Egy kunoichi élete Naruto világából

Hírek

Reggeli ébredést követően bementem a fürdőszobába felfrissítettem magam. Reggeliztem, rendet raktam, azután neki álltam az ebédnek. Csípős ramen levest készítettem sok tésztával és hússal, mellé sushit. Éppen megterítettem mikor csengettek. Futottam ajtót nyitni. Az ajtóban Genma, Kotetsu és Izumo állt komoly arckifejezéssel, ami szokatlan volt tőlük, főleg Kotetsutól és Izumotól.
- Sziasztok! Gyertek beljebb. – nyitottam nekik az ajtót mosolyogva
- Szia Rikutoki! – köszöntek komoly hangszínnel
Bejöttek majd leültek a konyhaasztalhoz. Nem szóltak egy szót sem.
- Csípős rament csináltam, meg sushit.
Nem mondtak semmit. Kitálaltam az ételt majd csendben megebédeltünk.
- Köszönöm nagyon finomat főztél húgocskám – mondta Izumo
- Köszönjük nagyon finom volt. A te főztöd lekörözhetetlen. – mondta Kotetsu
- Köszönöm nagyon finom volt. – mondta Genma
Újra dermesztő csend lett. Lepakoltam az asztalt, majd visszaültem. Megszólaltam:
- Bocsánatot szeretnék kérni, hogyha valamivel megbántottalak benneteket.
- Mégis miről beszélsz? – kérdezte Izumo meglepetten
- Csak olyan furák vagytok. – magyaráztam
- Furák? – kérdezte Kotetsu
- Igen. Nem bolondoztok meg ilyesmik. Genma – sensei szeretnék elnézést kérni a tegnapi szájalásom miatt.
- Az el van felejtve. Inkább mesélj. Mégis mi volt ez tegnap? – kérdezte kimérten
- Mire gondolsz?
- Ootsutsuki Rikutoki ne add az ártatlant, hogy sikerülhetett ez? – kérdezte dühösen Genma
- Én sem tudom. – vágtam vissza
- Hallottuk Genmától, hogy egy tökéletes áttörhetetlen védőfalat hoztatok létre Gaarával. Úgy, hogy a chakrátokat vegyítettétek. – tette tisztába a dolgokat Kotetsu
- Igazából ilyen hamar nem gondoltam, hogy sikerülni fog. Na őszintén mond el mi történt köztetek. Ismerlek nem akartál előtte beszélni. – mondta Genma
Lehajtottam a fejem és fülig vörösödtem.
- Na Rikutoki mondasz valamit? Nem harapjuk le a fejed. – mondta Izumo
Még vörösebb lettem, mikor arra gondoltam, hogy elárulom, hogy csókolóztunk és hogy miket mondtunk egymásnak.
- Na Rikutoki kezd elfogyni a türelmem! – csattant fel Genma – Mi történt közted és Gaara között? Nem kérdezem meg még egyszer!
Csend, felemeltem a paradicsom vörös fejem. Mindegyik kérdőn nézett rám, majd nagy nehezen megszólaltam.
- Hát izé. Hogy is mondjam...
- Az elejéről. – mondta Genma
- Azt tudjátok, hogy meghívott az ünnepségre. – bólintottak – Azt is tudjátok, hogy milyen boldog voltam vele rajta. – bólintottak – Este a tűzijáték után még ott maradtunk egy kicsit a csillagokat nézni, majd hazakísért. Megálltunk a ház előtt és adtam neki egy szájra puszit. Azután pedig csókolózni kezdtünk. Bevallottam neki, hogy szeretem. Ő megint megcsókolt, majd mondta, hogy soha többé nem akar elveszíteni, majd ismét megcsókolt. Aztán elköszöntünk egymástól én lefeküdtem, gondolom ő haza ment. Tegnap meg segített a faluban mikor majdnem elestem. Hazakísért, leült a kanapéra nézni kezdte a régi képeinket, ami a tartóban van, majd leültem mellé és beszélgetünk. Forrni kezdett körülöttünk levegő és ismét csókolóztunk, majd elmentünk edzésre.
- Ennyi? – kérdezte Kotetsu
Bólintottam.
