Egy kunoichi élete Naruto világából

Összekapcsolódás

Gaarával álmodtam, csodás álmom volt, ami tudtam, hogy ezután valósággá is válhat. Reggeli teendőim után ránéztem a naptáramra, hogy ma mik is a fő teendőim: 1. napirendi pont el kell mennem bevásárolni, mert üres a hűtő. 2. Edzésem lesz. 3. Házi munka. Szokásos körülbelül, de tényleg ennyire üres hűtő, hogy ilyen hosszú bevásárló listám van? Kinyitottam és belenéztem egyetlen kefir árválkodott benne. Azt megettem reggelire egy magos kiflivel. Felöltöztem, felfrissítettem magam, majd felkaptam a pénztárcám. Bezártam az ajtót és elindultam bevásárolni. Legutoljára a friss halat és a húst fogom megvenni. Gondoltam magamban Akkor irány a zöldséges. Onnan egy kisebb megpakolt szatyorral távoztam, majd a vegyesbolt onnan egy nagyobb szatyorral végül az élelmiszeres. Négy megpakolt szatyrom lett a bevásárlás végére. Nagy nehezen megfogtam őket, de alig láttam ki mögülük. Az szép lesz, ha neki megyek valakinek és minden szanaszét gurul. Na jó ritkán használom, de akkor legyen: Kage bunshin no jutsu. Így „két" Rikutoki sétált hazafelé. Igaz így is alig láttam ki a szatyrok mögül, de akkor is jobb. Éppen sétáltam hazafelé a klónom mögöttem, mikor megbotlottam, a szatyrok röpültek az égbe én meg zuhantam a föld felé. Aztán éreztem, hogy valaki, de inkább valami megfogott. Messze láttam Genma – sensei alakját felém igyekezni. Visszakerültem függőleges állapotba a megmentőmnek köszönhetően.
- Jól van? – kérdezte egy ismerős hang
- Igen. Köszönöm. – nyögtem ki
- Várj segítek. – felvette a földről a két szatyrot, ami nem borult ki, mert a homokja megállította Gaarának. Ölbe vette a két zacskót majd folytatta meglepetten: - Kiki...
Nagyon elbambultam, ahogy a mozdulatait figyeltem.
- Köszönöm Gaara – kun. – tértem magamhoz
- Segítek hazavinni ezeket.
- Ne fáradj majd a klónommal haza viszem. – épphogy kimondtam a klónom eltűnt a szatyrok lehullottak volna a földre, ha Gaara nem kapja el őket a homokjával. Kezembe adta a két kisebbet ő meg a két nagyobbat fogta meg.
- Jó sok mindent vásároltál. – fűzte hozzá mosolyogva
- Á csak főzni akarok majd valamit. Meg a hűtőt teljesen kiürítettem és elfeledkeztem róla. Pedig nem szokott ilyen előfordulni velem. Természetesen, ha felpakolva megyek haza, akkor mindig történik velem valami. Két bal lábas vagyok ilyen téren. – rámosolyogtam, a szája sarkából visszamosolygott
- Gyere segítek haza vinni. Aztán ha gondolod, illetve van kedved hozzá elmehetünk valahová.
- Jó lenne, csak azaz igazság, hogy nem érek rá. Edzésem lesz, aztán nem halaszthatom el. Ha nem meditálok sok ideig rossz hatással van a chakra szabályozásomra.
- Akkor segítek ezt haza vinni.
Genma éppen akkor ért oda hozzánk. Rám néz, a kezét a homlokomra tette, húzta a száját majd megszólalt:
- Nem vagy lázas, akkor nem értem miért nem lehetett volna szólni valakinek, hogy nagy bevásárlásra mész. Általában mindig szólni szoktál, ha nem akkor vagy lázas, vagy máshol jársz. És általában akkor megtörténik a baj. Szerencséd, hogy Gaara figyelt rád. – elvörösödtem a mondataira
- De sensei... - nyögtem ki
- Nincs de sensei... Jaj te lány még az kellene, hogy lábad törd... - szünetet tartott majd nyugodtabban folytatta: - Nem esett bajod? – ráztam a fejem – Jól van! Vigyétek ezeket haza aztán várlak a megszokott helyen. Ma megnézünk pár új dolgot a pajzzsal, az idéző technikákkal, meg az elemekkel kapcsolatban. Meg kellene néznünk, hogy a mini bijuu bombát, milyen elemekkel tudod társítani.
