Egy kunoichi élete Naruto világából

Filler: Rikutoki

Másnap Tobayashi közölte velem, hogy összehoz egy találkát a Kezakagével, amire két nap múlva sor is került. Az utazásra elkísérte Karura a felesége is. Tobayashi meghívta őket hozzánk ebédre, amit örömmel el is fogadtak.
- Köszöntöm az otthonunkba Önöket! – fogadta az ajtóban őket Tobayashi és szélesre tárta előttük
- Köszönjük a meghívást! – mosolygott rá Karura
- Kérem foglaljanak helyett az ebédlőben. – mondta Tobayashi
- Köszönjük szépen! – mondta Rasa
- Üdvözlöm Önöket! Köszönöm hogy eljöttek! – köszöntöttem őket
- Köszönjük a meghívást! Gratulálok te is gyermeket vársz? – kérdezte mosolyogva Karura
- Igen a 8. hónapban vagyok. És ön?
- Hagyjad már ezt a hivatalos formát elvégre mi vagyunk a ti vendégeitek! Én is. – mosolygott
Rasa és Karura leültek a konyhaasztalhoz, majd mi is. Szedtem mindenkinek a levesből:
- Mennyit szedhetek Kazekage – sama? – kérdeztem
- Csak Rasa, elvégre, ahogy Karura mondta mi vagyunk a vendégek. Három kanállal. – válaszolta
Szedtem mindenkinek, majd jóétvágyat kívántunk. Második fogásként rizsgombócok voltak grillezett húsokkal. Elpakoltam a konyhaasztalról, majd leültünk a nappaliban beszélgetni. A két férfi a fotelban foglalt helyett, mi pedig Karurával a kanapén.
- Megleptél a meghívással Tobayashi. Főleg, hogy mondtad tartsam titokban és hozzam magammal Karurát. Mit szeretnél? – kérdezte Rasa
- Békét a két falu között és segítséget nyújtani. – válaszolta Tobayashi
- Miféle segítségre gondolsz?
- Hallottuk, hogy a fiatokba akarják beleültetni a Shukakut.
- Igen, mivel őt jelölték ki a vének. Ő a legalkalmasabb a chakrája alapján. – magyarázta Rasa
- Segíteni szeretnénk, hogy ne keljen bezárva élnie. – mondta Tobayashi
- Hogyan? – kérdezte Karura
- Uchiha vagyok és a sharinganomnak köszönhetően kordában tudom tartani a bijuukat. – válaszoltam
- Egy ajánlatunk van a számotokra. A lányunk 18 éves korában feleségül menne a fiatokhoz Gaarához. Ezzel megerősítenénk a két falu közötti békét és a Shukaku kitörésétől sem kellene tartanotok. Ez jó mindkét falu számára. – magyarázta Tobayashi
- Ez nagyon jó ajánlat, de ti ezt jól meggondoltátok? Mit értek ti vele? – kérdezte gyanakodva Rasa
- Igen nagyon átgondoltuk. Mindkettőnknek nagyon fontos a falunk védelme és ezzel megelőzhetünk egy esetleges háborút Sunagakure és Konoha között, mivel a vér is összekötne bennünket, nemcsak a papírok. – magyarázta megfontoltan Tobayashi
Rasa nagyon elgondolkodott az ajánlaton, majd megszólalt:
- Minato tudja?
- Nem, de meghatalmazásom van rá, hogy a béka érdekében külön intézkedjek. – válaszolta Tobayashi
- Rendben van Tobayashi. Írjuk meg azt a papírt. – egyezett bele Rasa
Tobayashi rámosolygott, majd elment papírokért és tollért. Megírta az egyezségünket, amiben megkötötte, hogy a gyermekek 3 éves korukban fognak találkozni legkésőbb, ezután havi rendszerességgel. Le volt írva, hogy Rikutoki 18-19 éves kora között Sunagakuréba költözik és hozzá megy feleségül Rasa legkisebb gyermekéhez Sabaku no Gaarához. Tanúként mi írtuk alá a papírokat Karurával. Ezután az ajtóban elköszöntünk:
- Beszéld meg Minatoval Tobayashi a ma történteket. Holnap mi indulunk vissza Sunagakuréba.
- Rendben Rasa, mindenféleképpen. – mondta Tobayashi
- Áú rúgott egyet! – kiáltott fel Karura
- Áú az enyém is! – kiáltottam fel és egymás hasára tettük a kezünk és melegséget éreztem áradni belőle. Karura is érezhette, mivel rám nézett:
- Nyugodj meg Gaara még találkoztok. – simította meg a szabad kezével a hasát
- Bizony. – mosolyogtam Karura – Szerencsés utat! – köszöntem el tőlük
- Kitartást az utolsó hetekhez. – köszönt el mosolyogva Karura
- Neked is! – fűztem hozzá
Tobayashi finoman átkarolt és az egyik kezét a hasamra tette, majd mikor az alakjuk elhalványult a távolban visszamentünk a nappaliba.
- Megnyugodtál? – kérdezte mosolyogva
- Igen. Nagyobb biztonságban fogom tudni ezekután. Köszönöm! – csókoltam meg lágyan
- Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Elmosogattunk a konyhában, majd elpakoltuk a tiszta edényeket és megvacsoráztunk. Megfürödtünk, majd lefeküdtünk aludni. Mielőtt elaludtam volna eszembe jutott az a pillanat, amikor Karurával egymás hasára tettük a kezünket és a két gyermek chakrája összekapcsolódott. Tudtam, hogy egy nehéz, de jó lépést tettünk mindkét gyermek jövője érdekében. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