- Semmi más nem történt? – kérdezte Genma csípősen
- Nem! – csattantam fel – Mire gondoltatok, csak nem arra? – kérdeztem meglepetten. Nem szóltak semmit, csak bambultak rám - Idióták! Még csak 15 éves vagyok és ő is. – csattantam fel – Ezzel még várni akarok. Én csak 18 éves korom után...
- Ez az én kislányom! – mondta Genma büszkén mosolyogva – Mindenesetre nem tudom hogy alakulnak a tárgyalások. Hétfőn fogja a Hokage Temarival megtárgyalni az utolsó simításokat aztán, miután aláírták a papírokat mennek majd haza. Vagyis legkésőbb jövő hétvégén. Addig töltsél nyugodtan vele annyi időt amennyit akarsz, utána úgyis sokáig nem fogod látni. Ha sikerül az eljegyzéseteket elintézni. Csak pár év múlva jöttök vissza a faluba Narutoval és Jiraiya – senseiiel.
- Pár év? Mégis mennyi?
- Körülbelül három. – mondta lehangoltan Genma
- De addigra felnőtt leszek... Három évig nem láthatlak benneteket? – kérdeztem meglepetten
- Igen. Mindenesetre erre majd visszatérünk. Mi nekünk most mennünk kell. Fontos dolgot bízott ránk a Hokage. – mondta ki határozottan Genma
Felálltak az asztaltól, én is, majd átöleltek egyenként.
- Vigyázz magadra hugicám, nehogy a szerelem vakká tegyen. – mondta Izumo mosolyogva, majd megölelt
- Légy jó, aztán majd beszélünk. – mondta Kotetsu majd átölelt
- Akkor majd edzésen. – megölelt - Szia!
- Sensei várj!
- Igen? - fordult vissza az ajtóból
- Ha nem nagy kérés Gaara is jöhet az edzésekre?
- Persze jöhet.
- Köszönöm.
- Légy jó szia!
- Sziasztok!
A nap hátralévő része eseménytelenül telt. Gondoltam átmegyek vacsorára a nevelőszüleimhez és beszélgettek Mikannal. Felvettem a kabátom, majd bezártam az ajtót és a Hyuga rezidencia felé vettem az irányt. Mikor odaértem kopogtattam az ajtón. Bentről lépéseket hallottam, majd kinyílt az ajtó, nevelő anyám nyitott ajtót.
- Szia Rikutoki! – ölelt át majd adott egy puszit – Gyere beljebb! Itt vacsorázol?
- Szia! Ha nem zavarok?
- Dehogy zavarsz, menj az étkezőbe Joshi és Mikan is ott vannak.
- Rendben.
Az étkező felé vettem az irányt, mikor Joshi meglátott felállt és átölelt és adott egy puszit. Mikan meg egyenesen a nyakamba borult.
- Onee – san ugye itt alszol?
- Lehet róla szó. – mondtam neki
- Szuper, akkor tudunk beszélgetni.
- Mikan ne sokáig maradjatok fent. – mondta Joshi
- Ne aggódj apa, kipihenjük magunkat. Csak szeretnék kicsit pletykálni a nővéremmel.
Mosolyogtam. Nanami kiszedte az ételt. Jó étvágyat kívántunk, majd csendben megvacsoráztunk. A vacsora után még ültünk az asztalnál és beszélgettünk.
- Rikutoki hallom Jiraiyával meg Narutoval mész majd edzeni. – mondta Joshi
- Igen, Genma – sensei azt mondta három évbe is bele telhet míg visszatérünk.
- Három év? Mi lesz addig velem? – kérdezte Mikan
- Mikan a nővéred fontos edzéstervet fog követni, ha három év akkor három év. – mondta Nanami
- Szerinted Naruto képes lesz uralni a Kiyubit? – kérdezte Joshi
- Fogalmam sincs. Nem ismerem a kapcsolatukat, csak annyit láttam eddig, ami a chuunin vizsgán történt. Küldetésen még nem vettem részt Narutoval. Jiraiya - sensei meg Kakashi –san mesélték, hogy nem nagyon bírja irányítani.
- Reméljük sikerülni fog neki! – mondta Nanami
- Onee – san megyünk beszélgetni a szobámba?
- Szüleink megengedik? – kérdőn néztem rájuk. Joshi bólintott.