Bólintottam. Kis idő múlva megszólalt:
- Igaz engem ha telibe találsz egy olyannal megint 2 hónapig az intenzíven fogok feküdni. És kellene egy kis segítség. – ránézett Gaarára majd folytatta: - Tényleg. Gaara te pont jó gyakorlópartner lennél Rikutoki számára. Van hozzá kedved? Meg persze ha ráérsz.
Gaara rám nézett. Gyorsan rávágtam:
- Örülnék neki.
- Éppenséggel ráérek. – mondta
- Remek! Akkor várlak benneteket a falun kívül. Siessetek!
Ezután el is tűnt.
- Köszönöm, hogy segítesz az edzésben, meg ezeket haza cipelni. – mondtam neki mosolyogva
- Úgyis ráérek. Meg valahogy jobb a szúrós tekintetektől távol lenni. – tette hozzá
Körbenéztem az utcán lévő falusiak minket néztek.
- Ne is foglalkozz velük. – és adtam egy arcra puszit neki, amitől elpirult.
- Gyere menjünk. Ne várassuk meg a senseied.
Bólintottam, majd elindultunk a lakásom felé. Odaértünk, kinyitottam az ajtót levettem a cipőm, ahogy ő is, majd bementem a konyhába, követett.
- Csak rakd le őket a konyhapultra. Kérsz valamit inni? Enni?
- Nem köszi.
- Érezd magad nyugodtan otthon. Nem túl nagy, de nekem teljesen megfelel.
Lerakta a szatyrokat a konyha pultra, majd bement a nappali részre, ahol nagyon sok fénykép volt kiállítva. Legtöbbjük a húgommal, pár fénykép a nevelő szüleimmel, a senseieimmel régebbiek, amin még Itachi is szerepelt és újabbak is, amin csak Genma és Jiraiya van rajta. Egy fénykép Kotetsu és Izumoval és egy Tsunade – samával. Egy külön összetartozó fényképállványban a közös gyerekkori fényképeink. Elkezdte a fényképeket szemügyre venni. Végül észrevette a közös fényképeinket, amit a kezébe vett. Közben pakoltam be a hűtőbe. Megszólalt:
- Ezek még meg vannak neked?
- Mik? – kérdeztem és néztem ki a konyhapult mögül. Mutatta a fényképállványt. Elmosolyodtam magam és teljesen vörös lettem. Bólintottam, majd folytattam a bepakolást. Ő meg leült a kanapéra és nézte csak a gyerekkori képeinket. Az egyik kép, ami a pénztárcámban is van. A másik, amikor a hátára vett és azon aludtam el. Az egyik mikor játszunk a nagy fa alatt. Az egyik mikor a homokba rajzoltunk szívet és a kezdőbetűinket beleírtuk. Egy másik mikor a nyakába csimpaszkodok hátulról és egy amin ülünk a cseresznyefa tövénél és a vállára hajtom a fejem. Végeztem a pakolással, majd leültem mellé a kanapéra és megszólaltam:
- De rég is készültek ezek a fényképek.
Bólintott, a tekintetét nem vette le róluk.
- Emlékszem Genma - sensei próbált volna minket arra kérni, hogy álljunk össze, de állandóan csak izegtünk - mozogtunk.
- Te futkároztál fel - alá. – mondta
- Az igaz, de nézd, hogy eljátszottunk. – mutattam a szívecskés képre
- Utána jól elfáradtál.
- Igaz, de te is elaludtál. – mondtam duzzogva
- A hátamon cipeltelek haza... - mondta elgondolkodva
- Miért nem Genma – sensei?
- Nem akartam – vallotta be
Csendben ültünk és néztük a fényképeket, majd megszólaltam:
- Emlékszem alig vártam minden hónapban azt a hetet mikor veled lehettem.
Mélyen a szemembe nézett és megszólalt:
- Én is. – egymásra mosolyodtunk.
