Egy kunoichi élete Naruto világából

Filler: Az Uchiha kötelék II.

Az évek gyorsan szálltak éppen egy Anbus kiküldetésen voltam, mikor az a hír fogadott, hogy Genma kórházba került és a tanítványát elrabolták. Egyenesen a kórházba igyekeztem Genma szobájába:
- Ki tette? – kérdeztem felindultan
- Orochimaru...- nyögte ki fájdalmasan a szavakat
- Megölöm! Valami nyom?
- Felszívódtak. – mondta a könnyeit visszafojtva – Hibáztam, nem voltam figyelmes.
- Ne hibáztasd magad! Kiszabadítjuk! Genma! – léptem hozzá és finoman megráztam – Genma! Nem hagyhatod cserben! Ő a mi felelősségünk is! Ígéretet tettünk! – próbáltam észhez téríteni
- Igazad van! – kelt ki az ágyból – Megmentjük és visszahozzuk a faluba.
Keresőcsapatot szerveztünk, aminek a tagjai rajtunk kívül Kotetsu és Izumo voltak, mivel ők tudtak még Rikutoki valódi személy azonosságáról. A harmadik Hokage engedélyével a lány keresésére indultunk. Első megállási pontunk a nagy cseresznyefánál volt, ahol elrabolták a hat éves kislányt.
- Itt meditált. – mutatott a fa tövéhez Genma – Én pedig itt álltam. – sétált a fa mellé
Aktiváltam a sharingant, hátha valami érdekességet észreveszek, ami rejtve marad előttünk.
- Hogy tudtak csakúgy kiütni? Mindig nagyon figyelsz. – kérdezte Kotetsu
- Hibásnak érzem magam. Elcsesztem! – ütött bele Genma a fa törzsébe
- Itachi látsz valamit? – kérdezte Izumo
Visszaváltoztattam a szemeim, majd megszólaltam:
- Semmi. Itt érzem utoljára a chakráját... Orochimaru biztos valami titkos technikát alkalmazott, hogy ne tudjuk érzékelni. De miért rabolta el?
- Szerintem rájött, hogy rendelkezik mindkét vérvonal örökséggel és a saját céljaira akarja használni. – mondta ki a gondolatait Genma
- De hogy jöhetett rá? Mindenki titokban tartotta, aki tudott róla. – csattant fel Kotetsu
- Biztos valahogy rájött. Ne felejtsük el, hogy Orochimaru híres a cselszövésekben és sosem lehet tudni, hogy kit használ fel. – mondta Izumo
- Ebben igazad van, de akkor most merre? Itachi te az Anbu révén több titkos helyen is megfordultál. Van ötleted merre kezdjük? – kérdezte Genma
- Éppenséggel körbejárhatjuk ezeket a területek. – mondtam és kivettem egy térképet a mellényzsebemből – Ezek azok a területek, ahol legutoljára érzékeltük Orochimaru jelenlétét. – egy kört rajzoltam - Itt kezdhetnénk. – mutattam rá egy barlangra
- Rendben induljunk! – adta ki az utasítást Genma

Egyenesen a térképen mutatott barlanghoz mentünk, ami be volt omolva. Ezután több helyett is átkutattunk, de nem érzékeltem sem Rikutoki, sem Orochimaru chakráját. Sötétedés után tértünk vissza a faluba és megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk. Fürdés után nem tudtam elaludni. Állandóan azon töprengtem, hová vihette Orochimaru a lányt.
- Az életem árán is visszahozlak Rikutoki!- mondtam ki hangosan a szavakat- Bátyus! Ki az a Rikutoki? – kérdezte Sasuke ártatlan tekintettel az ajtómban.
- Te még nem alszol? – kérdeztem meglepetten és odasétáltam hozzá majd leguggoltam elé
- Csak felébredtem a járkálásodra. – mondta ki álmos hangon – Ki az a Rikutoki?
- Egy fontos személy, akit meg kell mentenem, ezt a küldetést bízták rám. Gyere bújj vissza az ágyba! – utasítottam lágyan és a szobájába kísértem, ahol ágyba fektettem és betakargattam
- Biztos fontos lehet, ha ilyen sokat gondolkosz rajta. – mondta ki hangosan az észrevételeit.
Mosolyogva bólintottam, majd lágyan mondtam neki:
- Ne is foglalkozz vele Sasuke! Minden meg fog oldódni, most pedig aludj!
- Jó éjt! – suttogta és lehunyta a szemét
- Jó éjt Sasuke! – suttogtam és megsimítottam az arcát, majd visszamentem a szobámba.
Lefeküdtem háttal az ágyamra, ahol csak nagy nehezen jött álom a szememre.

A következő napokban, hetekben, hónapokban folyamatosan nyomok után nyomoztunk. Fortyogtam a dühtől, hogy nem találjuk a kislányt, de sosem adtuk fel a reményt. Időközben mindegyikünk kapott más küldetéseket is, amik közben is próbáltunk Orochimaru nyomára lelni nem sok sikerrel. Teltek az évek, de a remény halvány fény sugara mind a négyünkben ott lobogott legbelül. Éppen Sasukével edzettem, amikor egy ismerős chakra áramlat rázta meg az érzékeim.
- Sasuke, elég volt!
- Még meg sem izzadtam! – kelt ki magából
- Sasuke, ideje haza menned! Holnap korán az akadémiára kell menned. – utasítottam lágyan
- Rendben! Igazad van. – adta meg magát – Te is jössz? – kérdezte miközben indulni készült
- Később. Nekem még van egy kis dolgom. – válaszoltam és egyenesen Genmához igyekeztem.
Szerencsére otthon találtam és csodák csodájára a másik két fiatal férfi is vele volt.
- Megtaláltam! – jelentem meg hirtelen az ablakban
Hirtelen felugrottak és Genma kérdezte:
- Rikutoki? Merre?
- Kövessetek! – adtam ki az utasítást és elindultam abba az irányba ahonnét éreztem a chakráját, a három férfi követett. Egyenesen ahhoz a barlanghoz értünk, ahol legelőször kerestük a lányt. Most is be volt omolva, de tisztán éreztem a lány chakráját.
- Genma! – utasítottam
- Doton Doryūkatsu – kiáltotta és megnyílt a barlang bejárata
A bejáratnál pedig egy vörös hajú kislányt pillantottunk meg lehajtott fejjel és kinyújtott tenyérrel. Lassan a fény felé emelte a tekintetét és két szürke szempár meredt ránk, ami könnyekben úszott.
- Végre meg vagy Rikutoki! – szaladt hozzá Genma és megölelte
A kislány nehezen tért magához csak annyit tudott kinyögni:
- Sikerült, rám találtatok. – könnyek záporoztak a szeméből és Genma nyakába borult
Nem akartam megszakítani az idilli pillanatot, de jeleznem kellett:
- Ideje indulnunk! Orochimaru bármelyik pillanatban visszatérhet. – mondtam lágyan
Genma bólintott és a hátára vette a kislányt. Meg sem álltunk a falu határáig, ahol Genma a cseresznyefánál lerakta a kislányt.
- Tudtam, hogy rám fogtok találni. – mondta ki lágyan
- Sosem adtuk fel! – mondta Kotetsu és megölelte
- Mi kis szemünk fénye! – ölelte meg Izumo
- Vigyázni fogunk rád apróság! Többé sosem hagyunk magadra! – mondtam neki lágyan és a nyakamba borult
- Ígéritek? – kérdezte könnyes szemekkel
- Ígérjük! – válaszoltuk egyszerre