Egy kunoichi élete Naruto világából

Család

Egyre nehezebben mozogtam és már a 40. hétben jártam. Éppen otthon voltam és raktam el egy tányért, mikor éreztem, hogy valami végig folyik a lábamon és valami van a bugyimban. Óvatosan elmentem a wc-re és láttam, hogy távozott a nyákdugó. Óvatosan kimentem a nappaliba és kinyitottam az ajtót összehúzódásom lett. Ayame és Zebizu egyből odaugrott hozzám:
- Rikutoki – sama! – kiáltotta Ayame
- Zebizu... szólj Gaarának, hogy itt az idő. Ayame, menjünk a kórházba! – mondtam ki nehezen a mondatokat
- Azonnal szólok neki! – futott el Zebizu
Ayame bement az összekészített táskámért és lesegített a lépcsőkön. Nekem közben összehúzódásaim voltak. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt, de néha el – el kiáltottam magam. Szerencsére a kocsit már előkészítették, így gyorsan a klinikára mentünk. Ayame gyorsan beszólt a doktornőnek, közben engem lesegítettek a kocsiról. Bekísértek a vizsgálóba ahol megvizsgáltak. Megtapogatták a hasam, meg ultrahangoztak ilyesmik, ezután felkészítettek a császármetszésre. Ekkor futott be Gaara már műtős ruhába öltözve.
- Kicsikém! Minden rendben? Zebizu szólt, hogy beindult a szülés és a klinikán vagy. – mondta idegesen
- A helyzethez képest jól vagyok. – mondtam ki nehezen a mondatot
- Kérem Kazekage – sama álljon Rikutoki – sama mellé és nyugodtan fogja meg a kezét.
Gaara követte a doktornő utasításait. Az orvosok felkészültek a császármetszésre, egy vízszintes vágást ejtett a doktornő. Nem éreztem semmit, mert az érzéstelenítőt már rég beadták. Megnyitották a hasfalamat, majd a méhemet is. Megrepesztették a magzatburkot, majd kiszívták a maradék magzatvizet. Kiemelték az első babát. A baba orrából és szájából leszívták a folyadékot és a mellkasomra adták, majd a doktornő fogta a köldökzsinórt és odaadta Gaarának az ollót, aki elvágta a megfelelő helyen a köldökzsinórt a doktornő utasítására, majd félrerakták a picit.
- Mi a neve? – kérdezte az egyik nővér
- Nina – válaszoltam
Ezután kiemelték a második picit is. Ő neki is Gaara vágta el a köldök zsinórját.
- Mi a neve?
- Karura. – válaszoltam
Gaara megpuszilta a homlokom, majd mondta a doktornőnek:
- Köszönjük szépen. Minden rendben van?
- Igen. Minden rendben van a picik is meg az anyuka is. Gratulálok! Még pár napig bent tartjuk Önöket megfigyelésen. – intézte hozzánk a szavait
- Rendben. – válaszolta
Gaara bent maradt velem miután áttoltak a megfigyelőbe. A piciket külön vitték egy kis időre.

Temari és Kankuro egy üvegen keresztül nézték őket.
- Nézd a kis orrocskájukat, a kis kezüket. – mondta ámulattal Kankuro
- Olyan szépek! – ámuldozott Temari
- Szerinted kire fognak hasonlítani?
- Nem tudom. Majd idővel kiderül, de jó géneket örököltek. – mondta mosolyogva Temari
- Mi újság? – kérdezte Gaara
- Szia! Hogy van? – kérdezte Temari
- Jól, alszik. Olyan szépek, akár az anyjuk. – mondta miközben megbabonázva figyelte az üvegablak mögötti két csöppséget
- Nézd, mozgatja a kis lábát! – mondta Kankuro izgatottan
- Ajj de cuki! Nézd most Karura is! – ujjongott Temari
Gaara büszkeséggel tekintett rájuk, majd visszajött hozzám a kórterembe és megsimogatta a kezem.
- Szia! – suttogtam
- Szia! Pihenjél csak. – adott egy lágy csókot
- A kicsik?
- Jól vannak, a megfigyelőben tartják őket. Holnaptól veled lesznek, ha nem lesz semmi komplikáció pár nap és otthon lehetünk.
- Az remek lesz. –sóhajtottam egyet - Én most alszom. Kiütött nagyon az érzéstelenítő. – suttogtam a szavakat
- Jól van aludj csak! – simogatta meg az arcom