Az elkövetkezendő napokban naplót kezdtem írni, amit a lányomnak szántam a 18 éves születésnapjára. Leírtam benne az érzéseimet, mit miért tettem és meséltem neki magamról. Reménykedtem benne, hogy teljes életet fog nélkülem élni és vigyázni fogják minden lépését.
Egyik reggel arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvizem és egy hatalmas összehúzódás követte:
- Áú!
- Mi baj? – ugrott fel mellettem Tobayashi
- Itt az idő. Szólj Tsunadének!
- Máris! – kiáltotta és elsietett Tsunadéért
Addig én törölközőket hoztam a fürdőből. Nemsokára megérkezett Tobayashi Tsunadéval
- Feküdj le hanyatt a földre és tedd terpeszbe a lábaid, hogy megvizsgálhassalak. – magyarázta Tsunade
Tobayashi segített lefeküdni, majd Tsunade vizsgálni kezdett.
- Mikor kezdődött? – kérdezte aggodalmasan
- Most reggel. – válaszoltam nehezen
- Mi a baj? – kérdezte Tobayashi Tsunade arcát tanulmányozva
- Gyors szülés lesz. – válaszolta Tsunade – Kérek melegvizet!
- Máris hozom! – vágta rá Tobayashi és elsietett meleg vízért
- Mentsd meg! – kérleltem
- Ne aggódj, nem lesz baja, de nyomj nagyokat!
Elkezdtem nyomni. Tobayashi közben megérkezett a vízzel és megfogta a kezem.
- Ne aggódj! Minden rendben lesz! – nyugtatgatott
- Ígérd meg, hogy tartod a szavad ahhoz amit megbeszéltünk! – néztem rá
- Túl fogod élni! – győzködött
- Ígérd meg Tobayashi! – kiáltottam
- Jó megígérem! – vágta rá
- Tsunade te is! – kiáltottam az erőlködéstől
- Ígérem Nina! Nyomj! – utasított
Egy hatalmasat nyomtam, majd még párat és hallottam, hogy a kicsi felsírt. Tsunade megmosdatta, majd próbálta elállítani a vérzést.
- Hadd lássam! – nyögtem ki nehezen
Tobayashi a mellkasomra rakta. Nagy erőt vettem magamon és a kislányom hátára raktam a kezem
- Gyönyörű vagy Rikutoki! – nyögtem ki a szavakat nehezen
- Ne beszélj! Tsunade csinálj valamit! – unszolta Tobayashi
- Próbálom, de ömlik belőle a vér! – szólt rá erélyesen
- Nina ne add fel! Nem bírom nélküled végigcsinálni! – csókolta meg Tobayashi a homlokom, miközben könnybe lábadt a szeme
- Vigyázz Kikire Tobayashi! Vigyázz magadra kislányom! Nagyon szeretlek titeket! – leheltem az utolsó szavakat
- Én is nagyon szeretlek Nina! Erős vagy ne add fel! – ekkor eszméletem vesztettem.
Tsunade meghallgatta a légzésem és a szívverésem de semmi, így elkezdte az újraélesztést.
- Tsunade csinálj valamit! – kiáltott rá Tobayashi
- Azon vagyok! Rakd le Rikutokit és finoman pörköld meg Ninát az egyik villámtechnikáddal! - szólt rá erélyesen
Tobayashi félrerakta a kislányt, majd visszafordult és a tenyerét a mellkasomra rakta, amiből villámok cikáztak ki, de semmi hatása nem volt.
- Még egyszer! – uasította Tsunade, de semmi hatás – Még egyszer Tobayashi! – unszolta Tsunade
Tobayashi minden tőle telhetőt megtett, miközben potyogtak a könnyei. Nehezen belátták, hogy semmi hatása. A karjaiba vonta az élettelen testem és csak sírt, majd egy kiáltás hagyta el a száját:
- Nina!
Tsunade finoman a vállára tette a kezét és mondta:
- Sajnálom, azt hittem megváltoztathatjuk a látomását. – törölte le a könnyeit a másik kezével
- Megmondta, hogy nem tudjuk de bíztam benne. – mondta elmerengve könnyes tekintettel Tobayashi
- De egy darabkája mindig tovább fog élni velünk, most az a fontos, hogy betartsuk az ígéreteink neki. – próbált belé lelket önteni
- Igazad van. – ránézett a mellette fekvő bebugyolált kislányra – Vigyázni fogok rád kislányom! Megvédelek az életem árán is. Örökkön örökké szeretni foglak Nina! – csókolt meg utoljára. Felvette a kislányt a földről, majd a szemébe nézett:
- Mindentől és mindenkitől megfoglak védeni Rikutoki! – Tsunade a vállára tette a kezét: - Szeretlek édes pici kislányom Kiki!