Kezdett forrósodni a levegő köztünk. Letette a fényképet maga mellé. Közelebb húzódott, majd megsimította az arcomat a kezével. Megfogta az állam, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. Elkezdtünk csókolózni. Közben beletúrt a hosszú hajamba átöleltem a nyakát. A chakránk összefonódott. A szívem vadult kalapált, nem akartam tőle elszakadni, csak hát csörögni kezdett az óra. Nagy nehezen elszakadtunk egymástól, majd az órára néztem.
- A mindenit... Menni kell edzésre.
- Mennyi az idő?
- 10 óra és negyed 11-re kell odaérni. Ha most elindulunk még épphogy odaérünk.
- Akkor menjünk. – vágta rá
- Várj még pár dolgot vinnem kell.
Bementem a szobámba ott hátamra kaptam egy nagy összetekert papírtekercset. Furán nézett rám.
- Ezt minek hozod?
- Csak biztonság kedvéért. Ha bijuu bombát gyakorlok, természeti elemmel sűrítve mindig viszem magammal. Ezzel Genma meg tudja idézni 3 állatom. Egy támadót, védőt és egy gyógyítót.
- Bárki meg tudja? – kérdezte meglepetten
- Nem csak én Genma, Kotetsu, Izumo és Jiraiya. Szövetséget kell kötni ezzel a három állattal. Külön – külön egyikük sem tudja őket megidézni, csak az én környezetemben ennek a segítségével. – magyaráztam hadarva neki
- Akkor ők olyan vésztartalékok.
- Igen és önálló akarattal bírnak. Edzésen megmutathatom őket, ha gondolod, de induljunk.
- Rendben. Ne várassuk meg a senseied.
Felkapta a lopótökjét kimentünk az ajtón azt bezártam és elindultunk. Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni az edzés helyszínére.
- Siess, mert nem akarok szidást kapni.
Felvette a tempómat. Elfutottunk Temari és Kankuro mellett.
- Hé az nem Gaara volt Rikutokival? – kérdezte Kankuro Temaritól
- De úgy látom.
- Nagyon sietnek valahova. – tette hozzá Kankuro
- Biztos Rikutoki mutatni akar neki valamit. Egyre többet vannak együtt.
- Csak maradjon is így, nem akarom, hogy újra olyan legyen, mint évekig. Így szimpatikusabb.
Temari bólintott.
Siettünk az edzésre. Kifutottunk a főkapun, ahol Kotetsu és Izumo járőrözött.
- Hé húgi! Elkéssel az edzésedről. Nincs idő most turbékolni –kiáltotta Kotetsu
- Tudom! Odaigyekszünk. – kiáltottam vissza
- Aztán ne gyepáld el nagyon Gaarát! – kiáltotta Izumo nevetve
- Idióták vagytok! Jó munkát! – kiáltottam vissza
Lelassítottunk a fa előtt. Genma karba tett kézzel meredt az órájára, majd mikor elé értünk megszólalt:
- Még épp időben. Nagyon kiszámoltátok. Mi tartott ennyi ideig?
- Bocsánat sensei csak elpakoltam meg elővettem a pergament. – szabadkoztam
- Na jó! Akkor először mérjétek csak fel egymással szemben a tudásotokat. Rikutoki semmi genjutsu, semmi kuchiyose no jutsu. Csak az elemek és a fal. A szemtechnikákat is hanyagold.
- Értettem! – mondtam neki határozottan
- Ne legyetek durvák egymással, nem ellenségek vagytok, hanem csak gyakorlunk. Rikutoki add ide a tekercset. – nyújtotta a tekercsért a kezét, amit odaadtam – Csak mérjétek fel egymás erejét, aztán a bemelegítés után rátérhetünk a komolyabb dolgokra.
Bólintottunk.
- Kezdhetitek!
Beálltunk mindketten támadóállásba. Az elején csak kóstolgattuk egymást, aztán Genma ránk szólt:
- Vegyétek komolyan a dolgot! A két falu sikeres együttműködése is múlhat ezen. Támadjatok! –adta ki az utasítást
Gaara homokkal támadt, amit megkötöttem vízzel és a mágnes elemet kihasználva visszaröpítettem feléje. Az abszolút védelmével blokkolta. Közben hátulról megtámadott a homokjával, amit pajzzsal védtem. Körülbelül egy fél órán keresztül gyakorolhatunk egymással, amikor Genma megszólalt:
- Jól van elég lesz. Keményebben is vehettétek volna, de hát mit vártam...
