Egy kunoichi élete Naruto világából

Megérkezik az új kage

Napok és a hetek gyorsan teltek körülbelül egy hónap is eltelhetett, mikor megkaptuk a hírt, hogy Jiraiya és Naruto úton van az új Hokagéval. Mindenki izgatottan várta, hogy megérkezzenek. Konohamaru dacból bezárkózott a nagyapja volt irodájába. Én a keleti kaputól igyekeztem, hogy találkozhassak nénikémmel, de időközben megtudtam, hogy már a faluban van így a főépülethez rohantam. A Hokage teremhez vezető lépcsőknél jártam, amikor nagy durranást hallottam, majd visítozást. Konohamaru próbált ellenkezni, majd egy nő maga mellé hívta a tetőn. A falu lakossága odagyűlt a hokage ülésterem aljához. Az ismeretlen szőke nő így szólt:
- Én vagyok Senju Tsunade! Az első Hokage Senju Hashirama unokája. Engem jelöltek ki Konoha ötödik hokagéjának. Minden erőmmel azon leszek, hogy a harmadik hokage által kijelölt utat kövessem! Így azt kérem, illetve parancsolom mindenkinek, hogy sose felejtsétek a harmadik hokagét! Ő mindig köztünk lesz, ahogy a tűz akarata is ott van mindenkiben, úgy a harmadik hokage emléke is örök emlékül vésődjön a szívetekbe.
Éljenezni kezdett mindenki. Konohamaru meg egy mosolyt biggyesztett az ajkára. Tsunade – sama bement az irodába. Az irodaajtajában találkoztam Jiraiyával, aki intett nekem, hogy jöjjek közelebb, majd türelemre intett. Kopogott.
- Tessék! - szólt ki Tsunade
Jiraiya belépett, majd így szólt:
- Tsunade hadd mutassalak be valakinek – rám nézett, majd így szólt: - Rikutoki gyere be velem.
Lehajtott fejjel beléptem Jiraiya mellé, majd így szóltam:
- Üdvözöllek Konohában Tsunade – sama! – hajoltam meg előtte
- Csak nem? – kérdezte Tsunade meglepetten
- De igen. Ő az öcséd Senju Tobayashi lánya Ootsutsuki Rikutoki.
Felemeltem a fejem, majd rá mosolyogtam. Végigmért és visszamosolygott.
- Gyere ide!
Odafutottam hozzá és átölelt. Alig kaptam levegőt, nagyot nyögtem, mire finoman elengedett.
- Mikor utoljára láttalak még csecsemő voltál. Másfél éves lehettél. Jól megy a sorod? Le se tagadhatnád, hogy az öcsém az apád. – mosolyodott el
- Jól megy a sorom. Igaz 10 évesen kénytelen voltam külön költözni Joshitól és Nanamitól, mert beléptem az Anbuba. Tsunade – sama! Kérni szeretnék tőled valamit. Tudom csak most érkeztél meg a beiktatásod meg minden... De nem tudom mit hallottál a harmadik hokage és a negyedik Kazekage halálával kapcsolatban. A falu megvédése után engem menesztettek az Anbuból. Nem szeretnék visszatérni, de igazságtalannak tartom. A vének azt mondták a békeszerződést fel akarják bontani Sunagakuréval. Ezt kérlek ne engedd! – elcsuklott a hangom – Nem akarom még egyszer elveszíteni, mert abba beleőrülök.
Elkezdtem sírni. Ő odalépett hozzám és átölelt. Jiraiyához szólt:
- Mit, kit nem akar elveszíteni?
- Sabaku no Gaarát. – mondta Jiraiya
- A neki szánt férjet? – kérdezte meglepetten Tsunade
- Igen. Emlékszel még születésük előtt lett elrendezve, hogy összefognak házasodni. Egy levélben azt kaptuk Sunagakurétól Rikutoki elrablása után, hogy Gaara meghalt, de ez hazugság volt. A nemrég megrendezett chuunin vizsga alkalmával kiderült az igazság, mivel Gaara is az indulók között volt. Az a lényeg, hogy Rikutoki segített Gaaráéknak haza menni Sunagakuréba a merényletkor, melyben ők is részt vettek. De Sunagakure már több levelet is írt a megbocsájtásunk végett és szeretnék a béketárgyalást új alapokra helyezni, hiába halt meg a negyedik Kazekage. Jelen pillanatban ők még nem jelölték ki az ötödik Kazekagét.
- Értem. Rikutoki ide figyelj! – emelte fel a fejem, hogy a szemébe nézzek - Meglátjuk, hogy alakulnak a tárgyalások, de én nem vagyok semmi jónak az elrontója. Hiszen még én vetettem fel az ötletet anyáddal a friggyel kapcsolatban.
- Ismerted édesanyámat?
- Igen. Nagyszerű kunoichi volt. Évek múltával többet is megtudhatsz róla. Most menj, az Anbut meg tényleg hanyagold, mert nemsokára Jiraiyával hosszú útra fogtok menni, melyben egy különleges küldetést is rád fogok bízni. Még valami, Shiranui Genma a senseied?
- Igen.
- Szólj neki beszédem van vele! – utasított mosolyogva
- Rendben. Tsunade – sama, sensei! – hajoltam meg mindkettejüknek
Kiléptem a teremből és az ajtóban összefutottam Genma - senseiel.
- Sensei! Épp téged akartalak megkeresni. Tsunade – sama beszélni akar veled. – mondtam neki mosolyogva
- Jáááj mit tettem? Remélem a vasöklű hercegnő nem küld fel a csillagokig. – mondta remegő hanggal
- Vasöklű hercegnő? – kérdeztem értetlenül
- Hatalmas ereje van ám a nénikédnek. Én megyek is. – azzal bekopogott az ajtón, majd belépett.
Bólintottam, majd nevelőszüleimhez vettem az irányt, ahol a húgommal Mikannal gyakoroltam, mert épp a gyakorlópartnere Hyuga Neji küldetésen volt. Nagyon szépen fejlődik és egyre jobban tudja használni a byakugant és egyre több technikát ismer.