- Menjetek csak nyugodtan, de ne maradjatok ébren sokáig. – kiáltotta Nanami
Bementünk a szobájába. Lefürödtünk, majd felvettük a pizsamánkat és beszélgetni kezdtünk. Mondtam neki:
- Előbb mesélj te! Milyen volt Nejivel a tűzijáték után?
- Ó ne is kérdezd. Igazi gentleman. – áradozott – Hazakísért, beszélgettünk erről az eljegyzésről. Ő is örülne neki, csak meg kell várnunk, majd, hogy 18 éves legyek és csak azután mehetek majd hozzá feleségül, ha úgy adódik.
- Semmi csók?
- Nem. Mondom úriember volt. Csak szájra puszi történt. Na és neked?
- Hát. – fülig vörösödtem
- Na mesélj! Azt láttam, hogy nagyon jól érezted magad Gaarával az ünnepségen. Azt is láttam, hogy megfogtátok egymás kezét. Mi történt miután mi elmentünk?
- Mi még ott maradtunk egy kicsit nézni a csillagokat. A vállára hajtottam a fejem, már majdnem elaludtam, mikor felajánlotta, hogy hazakísér. Kézen fogva kísért a lakásomig, majd ott megálltunk és beszélgettünk. Bókolt, kibontotta a hajam, azt mondta kibontva sokkal gyönyörűbb. Közelebb húzódtam hozzá, majd adtam neki egy szájra puszit. Mikor elakartam köszönni tőle, közelebb húzott magához és megcsókolt. Csak csókolóztunk és csókolóztunk. Vadul kalapált a szívem. Háromszor csókolt meg aznap este. Mondtam neki, hogy szeretem, azután is megcsókolt, majd mondta, hogy soha többé nem akar elveszíteni. Mielőtt bementem volna a lakásba akkor is megcsókolt és Kikinek hívott, mint gyerekkorunkban. – meséltem elpirulva felidézve azt az éjszakát.
- Óhhh onee – san te nagyon szerelmes vagy! Úgy tudsz róla áradozni!
- Mindig is szerettem és mindig is szeretni fogom.
- De onee – san most mi lesz ha három évig megint nem láthatod? Illetve nem találkozunk. Három év...- szipogni kezdett
- Tudom nagyon hosszú idő, de hidd el hamar el fog telni. – mondtam – Legalábbis remélem . gondoltam magamban
- Mikor indultok?
- Még nem tudom. Jiraiya – sensei jelen pillanatban nincs a faluban, azt mondta hamarosan vissza fog térni, aztán indulni is fogunk.
- Akkor tudtál róla? Miért nem mondtad eddig?
- Azt tudtam, hogy elmegyünk, de nem azt, hogy ennyi időre, azt ma tudtam meg Genma – senseitől. De ne aggódj vigyázni fognak rád! Itt lesz Neji, Genma, Kotetsu, Izumo és anyáék is.
Kitört belőle a sírás, vigasztalásul megöleltem. Erőt vett magán majd könnyes szemekkel mondta:
- Tudom, de akkor is a nővérem nem lesz itt.
- Figyelj, még van időnk. Mire visszatérek kész hölgy leszel, a fiúkat csak úgy kell majd lekaparni rólad. Beszélgessünk másról, hogy mennek az edzések?
Megtörölte a szemét erőt vett magán, majd mondta:
- Nagyon jól! Neji nagyon türelmes tanár. Onee – san ígérd meg, hogy visszajössz épségben.
- Megígérem! Aludjunk, mert későre jár az idő.
Bólintott, majd lekapcsoltuk a lámpát és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel Mikan ébresztett:
- Onee – san kelj fel! Menjünk a fotóshoz készen vannak a fényképek. Hinata most mondta.
- Várj felöltözök, aztán indulhatunk.
- Rendben. Kint megvárlak.
Felöltöztem, majd elköszöntem a nevelőszüleimtől és Mikannal elindultunk a fotóshoz. Bementünk a boltba.
- Jó napot kívánok! – köszöntünk
- Jó napot kívánok! Miben tudok segíteni a hölgyeknek?
- Azt hallottuk, hogy elkészültek az ünnepségről a fényképek. Azzal kapcsolatban jöttünk. – mondta Mikan
- Igen. Milyen néven vannak?
- Hyuga Mikan és Ootsutsuki Rikutoki néven. – válaszolta Mikan
- Máris hozom őket egy pillanat.