- Sajnálom sensei.
- Nem alapból nem tudtok ellenségként támadni a másikra, de elég jól tudatosítottátok, hogy ez gyakorlás, szép volt. Rikutoki melyik elem van még hátra?
- A fával nem lehet bijuu bombát csinálni, akárhogy próbáltam az elemet széjjelszedi. A szél az könnyen ment, a tűz, a láva, a mágnes és a villám is. A víz az egy kicsit nehezebben. A földet és a homokot is már múltkor elsajátítottam, de azt még nem árt gyakorolni.
- Ilyen sok elemet uralsz? – kérdezte meglepetten Gaara
- Igen a bijuuk miatt. Az alap öt elemen kívül tudok a homokkal bánni, mint te. A lávával a négyfarkú miatt, a tintával a nyolcfarkú miatt, a mágnessel az egyfarkú miatt és fa elemmel az apám révén. De nehéz volt az elején mindet teljesen elsajátítani és mindig tanulok új dolgokat. – mondtam mosolyogva
- Na akkor biztonság kedvéért megidézem Gemarit és Momot. – mondta Genma lerakta a földre a tekercset és két idézést hajtott végre egymás után. Gemari egy medve, Momo meg egy sas.
- Gaara ő Gemari a védelem teljes megtestesítője ő pedig Momo az egészség, gyógyítás megtestesítője. – mutattam rájuk egyenként
- Állunk rendelkezésedre Rikutoki – sama.
- Köszönj nekik nem harapnak, illetve csípnek. – nevettem
Gaara közelebb lépett hozzájuk meghajolt, majd felém fordult:
- Önálló akarattal bírnak?
- Igen.
- Csodálatosak nem igaz? – kérdezte Genma mosolyogva
Erre mozogni kezdett a pergament. Felvillant majd egy puma jelent meg, aki letámadott.
Nagy porfelhő és a földön feküdtem, miközben egy kis puma az arcomat nyalogatta.
- Chi-chi! Hagyd abba!
Erre abbahagyta a nyalogatást
- Bocsánat Rikutoki – sama, csak én is elő akartam jönni. – mondta szabadkozva
- Látod Gaara ez a hátránya, ha önálló akarattal bíró állataid vannak. – mondta Genma. Gaara meglepetten szemlélte a történteket. Chi – chi hirtelen megnőtt és Genmára mordult.
- Bocsánat! – tette maga elé a kezét – Nem úgy értettem.
- Az más Genma – san. – újra kicsi lett.
- Na akkor Gaara reméljük az abszolút védelmeddel megtudod fékezni Rikutoki mini bijuu bombáit. Mindenesetre itt van Gemari és Momo ha baj van. – mordulás – Bocsánat és Chi – chi is. Ők ha valami probléma van tudják kezelni a dolgot. De próbáld meg nem egészbe bekapni a mini bijuu bombát, ha nem tudod megfékezni. A legutóbbinál két hónapig voltam kórházban.Gaara nagyot nyelt.
- Nyugodj meg Gaara – kun. Benned ott van Shukaku és majd megvéd. – mondtam mosolyogva. Gaara próbált határozott maradni.
- Na akkor Rikutoki akkor egy föld eleműt. – adta ki az utasítást Genma
- Értettem.
A chakrámat kezdtem felszabadítani, majd a kezembe koncentráltam és elkezdett egy mini fekete bomba kialakulni, amikor stabil lett vegyítettem hozzá a föld elemet. Gaara felhúzta a védelmét. Genma hátrább lépett, ellőttem a bombát, ami telibe találta Gaara védelmét, amit elég szépen megtépázott, de Gaarának szerencsére semmi baja nem lett.
- Rendben. Rikutoki tudsz sorozatot lőni? – kíváncsiskodott Genma
- Igen, de szerintem azt Gaara védelme nem bírná ki.
- Mit szólnál egy védőpajzshoz és Gaara védelméhez? Meg kell tanulnotok vegyíteni a chakrátokat, hogy egy áttörhetetlen akadályt tudjatok létrehozni.
