat és a hozzá fűző szeretetem. Az utolsó küldetésemet is feladtam, amit rám bízott mert nem tudtam végig csinálni, mert Szeretlek! – bukott ki belőlem a rég rejtegetett titkom és lehajtottam a fejem és potyogni kezdtek a véres könnyeim. Odajött hozzám és finoman átölelt kis idő elteltével folytattam: - Szeretlek és a lányunkat is szeretem így nem tudtam és tudom megcsinálni amire utasított.
Leült a kanapéra mellém és az ölébe vont, lágyan ringatni kezdett.
- Nem tudom a lányunkat hozzá hűen felnevelni. A lányom nem fogja őt visszahozni és nem fogja segíteni a világ elpusztításában! – árultam el neki Madara utolsó tervét
- Ezt akarta?
- Igen, mivel az Uchiha és a Senju a két legerősebb élő vérvonal így a belőlük született gyermek rendelkezhet a rinnegan képességével, amivel a bijuukat lehet irányítani.
- Rinnegan?
- Igen az újjászületés szeme a legnagyobb jónak és rossznak a forrása, attól függ mire használják.
- Megvédjük mindentől a lányunkat!
- Csak te szerelmem, mivel előre láttam, hogy belehalok a szülésbe.
- Ez még nem biztos! – csattant fel
- De igen. Tudod jól, hogy a jövőbelátási képességem sosem hazudott. Mindig valóra vált, amit megálmodtam.
- Majd vigyázzunk! Szólok Tsunadénak és ő megment! – erősködött
- A kezeitek között fogok elvérezni Tobayashi, bármivel próbálkoztatok mindig ugyanaz lett a vége. Több variációt is láttam és mindegyikben meghalok. – magyaráztam
- Nem akarlak elveszíteni! Csak most kezdődik az életünk! – tört ki belőle
- Akkor nem haragszol rám? – kérdeztem könnyes tekintettel
- Te vagy az életem értelme! Nem érdekel, hogy Uchiha vagy, hogy te vagy Madara unokája! Nem érdekel, hogy titokban tartottad, hogy Madara életben volt! Te az én Ninám voltál mindig vagy és leszel örökkön örökké! – válaszolta határozottan
- Szeretlek Tobayashi!
- Én is szeretlek Nina! – csókolt meg lágyan
- Nem adhatjuk a lányunknak sem a Senju sem az Uchiha nevet. – mondtam elgondolkodva
- Félsz, hogy valaki rátalál?
- Igen. Madarának bárhol lehetnek csatlósai. – magyaráztam és Obitóra gondoltam. Úgy éreztem felesleges megemlítenem őt, mivel egy összetört kisgyerekről van szó, aki nem jelenthet veszélyt a falura.
- Mit szólsz az Ootsutsukihoz? – kérdezte Tobayashi
- Ootsutsuki? – kérdeztem vissza
- Ootsutsuki Hagoromo volt aki megteremtette a ninjutsut és ő választotta kilenc fele bijuukat. Ez a név már rég elfeledetté vált a ninja világ számára.
- Rendben van. Ki kell mellé jelölni azokat a személyeket, akik megvédik. – gondoltam a lányom jövőjére
- Mi. – vágta rá
- Nem biztos hogy mindig mellette tudsz lenni. Gondolni kell a jövőjére! – magyaráztam
- Genma.
- Rendben, meg Itachi. – fűztem hozzá
- Itachi? – kérdezte meglepetten
- Itachi az Uchihák között a leghűségesebb a faluhoz. Előbb árulná el a saját klánját, mint a falut. Teljesen megbízok benne. – magyaráztam
- Rendben van. – egyezett bele Tobayashi
- Köszönöm!
- Ez természetes kicsikém. – közelebb húzott magához és átölelt.

A nap hátralévő részében nem beszéltünk a titkomról. Éltük tovább a megszokott mindennapjainkat. Egy nap meglátogattam Itachit, amely során elárultam neki a terhességem és megbíztam a lányom kiképzésével. A 8. hónapban járva úgy éreztem, hogy ideje elárulnom Tsunadénak is a titkom, mivel a segítségére volt szükségem Rikutoki jövőjével kapcsolatban, így elhívtam magunkhoz.
- Szia! Örülök hogy eljöttél. – nyitottam szélesre előtte az ajtót
- Szia! Jól érzed magad?
- Igen, jól vagyok. Foglalj helyet! Kérsz valamit inni vagy enni?
- Egy üdítőt. – válaszolta és leült a nappaliban
A konyhába mentem és öntöttem két pohár narancslevet majd visszamentem a nappaliba és leültem a fotelba Tsunadéval szemben.
- Lassan itt az idő, hogy világra jöjjön a kislány. – mondta mosolyogva
- Ezért is hívtalak ide.
- Mondjad hallgatlak. – mosolygott rám bátorításképpen
- Itthon akarom megszülni.