Két nagy pakkal tért vissza az eladó.
- Itt is vannak ez Hyuga Mikanné, ez pedig Ootsutsuki Rikutokié. Úgy nézem mindegyik 60 yen lesz.
- Tessék. – odaadtuk a pénzt – Köszönjük szépen! Viszontlátásra!
- Viszontlátásra! Szép napot!
Kimentünk a boltból majd fel a lakásomra, ott kibontottuk a dobozokat. Mindegyikben rengeteg fénykép volt. Kértem másolatokat a Gaarával készültekkel. Elkezdtük őket nézegetni. Mikan megszólalt:
- Onee – san nézd! Olyan helyes Neji – kun.
Ránéztem a mutatott képre. Amin ő volt és Neji.
- Nagyon összeilletek.
- Milyennek lettek a képeid Gaarával?
Elővettem őket és a pillanatképet néztem, amin egymás szemébe néztünk.
- Olyan szép pár vagytok.
Mosolyogtam.
- Rendeltél neki is? – kérdezte
Bólintottam.
- Akkor miért nem válogatod ki őket és viszed el neki? Biztos örülne neki. – mondta az ötletét
- Igazad van. – mondtam mosolyogva
- Én úgyis megyek haza. Vigyázz magadra! – adott egy arcra puszit - Szia! – kiáltotta mosolyogva
- Szia!
Úgyis tettem, ahogy Mikan javasolta, kiválogattam a közös fényképeinket Gaarával egy borítékba tettem őket és elindultam a szállásuk felé. Mikor odaértem kopogtattam az ajtón Kankuro nyitott ajtót:
- Nicsak! Szia Rikutoki! – mondta jó kedvűen
- Szia! – rá mosolyogtam
- Kerülj beljebb. – nyitotta ki az ajtót
- Köszi.
- Gaara téged keresnek! – kiáltotta el magát – Kérsz valamit inni vagy enni?
- Nem köszönöm. – leültem a kanapéra.
Nagy trappolás. Gaara kiabált vissza Kankuronak:
- Kankuro mondtam már, hogy feleslegesen ne zavarj! Ki keresne engem? – kérdezte bosszankodva
- Ne zsörtölődj már! Inkább viselkedj! – mondta neki
- Szia Gaara – kun! – felálltam a kanapéról és köszöntem neki
- Rikutoki – chan! – mondta meglepetten – Szia!
- Akkor én magatokra is hagylak benneteket. Gaara szolgáld ki a vendégünket. Ha segítségre van szükségetek a szobámban vagyok. – mondta azzal be is ment a szobájába. Gaara meg állt az ajtóban, majd oda ment a konyhapult mögé.
- Kérsz valamit inni vagy enni?
- Nem köszönöm. Hoztam neked valamit. – közelebb jött hozzám odaadtam neki a borítékot. Leültünk a kanapéra. Kibontotta és elővette belőle a fényképeket.
- Az ünnepségen készült fényképek rólunk. – mondtam neki, mielőtt kivette volna őket.
Csendben nézte őket, majd megállt a pillanatfelvételesnél.
- Ezt nagyon jól kapták el. – mondta ki a gondolatait
Bólintottam.
- Köszönöm. Kár, hogy nincs belőle több. – mondta merengve
- Ha gondolod, majd megkérem Genma – senseit és készít rólunk fényképeket.
- Jó lenne, mert a gyerekkoriak már nagyon megfakultak.
Közelebb bújtam hozzá, átkarolta a vállam. Szembe fordultunk egymással egymás szemébe néztünk. Láttam rajta, hogy meg akar csókolni így adtam neki egy szájra puszit, majd megkérdeztem:
- Kankuro nem fog minket rajta kapni?
- Ha igen, akkor sem történik semmi rossz.
- Szeretlek! – mondtam neki
- Én is szeretlek!
Csókolózni kezdtünk, beletúrt a hajamba az egyik kezével, a másikkal a hátamat simogatta. Átkulcsoltam a nyakát. Annyira elfeledkeztünk magunkról, hogy észre se vettük, hogy Temari hazaért, meg hogy Kankuro kijött a szobájából. Csak a torok köszörülésre lettünk figyelmesek. Hirtelen széjjelugrottunk, de az egyik keze a derekamon maradt, ölbe tettem mindkét kezem.
