Egy kunoichi élete Naruto világából

Házassági évforduló

- Boldog házassági évfordulót. – mondta mosolyogva és adott egy puszit a homlokomra. Felemeltem a fejem és rámosolyogtam
- Boldog házassági évfordulót neked is. – megcsókoltuk egymást. Visszafeküdtem a mellkasára. Jó egy ideig csak csendben feküdtünk egymás karjaiban. Mikor a baba légzésmegfigyelő jelezte, hogy a lányok felkeltek. Gyorsan felöltöztem és bementem hozzájuk. Gaara követett. Ölbe vettem Ninát, ő pedig Karurát. Leültünk velük a konyhaasztalhoz. Megkávéztunk, megreggeliztünk. A lányok a reggeli után a nappaliban levő játszószőnyegükön játszottak. Gaara figyelt rájuk én addig elmosogattam. Miután végeztem a mosogatással megtöröltem a kezem. Gaara odajött hozzám szorosan átölelt és megcsókolt.
- Mennem kell kicsim. – mondta szomorkásan
- Ma is dolgoznod kell? – kérdeztem szomorúan
- Sajnos a papírokat nem nézheti át helyettem senki. Igyekezni fogok, hogy hamar hazaérjek.
- Ajánlom is. Mi finomat főzzek vacsorára?
- Nem kell semmit, tegnapról úgyis maradt. Nehogy megromoljon. – mondta
- Azt hittem valami különlegesebb kaját akarsz, de hát akkor jó. – mondtam lehangoltan
- Ne aggódj nekem elég ajándék vagy házassági évfordulónk alkalmából, meg hát ugyanolyan nap, mint a többi nem?
- De... - mondtam lehangoltan
- Igyekszek haza. – mondta és lehelt egy csókot az ajkamra
- Szia! Legyen jó napod. – mondtam neki lehangoltan
Leültem a kanapéra és néztem a lányokat, ahogy játszanak. Elővettem közben az esküvői albumunkat és nézegetni kezdtem. Mikor ahhoz a képhez értem, amin mélyen egymás szemébe néztünk, legördült egy könnycsepp az arcomon. Még, hogy ugyanolyan nap... Idióta... Négy éve vagyunk házasok. Ma van a házassági évfordulónk ő mégis... Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben. Kopogtak az ajtón. Megtöröltem az arcom, majd mondtam:
- Szabad!
Kotetsu és Izumo volt az.
- Hello kiscsaj! – köszönt Kotetsu
- Szép jó reggelt! – tette hozzá Izumo
- Sziasztok! – mondtam és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra
Leültek a kanapéra mellém és nézték a lányokat, hogyan játszanak. Nem szóltam semmit. Az album még mindig a kezemben volt, összecsuktam és az ölemben pihent tovább.
- Mi baj van? Olyan fura vagy ma reggel. – mondta Kotetsu
- Semmi. – legyintettem
- Mond! Látjuk rajtad, hogy valami bánt. – nyaggatott Izumo
Felálltam a kanapéról és visszaraktam az albumot. Leültem közéjük a kanapéra.
- Bökd már ki! – utasított Kotetsu
- Gaara... - majd lecsordult egy könnycsepp az arcomon
- Mi van vele? Megbántott, vagy mi? – kérdezte Kotetsu
- Ma van a házassági évfordulónk és kérdeztem tőle, hogy főzzek – e valami különlegeset, vagy valami. De ő csak annyit mondott, hogy ne fáradjak ugyanolyan nap, mint többi. – mondtam és potyogni kezdtek a könnyeim
Kotetsu a karjaiba vont, Izumo a hátam simogatta.