- Szó sem lehet róla Nina! A körülmények nem sterilek... - fogott bele a monológjába
- Kérlek hallgass meg! Elmagyarázom, hogy miért. – láttam rajta hogy próbál magán erőt venni, hogy tovább győzködjön – Nem tudhatja meg senki, hogy az Uchiha és a Senju vérvonalból született egy gyermek, mivel felhasználhatják.
- Mégis ki?
- Uchiha Madara a nagyapám és hiába halt meg a csatlósai felhasználhatják a kislányt. – magyaráztam
- Vigyázni fogunk rá és Madara rég halott! – próbált meg győzni
- Madara 10 hónappal ezelőtt halt meg, ő bízott meg azzal, hogy csábítsam el Tobayashit és szüljek neki gyermeket, aki rendelkezik mindkét vérvonal képességgel és így fel tudja használni a céljaira.
- Kihasználtad az öccsémet? – a szemei forogni kezdtek a dühtől láttam rajta hogy szíve szerint megtámadna, de a pocakomban növekvő gyermek ezt meggátolja
- Nem használtam ki. – mondtam nyugodt hangnemben és folytattam: - Tiszta szívemből szeretem Tobayashit neki is elmondtam a rég rejtegetett titkomat, mindent tud.
- De nem értem, hogyan tudnák felhasználni a kislányt. – kezdett lecsillapodni
- Láttam, hogy a nagyapám életre keltette a rinnegant a közös vérvonal segítségével. Beültetett magának egy darabot a nagyapátokból és így életre keltette az újjászületés szemét.
- Az csak egy legenda.
- Láttam Tsunade, nem legenda, hanem a valóság. Azzal a szemmel a birtokában valaki lehet a legnagyobb jónak és a rossznak az okozója. Irányítani tudja a bijuukat, az elemeket.
- Hallottakat támaszthat fel. – mondta merengve
- Pontosan. Tudtam, hogy te átlátod a fontosságát. Segíts nekem!
- Miben?
- Megálmodtam a jövőbelátási képességemmel, hogy belehalok a szülésbe. Nincs más variáció számomra csak a halál. Tobayashi magába fog zuhanni. Kérlek légy mellette!
- Szerintem ennél többet is tehetünk. – mondta elgondolkodva
- Mire gondolsz?
- Sunagakure. – mondta elgondolkodva
- Miben tud nekünk segíteni Sabaku no Rasa?
- Meghatározták a levelükben, hogy a Shukaku következő jinchurikije a Kazekage születendő fia Sabaku no Gaara. Amint azt te is tudod Sunagakuréban elzárva tartják a jinchurikiket és ez vonatkozna erre a gyermekre is. Meg tudnák menteni a gyermeket a bezártságtól, ha segítenénk nekik.
- Elrendezett házasságra gondolsz?
- Hát valami olyasmi is lehet, de én arra gondoltam, hogy a gyermekedet felnevelhetnénk Sunagakuréban.
- Így a lányom még nagyobb biztonságban lehetne.
- Hogyan lehetne biztonságban? – kérdezte Tobayashi az ajtóból
- Szia! – köszöntöttük
- Sziasztok! Miről maradtam le? – kérdezte és lágyan megcsókolt majd leült a másik fotelba
- Sabaku no Rasa születendő fiába fogják belepecsetélni a Shukakut. – magyarázta Tsunade
- Igen olvastam a Kazekage levelét. Mi köze van ehhez Rikutokihoz? – kérdezte Tobayashi
- Arra gondoltunk, hogy a fiú ne éljen bezártságban beszélhetnénk a Kazekagéval, hogy Rikutoki a jövőben a felesége lenne a gyermekének. – mondtam
- Én csak az oda költözést javasoltam, de ez is egy opció. – fűzte hozzá Tsunade
- Mióta érdekel téged az, hogy folynak a dolgok a Sunagakuréban? – kérdezte Tobayashi
- A lányunk védelmére gondolok. – magyaráztam
- A születendő lányunkat odaígéred Sunagakurénak? – kérdezte idegesen Tobayashi
- Ha eléri a 18 éves kort. – válaszoltam
- Nem fűlik hozzá a fogam Nina.
- Tobayashi gondolj bele, így mindentől meg tudjátok védeni- - győzködte Tsunade
- Elrendezett házasság... és mi van ha nem akarja, akkor azt mondjuk: Bocsi nem jött össze.
- Egy találkozót megér. – magyaráztam
Jó abba belemegyek nehéz szívvel. Így is szólni akartam, hogy holnap érkezik hozzánk a Kazekage és a küldöttsége, akkor tudunk velük beszélni.
- Köszönöm. – csókoltam meg lágyan
- Nők ti fogtok az őrületbe kergetni. – mondta mosolyogva
Tsunade ezután távozott, majd megvacsoráztunk és lefürödtünk. Este korán jött az álom a szememre. Másnap Tobayashi közölte velem, hogy összehoz egy találkát a Kezakagével, amire két nap múlva sor is került. Az utazásra elkísérte Karura a felesége is. Tobayashi meghívta őket hozzánk ebédre, amit örömmel el is fogadtak.