- Sziasztok szerelmes pár! – köszönt vigyorogva Temari – Most már értem, miért változott meg ennyire Gaara.
Gaara hirtelen felállt, de én megfogtam a kezét és mondtam neki:
- Gyere ülj vissza! Ne is törődj vele!
- Nyugi én csak örülök nektek! – mondta Temari mosolyogva
- Temari ahelyett, hogy velünk foglalkozol mit mondott a Hokage? – kérdezte Gaara bosszankodva
- Létrejön a békeszerződés? – kérdezte Kankuro
- Igen. A héten aláírjuk a békeszerződés papírjait.
- Tökéletes! Mikor? – kérdezte Kankuro
- Csütörtökön. Úgyhogy vasárnap indulunk haza. Ja és még valami, említette ezt az eljegyzést. Azt mondta nekem, hogy adjak át egy üzenetet Sabaku no Gaarának és Ootsutsuki Rikutokinak. – szünetet tartott
- Mit? – kérdeztük Gaarával
Még mindig hatásszünetet tartott
- Mit mondott? – kérdeztem
- Nem kínozlak tovább benneteket elmondom. Azt mondta, hogy adjam át, hogy az eljegyzésetek nem bomlott fel. Az érvényes, ami régen is. Vagyis Rikutokinak el kell hagynia Konohát 18 – 19 éves kora között, hogy hozzád menjen Gaara.
Ránéztem Gaarára mosolyogva. Ő rám és megszorította a kezem. Egybe forrt a tekintetünk. Temari megszólalt:
- Na nem is örültök?
- Én nagyon is. – mondtam mosolyogva – Te Gaara – kun?
- Én is.
- Akkor mire vártok már? Mintha nem láttunk volna titeket az előbb csókolózni. – mondta unszolva Temari
Nem is kellett több. Gaara magához húzott és megcsókolt. Kankuro megszólalt:
- Menjetek szobára!
Gaara megfogta az egyik kezével az egyik párnát és hozzá vágta Kankurohoz. Majd bementek a szobájukba. Miután abbahagytuk a csókolózást ráhajtottam a fejem Gaara vállára.
- Tényleg örülsz? – kérdezte
- Miért ne örülnék!? Ez volt minden vágyam. Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. Veled akarom leélni az életem.
- Nagyon szeretlek. Csak hihetetlennek tűnik, hogy megkaphatom a boldogságot.
- Gaara nem hihetetlen, hanem ez a valóság. A férjem leszel.
- Te pedig a feleségem! – vágta rá mosolyogva
- Szeretlek.
- Én is szeretlek
Ismét megcsókolt, utána mondtam neki:
- Nekem most mennem kell holnap találkozunk.
- Rendben! Vigyázz magadra!
Megcsókoltuk egymást.
- Szia!
- Szia!
Hazafelé vettem az irányt. Útközben megálltam venni sushit, majd haza mentem. Lefürödtem és átöltöztem pizsamába. El se hittem, hogy teljesült a vágyam, hogy hozzá mehettek Sabaku no Gaarához. Ezekkel a gondolatokkal hajtottam álomra a fejem.

Másnap reggel megreggeliztem, felfrissítettem magam majd átöltöztem. Épp indulni akartam volna le a városba körülnézni mikor csengettek. Kinyitottam az ajtót, Genma – sensei támasztotta az ajtófélfát megszólalt:
- Jó reggelt Rikutoki!
- Jó reggelt sensei! – köszöntöttem – Valami baj van? – kérdeztem
- Igazából nem tudom Hokage – sama hívat.
- Milyen ügyben?
- Azt nem mondta, csak annyit, hogy szóljak neked és vár minket az irodájában.
- Rendben, akkor menjünk.
Bezártam az ajtót, majd elindultunk. Útközben beszélgettünk:
- Pár napja nem láttalak. Minden rendben van? – kérdezte
- Igen, minden rendben. Mikannal meg Gaarával töltöttem az időm nagy részét.
- Húgod jól van? Elmondtad neki az utazást? – kíváncsiskodott
- Igen, elfogadta. Szerencsére Neji meg Hinata lekötik az energiáit.
