Egy kunoichi élete Naruto világából

Kazekage - sama

Reggel arra ébredtem, hogy a hajam simogatja. Lassan kinyitottam a szemem és megcsókolt.
- Jó reggelt kedvesem! – köszöntött
- Neked is jó reggelt édesem! Hogy aludtál?
- Melletted mindig jól.
- Akkor örülök, hogy ezt rendszeressé tudjuk tenni. – mosolyogtam rá.
- Éhes vagy? Kérsz kávét? – kérdezte izgatottan
- Egy kávé jól esne.
- Tej? Cukor? Habbal?
- Két cukor és a másik kettő igen.
- Máris hozom! Ne mozdulj! – adta ki az utasítást nevetve
- Rendben. – adott egy rövidke csókot és kiugrott az ágyból. Nyújtózkodtam egy nagyot. Kis idő múlva hallom, hogy a konyhában fő le a kávé. Mikor láttam, hogy tálcán hozza be a két csészét elmosolyodtam és felültem, átnyújtotta az egyiket.
- Köszönöm!
- Nincs mit.
Leült mellém az ágyra, majd mondta:
- Arra gondoltam, hogy ma megmutatom a falut, ha van hozzá kedved.
- Benne vagyok. Úgyis fel kellene tölteni a hűtőt.
- Akkor be is vásárolunk. – tette hozzá
Megittuk a kávét, majd felöltöztünk. Megfogta a kezem és kimentünk lakosztályból. Az őr meghajolt, viszonoztuk a köszöntését. Végigmentünk a folyosón, majd le a lépcsőkön. A főépületből megcsapott Sunagakure magával ragadó nyüzsgése.

El kezdtünk sétálni kézen fogva. Most ő irányított, ahogy én Konohában. Az emberek integettek neki, köszöntötték. Megálltunk a pékségnél, ahol két csokis kiflit nyomott az eladó a kezébe.
- Ezt fogadd el ajándékba Kazekage – sama. Most készültek el. Mikor megláttalak a bájos mennyasszonyoddal gondoltam hozok nektek.
Bólintott.
- Köszönjük szépen! – mondtam mosolyogva, visszamosolygott rám.
Megettük séta közben a kifliket. Egy nagy térhez értünk, ahol egy szökőkút volt. Gyerekek futkároztak körülötte, mikor meglátták Gaarát felénk futottak és kiabálták:
- Kazekage – sama!
Mikor odaértek elénk meghajoltak, majd egymás szavába vágva elkezdtek beszélni. Csak mosolyogtam.
- Kazekage – sama nézd mit tanultam! – és csinált egy árnyékklón jutsut
- Ez semmi! Nézd én mit. – kézjeleket formált és csinált egy kisebb forgószelet. Egymást próbálták a gyerekek lekörözni. Majd egy idősebb ninja közelebb jött hozzánk. Ismerős volt az arca.
- Jó reggelt Kazekage – sama, Rikutoki – sama!
- Jó reggelt! – köszöntöttük
- Rikutoki – sama gondolom nem emlékszel rám. – vakarta meg a fejét
- Sajnos nem igazán. – húztam meg a szám és fókuszáltam az arcára
- Tegnap nem tudtam jelen lenni a gyűlésen, mert délután tértem vissza a faluba a küldetésünkről. A nevem Baki.
- Már emlékszem! Baki – sensei. Gaara volt senseije. Örülök, hogy találkoztunk! – mondtam boldogan
- Én örülök. Fényt hozol Sunagakure életébe.
- Sensei ki ez a lány?
- Miért van konohai fejpántja?
- Miért fogja Kazekage – sama kezét?
Elmosolyodtunk Gaarával. Gaara megszólalt:
- Sunagakure genninjei ő itt a mennyasszonyom Ootsutsuki Rikutoki.
- A mennyasszonyod? – kérdezte egy kislány
- Te is ninja vagy? – kérdezte tőlem egy fiú
- Igen! – válaszoltam mosolyogva
- Miért van konohai fejpántod?
- Konohában születtem. – válaszoltam
- Azta! Tudsz nekünk valami király jutsut mutatni?
Gaarára néztem elmosolyodott, majd azt mondta:

- Ha Rikutoki –sama beleegyezik, akkor meglátogatunk titeket a délutáni edzéseteken az akadémia gyakorlótermében. – rám nézett, bólintottam – Baki?
- Részemről rendben van. Ma úgyis ninjutsu bemutatót tartanak a gyerekek. Szeretettel várunk benneteket.
- Ott leszünk. – mondtam
- Gyerekek elég volt a játékból irány az akadémia!
Elköszöntek tőlünk, mosolyogva mondtam Gaarának mikor elmentek:
- Nagyon szeretnek téged!
- Ez neked köszönhető.
Adott egy puszit a számra.
- Gyere még sok mindent meg akarok mutatni.
- Rendben.

Tovább indultunk. Megmutatta Sunagakure híres pontjait, a védelmi részt, az eldugott helyeket, ahol el lehet bújni az emberek elől. Egy ilyen helyen hirtelen a falhoz szorított és megcsókolt. Mindent körbejártunk, teljesen felszabadult volt egész idő alatt. Láttam az emberek szemén, hogy tisztelettel, megbecsüléssel néznek rá. Dél körül járhatott az idő mikor kérdezte:
- Éhes vagy?
Korgott egyet a gyomrom, mire felnevetett.
- Úgy hallom igen. Gyere, menjünk együnk valamit.
Elmentünk megebédelni miso levest ettünk és grillezett húst. Az étteremben levő emberek csodálkoztak, hogy milyen felszabadult mellettem. Mikor fizetni akartunk a tulajdonos nem engedte:
- A vendégeink voltak!
- Köszönjük! – mondtam mosolyogva, mire ő is visszamosolygott
Mikor kimentünk Gaara megszólalt:
- Nagyon mosolygós kedvedben vagy. – ölelt át
- Talán baj?
- Nem. Csak itt furcsállják kicsit az emberek, hogy valaki ennyire közvetlen. De nem baj majd megszokják. – megpuszilta a nyakam – Gyere induljunk az akadémiára. – szorította meg a kezem
- Rendben.