- Ez lehetséges? – kérdezte Gaara
- Elméletben igen. De gyakorlatban is? – kérdeztem
- Emlékeztek, mikor gyerekek voltatok tudtatok kombinált támadásokat. – mondta Genma, elgondolkodtam, majd bólintottam. – Na akkor a chakrátok összekapcsolódott. Most ezt kellene egy védelmi technikába sűríteni. A homokot és az erőmezőt.
- Miattam megpróbálhatjuk. – mondta Gaara és meghúzta a vállát
- Először én fogok rátok támadni az egyik technikámmal és ha összejött, akkor bevethetjük a bijuu bombát is. De csak egyet, aztán jöhet a sorozat is.
- Csináljuk. – vágtam rá határozottan
- Akkor szabadítsatok fel mindketten körülbelül ugyanannyi chakrát, és azt próbáljátok meg összekapcsoltatni - mindkettőnk szabadjára engedett egy jó nagy mennyiségű chakrát körülbelül ugyanannyit. Megfogtam a kezét erre azok összekapcsolódtak. – Úgy nagyon jó. És most Gaara te az abszolút védelmed idézd meg Rikutoki te meg a legerősebb védőpajzsod.
Elengedtük egymás kezét, de a chakránk még így is vegyülve volt. Gaara megidézte a védelmét én meg hozzáadtam a legerősebb védőpajzsot. Egy falat húztunk magasra az égig. Aminek sem homok színe nem volt, sem átlátszó kristályos. Olyan volt, mint egy szürke csillogó gyémánt.
- Ezt el sem hiszem! Sikerült? – kérdeztem meglepetten
- Meglátjuk, most koncentráljatok. Támadok.
Genma támadásba lendült, de a fal teljesen visszaverte. Rá nézett Chi – chire, aki rátámadott a falra, de őt is visszaverte.
- Úgy veszem észre, hogy megcsináltátok. Teljesen szinkronban vagytok, de hogy lehet hogy ilyen hamar? Mikor gyerekek voltatok, akkor is több napi gyakorlás kellett.
- Sensei idősebbek vagyunk és gyakorlottabbak. – mondtam nevetve
- Akkor próbáljuk meg a bijuu bombát. Rikutoki!
- Értettem. Klón jutsu.
A klónommal a védőfal technikát erősítettem én pedig kiálltam mögüle és elkezdtem a chakrát koncentrálni a tenyerembe a bomba alakot vegyítettem a föld elemmel, ezután a védőfalnak dobtam. A védőfal a bomba chakrájának egy részét elnyelte a másikat meg a levegőbe repítette.
- Jó akkor másik elemmel, azt mondtad homokkal még nem nagyon csináltad. Csináld azzal!
Bólintottam. Elkezdtem koncentrálni újra a chakrát a bomba alakot vegyítettem homokkal. Rálőttem a falra, ugyanaz volt a hatása.
- Jó akkor sorozd meg. Próbáld váltogatni az elemeket. Mindegyiken menj végig. Sorozd meg, amíg bírod.
Két bombát idéztem meg a tenyeremben egyikben víz a másikban villám. Ugyanaz a hatás volt, aztán jött a tűz széllel, majd a láva és a mágnes külön – külön. Akárhogy váltogattam az elemeket a pajzs meg se repedt. Éreztem, hogy fogyok ki a chakrából, pihegni kezdtem.
- Jól van elég. Hívd vissza a klónod is.
Engedelmeskedtem, majd lehuppantam a földre. Gaara értetlenül nézett rám.
- Valami baj van? – kérdeztem lihegve
- Semmi, lenyűgöző hogy erre képes vagy.
- Köszönöm. A sok gyakorlás miatt. – alig bírtam beszélni
- Na ne beszélj szedd össze magad kicsit aztán beszélhetsz. – mondta Genma mosolyogva
Gaara odajött hozzám leült mellém és megfogta a kezem. Éreztem, hogy egy kevés chakrát szívok tőle el. Gyorsan elengedtem, ő újra megfogta a kezem.
- De elszívom a chakrád. – mondtam neki
- Nem bánom hamarabb összeszeded magad.