- Eléggé összemelegedtek Nejivel, az ünnepségre is ő kísérte. – mondta elgondolkodva Genma
- Sokat edzenek együtt. Rebesgették a Hyugák között, hogy a két szélső ágat összeakarják hozni, így lehet mikor Mikan megfelelő idős lesz hozzámegy Nejihez.
- Nagyon jó ötlet így a fő ág stabil maradna ugyanúgy. Gaarával minden rendben?
- Igen. – pirultam el – Tegnap voltam náluk átvittem az ünnepségről készült fényképeket. Nagyon örült neki. Felvetettem neki, hogy megkérlek csinálj rólunk pár újat még azok mellé.
- Bármikor, csak hozd a gépet, de egyre megkérlek ne izegj – mozogj majd annyit.
- Okés. – mondtam mosolyogva
Odaértünk az épülethez, felmentünk a lépcsőkön, majd a folyosón az ajtóhoz. Az ajtó előtt Shizune és Gaara állt. Köszöntem nekik:
- Jó reggelt Shizune – san, Gaara – kun.
- Jó reggelt! – mondták
- Shizune miért kellett idejönnünk? – kérdezte Genma
- Csak annyit mondott nekem Tsunade – sama hogy menjek el Gaaráért. Aztán, ha megérkezel Rikutokival szóljak neki. Te mit tudsz? – kérdezte Shizune
- Semmit. Szóljál neki, hogy megérkeztünk.
Shizune bólintott, majd bekopogott.
- Gyere!
- Tsunade – sama megérkeztem Sabaku no Gaarával.
- Rendben! Shiranui Genma is megérkezett Ootsutsuki Rikutokival? – kérdezte Tsunade
- Igen! – válaszolt Shizune
- Akkor gyertek be.
Bementünk, mindannyian meghajlással köszöntöttük a Hokagét. Shizune félreállt, mi az asztal előtt álltunk. Ránk nézett a Hokage majd belekezdett:
- Azért hívattalak ide benneteket, hogy nem tudom mennyire értesültettek Sabaku no Temaritól, hogy Sunagakuréval megkötöttük a békeszerződést, amit a héten írunk alá. Ezután a sunagakurei ninják hazatérnek a falujukba és megválaszák az új Kazekagét. A békeszerződés egyik régi záradékát is áttárgyaltuk. A vének nehezen egyeztek bele, de belátták ez a legjobb mindkét falu számára. – egyenesen a szemünkbe nézett: - Ootsutsuki Rikutoki és Sabaku no Gaara az eljegyzésetek érvényben van. – Genma rám nézett mosolyogva. A vigyort le nem lehetett törülni az arcomról – Rikutoki 18 éves korod után el kell hagynod Konohát és Sunagakuréba kell menned, ahol hozzámész Gaarához. Hosszú időre, úgyis nemsokára elhagyod a falut Jiraiyával és Narutoval, mikor visszatértek, pont a megfelelő korban fogsz lenni. Így azután ismét el kell hagynod a faludat. Olyan feltételekkel egyeztek ebbe bele, amik régen nem szerepeltek. Küldetéseket mindkét falutól kaphatsz, ami a két falu érdekeit, szövetségét erősítik. Ha ebbe beleegyeztek, akkor a békeszerződést megköthetjük.
Gaara rám nézett. A szemébe néztem, majd rá Genmára, aki bólintott, majd Tsunade – samára és mondtam:
- Beleegyezek. Vállalom a feltételeket.
- Rendben. Gaara belemész abba, hogy Rikutoki a feleségedként küldetésekre járjon Konoha és Sunagakure érdekében?
- Nincs ellenvetésem. – tette hozzá
- Akkor meg is vagyunk. Genma, Rikutoki akkor elég felkészült, hogy segítse Jiraiyát?
- Teljes mértékben.
- Rendben van. Jiraiya levelet küldött, hogy a hétvégén érkezik meg tervei szerint. Így jövő héten el is tudtok indulni. Természetesen ezzel kapcsolatban még tartunk egy megbeszélést, amin Naruto és Jiraiya is jelen lesznek. Elmehettek!
Meghajoltunk, majd rámosolyogtam ő visszamosolygott rám. Eltátogtam neki, hogy:
- Köszönöm!
Bólintott. Kimentünk a szobából, majd csak egyszer Genma megállt előttünk a folyosón.