Másnap áttoltak egy másik kórterembe, ahol a picikkel lehettem. Gaara amikor tudott velem volt. Teljesen odáig voltam mindegyik picikémért. A szoptatás könnyen ment, mert Gaara behozta a szoptatós párnát.
- Nézd a kiskezét. – mondtam Gaarának izgatottan – Szia Nina!
- Elaludt. – mondta Gaara Ninára mutatva
- Gyere, fogd meg! – finoman átnyújtottam neki Ninát. Karurát meg tovább szoptattam, majd elkezdtem ringatni. Gaara finoman ringatta a kezében Ninát, ekkor jött be Kankuro és Temari csendben.
- Sziasztok! – mondtam mosolyogva
- Sziasztok! – köszöntek halkan
Gaara teljesen a picire koncentrált. Temari vaku nélkül lefényképezte őket.
- Apuka, mosolyogj!
Gaara felnézett Temarira és mosolygott.
- Megfoghatom? – kérdezte Temari Gaarától
- Tessék, de óvatosan alszik. – mondta Gaara suttogva Temarinak és átnyújtotta neki Ninát.
- Kankuro megfognád Karurát? – kérdeztem
- Félek, hogy elejtem. - mondta halkan
- Dehogyis gyere, megmutatom. – mondtam mosolyogva
Odajött, majd átnyújtottam neki Karurát. A segítségemmel hamar rájött, hogyan kell fognia.
- Nézd Temari! Fogom! – lelkendezett halkan
- Látom.
- Mi nagyon jóba leszünk. Igaz Karura. – megmozgatta a kezét a pici – Nézd, bír engem. – mondta mosolyogva
Örömtelien mosolyogtam, mindkét kicsi elaludt, így berakták őket a saját kiskocsijukba, majd leültek egy – egy székre.
- Hogy vagy? – kérdezte Temari
- Jól, köszönöm. – mosolyogtam rá
- Pár nap és hazamehetünk. – mondta Gaara boldogan
- Az szuper, minden készen áll az érkezésetekre. – mondta Kankuro izgatottan
- Mindent előkészítettünk. Nektek csak haza kell jönnötök. – egészítette ki Temari
- Mi most megyünk. Nem is zavarunk benneteket. Sziasztok! – mondta Kankuro
- Sziasztok! – köszönt el Temari is.
Felültem az ágyon, Gaara finoman átölelt és megcsókolt. Néztük csendben a piciket.
- Elhiszed, hogy ez a két szépség a miénk? – kérdezte Gaara
- Kezdem felfogni. – mondtam – Gyönyörűek.
- Bizony, akár az édesanyjuk.
- Szerintem jobban hasonlítanak rád. – mondtam a piciket nézve
- Idővel kiderül.
Csendben néztük őket megbabonázva, majd elaludtam Gaara karjaiban. Tudtam, hogy a világ legboldogabb anyukája vagyok és nekem van a világon a legjobb férjem. A további napok a kórházban komplikáció nélkül zajlottak. Temari és Kankuro minden nap meglátogattak bennünket. Gaara minden szabadidejét velünk töltötte, teljesen szerelmes lett a picikbe. A vizsgálatok rendben zajlottak. Nina 3,2 kg-mal és 45 cm-el született. Karura 3,5 kg-mal és 50 cm-el. Mikor elvégezték az utolsó vizsgálatokat is hazamehettünk, Gaara jött értünk.