Genma méricskélve nézett minket, majd megszólalt:
- Értem már. Rikutoki még mindig tudsz Gaarának chakrát adni és fordítva is, ezért sikerülhet. De ez nem elég az összhanghoz. Valami még bújik meg a háttérben.
- Shukaku? – kérdezte Gaara
- Nem nem, akkor a kiyuubival is működne. Azt tudjuk, hogy a chakrátok összetartozik, de ezt már első találkozásotok pillanatától tudjuk. Mi történt köztetek?
- Nem számít mi történt nem? – csattantam fel – Nem tartozik rád sensei! – hirtelen álltam fel így visszahuppantam a fenekemre. Duzzogtam, majd kis idő múlva megszólaltam:
- Bocsáss meg sensei, hogy így beszéltem.
- Erről majd még beszélünk. – mondta kimérten nekem Genma
Lehajtottam a fejem.
- Na lépj kapcsolatba velük, töltsenek fel, meg te is őket. – utasított Genma
- Velük? – kérdezte Gaara
- A bijuukkal. Kapcsolatba szoktam velük lépni, beszélgettek, illetve az alatt az idő alatt chakrát frissítek. – magyaráztam
- De én nem tudok pár értelmes mondatot sem váltani Shukakuval. Hogy csinálod?
- Igazából meditálással, mikor be voltam zárva nagyon sok időm volt rá és napi szinten több órát meditáltam. Titokban kihallgattam őket. Egy szerencsétlen kislánynak tartottak, de idővel belátták nem így van. Én nem szörnyetegként tekintek rájuk, vagy tárgyakként, hanem élőlényként. Mindegyik bijuunak van egy neve. A te bijuud az Ichibi azaz Shukaku. Őrült, dühöngő mosómedve, aki nehezen tud megbízni az emberekben. Igaz ez mindegyikükre igaz. De erős, aggódó, vicces és jó kedélyű. Mindegyiknek van jó és rossz tulajdonságai, ahogy az embereknek is. A meditálással meg lehet találni a közös utat, amin velük lehet járni.
- És azt hogy csinálod? – kérdezte érdeklődve
- Egyszerű légző technika és csend kell hozzá. Idővel már a csend hanyagolható. Ülj le és vegyél fel egy nyugodt légzés ritmust, majd csukd be a szemed és amikor már automatizálttá vált a légzés merülj a mélybe. – magyaráztam neki
- Akkor ez hasonlít a kényszeres alvás technikához?
- Kicsit igen.
- De én belőlem akkor a Shukaku kitör. – mondta határozottan
- Kompromisszumot kell vele kötni. Cserébe te adsz valamit és cserébe ő adja az erejét. Ha itt vagyok nem fog kitörni. Próbáld meg. – unszoltam
- Rendben. Akkor üljek le? Nyugodt légzés, majd becsukom a szemem és lemerülök hozzá? – kérdezte
- Igen.
Elhelyezkedett, felvett egy nyugodt légzést, amit huzamosan fel tudott tartani, majd a mélybe merült. Aktiváltam a rinnegant, hogy lássam az eseményeket. Gaara egy fél órát meditált és Shukaku nem akart kitörni. Mielőtt kinyitotta volna a szemét elrejtettem a rinneganom. Rám nézett és nyugodtság volt a tekintetében.
- Sikerült? – kérdeztem
Bólintott.
- Akkor ezt kell gyakorolnod és meg kell találnotok a kompromisszumokat, mert akkor lehettek hatásos együttműködő páros. Persze a végső lépés a chakra teljes uralom alá helyezése. De erről később. Igazából a lényege egy kötélhúzás, amiben uralmad alá kell vonni a chakráját, de ha jó viszonyt alakítotok ki, akkor ez könnyen fog menni.
- Neked mennyi időbe tellett? – kíváncsiskodott
- Egy évbe. De én mindennap meditáltam és bennem csak töredék van. Biztosan sikerülni fog neked is. Akkor én elkezdek meditálni.
Leültem, felvettem a nyugodt légzést és behunytam a szemem. Elmentem a bijuujaimhoz, akiktől kaptam chakrát illetve feltöltöttem én is őket. Mikor kinyitottam a szemem Genmát sehol sem láttam Gaara pedig étellel kínált, már besötétedett.