- Tudod mit, van egy ötletem, ma úgyis csak itthon rostokolnál és magadba burkolóznál. Mi vigyázunk a lányokra, te pedig menj el fodrászhoz, kozmetikushoz, meg minden. Kapcsolódj kicsit ki. Rád fér! Mi pedig vigyázunk Kotetsuval a lányokra. Nem igaz? – kérdezte Izumo
- Menjél csak, rád fér! Mikor fordítottál magadra időt? A lányok, edzés korábban, majd a háború, aztán ismét a lányok. Mi itt leszünk. Szóljál Temarinak biztos szívesen elkísér. – győzködött Kotetsu is
- Nem is tudom. – húztam a szám
- Nincs ellenvetés, tedd azt, amit mondtunk! – utasított Kotetsu
- Zebizu – kun! – kiáltotta Izumo
Zebizu kinyitotta az ajtót és kérdezte:
- Igen?
- Szóljál légy szíves Temarinak, hogy jöjjön ide. Rikutokinak szüksége van rá. – mondta Izumo
- Nem kell! Zebizu nem kell neki szólnod. – próbáltam akadékoskodni
- Zebizu ne hallgass rá! Szólj, kérlek Temarinak! – utasította Kotetsu
Zebizu bólintott, majd becsukta az ajtót.
- Fiúk inkább itthon maradok a lányokkal. Maximum elmegyek velük egyet sétálni a faluban... - mondtam elgondolkodva
- Nincs ellenvetés! Vagy azt szeretnéd, hogy megharagudjunk rád? – kérdezte erélyesen Kotetsu
Továbbra is csendben ültem, majd letöröltem az arcomról a könnyeimet. Nemsokára kopogtattak az ajtón, majd bejött Temari.
- Szép jó reggelt a társaságnak! Boldog házassági évfordulót sógornőm! – mondta, majd finoman átölelt és adott két puszit
- Boldogabbat... - dünnyögtem
- Mi baj? Mit csinált az én hülye öccsém? – kérdezte
- Hogy is mondjam, a drága öcsédtől kérdeztem, hogy főzzek – e valami különlegeset az évfordulónk alkalmából. Azt felelte, hogy maradt még tegnapról, meg ugyanolyan nap ez, mint többi. – mondtam bosszúsan
- Ne is törődj vele! Sok munkája van most. – mondta lágyan Temari
- Megértem, hogy sok munkája van, de ez mégis csak egy különleges nap! Nem mindennap van az embernek negyedik házassági évfordulója. – bosszankodtam
- Temari, azt találtuk ki, hogy elvihetnéd Rikutokit a fodrászhoz, kozmetikushoz, meg hasonló helyekre, hogy kapcsolódjon ki. Foglalkozzon picit magával. – mondta Kotetsu és közben rákacsintott, amit nem vettem észre.
- Mi addig vigyázunk a lányokra. – tette hozzá Izumo
- Nagyon jó ötlet! Este úgyis találkozok egy régi ismerősömmel, akit rég nem láttam nekem is jó formába kell hoznom magam. Mosakodj meg aztán indulunk!
- Talán valami srác van a háttérben? – kérdeztem – Csak nem Shikamaru?
Temari elpirult, majd mondta:
- Nem, nem. Egy régi barátnőmmel találkozok. Nem ismered rég elhagyta a falut, de gondolta meglátogat most. – mondta Temari, majd hozzátette: - Menj, készülődj aztán indulunk!
- Rendben. – adtam meg magam, majd elmentem a fürdőbe megmosakodtam, átöltöztem. Visszamentem a nappaliba, ahol adtam két puszit a lányoknak.
- Köszönöm. – mondtam a fiúknak
- Semmiség. – mondta Izumo majd finoman átölelt
- Menjetek! Érezzétek jól magatokat, aztán mosolyt lássunk az arcodon, mikor hazaértek. – mondta Kotetsu, majd ő is átölelt finoman
Bólintottam, majd Temarival elindultunk. Mikor becsuktuk az ajtót és úgy gondolták a fiúk, hogy hallótávolságon kívül vagyunk összecsapták a kezüket.
- Ezaz küldetés első pontja kipipálva! – mondta Kotetsu boldogan
- Jók voltunk! Temari reméljük nem szúrja el. – mondta Izumo
- Biztosan nem. Reméljük beválik Gaara terve.
- Eddig úgy néz ki. – fűzte hozzá Izumo