- Gondoltam megéhezel. Elég sokáig meditáltál gondoltam elugrok kajáért.
- Köszönöm. – néztem rá hálásan. Barbecue nyársakat hozott krumplival. – Genma – sensei?
- El kellett mennie. Azt mondta holnap beugrik hozzád ebédre. Említette, hogyha Kotetsu meg Izumo nem lesznek beosztva lehet ők is mennek.
Magam elé bámulva mondtam:
- Értem. – majd bekaptam egy falatot. Csendben ettünk egymás mellett.
- Valami baj van? – kérdezte Gaara – Gondterheltnek tűnsz.
- Nem nincsen. Csak tudod ritkán jönnek el hozzám egyszerre hárman csakúgy. Kivétel, ha valami ünnepély miatt, ha küldetésről jönnek haza egy időben, vagy ha valami fontosat akarnak velem megtárgyalni.
- Szerinted melyik?
- Hát a küldetés kizárva. Lehet kapok egy kis fejmosást a mai szájalásomért.
- Leszidnak? – kérdezte megdöbbenten
- Ha úgy viselkedek le szoktak. Tudod Kotetsu és Izumo az én két védelmező bátyám. Genma meg, hogy is mondjam ő nevelt fel Joshival és Nanamival. Az időm nagy részét vele töltöttem. Olyan mintha az apám lenne.
- Nem féltenek túlságosan?
- De, csak hát bizonyos szintig érthető, pedig sokkal erősebb vagyok náluk. – mondtam elgondolkodva
Nevetett Gaara, majd mondta:
- Azt vettem észre. Eszméletlen hogy uralod az elemeket és ez a védőfal technika.
- Ajj ne is mond, ezért akartak belőlem két lábon járó fegyvert. És még ott vannak a szemtechnikák.
- Milyen szemtechnikák?
- A sharingan és a mangekyou sharingan – kis idő múlva hozzátettem - Illetve van még egy de az nem régóta van így nem használom. Azt tudom, hogy élesebben látok vele meg úgy könnyebbé tesz bizonyos technikákat.
- Másik?
- Igazából nem beszélhetnék róla. De hát benned megbízom, ha nem árulod el senkinek.
- Nem fogom.
Megettük az ételt.
- Várj megmutatom, figyeld! – aktiváltam a rinnegant.
- Ez meg mi?
- Rinnegan. – közelebb hajolt és mélyen a szemembe nézett
- Mire való?
- Gőzöm sincs még egyenlőre. Tisztában látok, érzek, meg ilyesmik. A bijuuk chakrájához pillanatok alatt hozzá tudok nyúlni. Elméletileg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elemekkel így bánok, az idézés, meg hasonlók.
- Az előbb azt mondtad nem régóta van.
- Igen, mikor a puccs volt akkor aktiválódott.
Deaktiváltam, a szemeim újra szürkék lettek.
- Még sosem láttam korábban ilyet.
- Jiraiya sensei azt mondta, hogy rajtam kívül egy emberről tud, aki birtokolja. De Jiraiya sem tud sokat az erejéről.
Szél süvített végig, amitől kirázott a hideg. Vacogni kezdtem, Gaara észrevette.
- Te fázol? Na gyere ide. – és közelebb húzott magához. Átkarolta a derekam a vállára hajtottam a fejem. A szél elkezdett erősebben fújni már majdnem Gaara ölében ültem, hogy ne fázzak.
- Gyere, haza kísérlek, nehogy megfázzál.
Egyetértően bólintottam. Megfogta a kezem és elindultunk hazafelé. Kezdett egyre hűvösebb lenni a falun kívül. A faluban már másabb volt a helyzet, ott védve voltunk a széllökésektől. Mindenki már otthon vacsorázott, illetve lefeküdt aludni. Gaara a lakásomig kísért, mielőtt elváltunk volna átölelt és szenvedélyesen megcsókolt.
- Álmodj szépeket Kiki!
- Jó éjszakát Gaara!
Felmentem az ajtóhoz onnan intettem neki majd bementem. Eszméletlen hatással van rám. Nagyon szeretem és soha többé nem akarom elveszíteni. Lefürödtem, majd lefeküdtem aludni, gyorsan eljött a másnap.