Egy kunoichi élete Naruto világából

Egy jól sikerült nap

Genma felénk fordult majd elmosolyodta magát és így szólt:
- Remélem boldogok lesztek együtt. Gratulálok ezt már senki nem bonthatja fel. – egymásra néztünk Gaarával, majd megfogtuk egymás kezét. – Rosszakaróitok voltak és lesznek is mindig. Páran nem örülnek ennek az elrendezett eljegyzésnek. A féltékenység nagyúr tud lenni. – szünetet tartott majd folytatta – Ha gondoljátok, akkor készíthetünk akkor képeket.
Gaarára néztem bólintott, izgatottan bólogattam Genmának.
- Rendben, akkor hozzátok a gépet a cseresznyefánál várlak benneteket.
Azzal el is tűnt. Gaara engedett a keze szorításán, de én jól megmarkoltam így bátrabban megfogta a kezem. Csendben elindultunk a házig. Az utcán páran meglepődve nézték, hogy kézen fogva megyünk. Naruto épp Shikamaruval és Nejivel beszélgetett. Messziről megláttak bennünket. Mi csak mentünk tovább. Naruto megszólalt:
- Az ott...
- Mi baj Naruto? – kérdezte Neji
Megfordult Neji meg Shikamaru abba az irányba, ahova Naruto bámult. Neji mosolyodva megszólalt:
- Az ott Rikutoki – san és Gaara – san. Mi van vele?
- De miért mennek kézen fogva? – kérdezte Naruto
- Atyám Naruto te idióta vagy! – mondta Shikamaru – Miért mennének kézen fogva? Mert szeretik egymást.
- Emlékszel az ünnepségre is együtt jöttek el. –mondta Neji
- De én azt hittem az csak merő véletlen volt. – mondta Naruto
- Apámtól hallottam, hogy régen Rikutoki el volt jegyezve egy sunagakurei ninjával. Sokat találkoztak is gyerekkorukban, csak Rikutokit elrabolták, majd azután semmi, mert azt hitték meghalt a másik ninja. – válaszolta Shikamaru
- Áhhá akkor ezért nem volt szerelmes ő Sasukéba. – tette hozzá Naruto
- Idióta! Nem minden lány volt szerelmes Sasukéba! – csattant fel Shikamaru
- Akkor azért nézegetett, annyira Rikutoki mindig egy gyerekkori képet. – mondta Neji
- A chuunin vizsgakor derült ki, hogy a srác életben van. – mondta Shikamaru
- Ha belegondolok mikor először futottunk össze Gaaráékkal hirtelen megjelent Rikutoki és elég furán viselkedett. – tette hozzá Naruto
- Persze, te barom! Hisz azt hitte élete nagy szerelme hallott, aztán bumm életben van. – világosította fel Neji
- Jól van na! Nem vagyok hülye csak lassú felfogású! – csattant fel Naruto
- Ezzel lehet vitába szállnék. – mondta Neji nevetve
Shikamaru elnevette magát. Naruto meg bambán meredt maga elé.

Mi lassan odaértünk a házhoz Gaarára néztem majd megszólaltam:
- Bejössz?
- Persze.
Követett a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót és bementünk.
- Egy perc és itt vagyok. A gép a szobámban van.
- Itt megvárlak.
- Addig nyugodtan helyezd magad kényelembe.
Bementem a szobámba a fényképezőgépért. Ő meg a nappaliba ment, ott észrevette az újonnan kirakott képeket. Kézbe vette az egyik legújabb keretet, amin a gyerekkori és a mostani képeinket is tartalmazta. Kezemben a fényképezőgéppel kijöttem a szobából. A gépet leraktam a konyhapultra, odaosontam mellé, hozzábújtam, majd megszólaltam:
- Gondoltam egybe rakom őket, jobban szemen követhető az évek múlása.
Átkarolta a derekam, majd lerakta a keretet és rábökött két pillanatképünkre.
- Ezek lettek a legjobbak.
- Szerintem is.
A hajam copfba volt kötve, maga felé fordított kivette belőle a hajgumit majd megszólalt:
- Így sokkal jobb. Imádom a hajadat.
Elpirultam a szemébe néztem majd megszólaltam:
- Csak a hajamat?
Elmosolyodott, majd mondta:
- Nem csak a hajadat. – megsimította az arcom majd folytatta – A szemedet, az arcodat, a szádat, mindened. Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Megcsókolt lágyan majd hevesen. A szívem vadul kalapált, nehezen elengedte egymást a szánk, majd megszólalt, miközben a karjaiban tartott:
- Ideje lenne indulnunk.
Egyetértően bólintottam. Megfogtam a kezét, majd felvettem a konyhapultról a fényképezőt. Bezártam az ajtót, majd lementünk a lépcsőn és elindultunk a nagy cseresznyefához. Úgy éreztem minden megszűnt körülöttem csak ő meg én vagyunk. Kiértünk a faluból, majd a fához értünk ott várt minket Genma.
- Épp ideje volt. – mondta mosolyogva
- Itt a fényképező. – nyújtottam oda neki
- Csak természetesen gyerekek. Nem izgünk – mozgunk! Nem futkározunk!
- Rendben!
Épphogy kimondtam Genma és Gaara összenéztek. Genma bólintott Gaara magához rántott és megcsókolt. Miután elengedett még egy kis ideig egymás szemébe néztünk, majd egymásra mosolyodtunk. Ezután mindketten feloldottunk Genma meg szüntelenül csak kattogtatott a géppel. Készült olyan, amilyen Gaara az ölében tart, mikor hátulról átölelt ülve, állva és ugyanez fordítva. A homok jutsujával rajzolt egy szívet és bele két betűt, hogy R+G. Én ugyanezt megcsináltam egy fa elemű jutsuval a cseresznyefa törzsére. Rengeteg pillanatkép is készült rólunk. Például, mikor a jutsukat csináltuk és ott állunk a művünk mellett. Mikor a fánál én az R betűnél ő a G-nél és összeér a kezünk. A nap végére nem vettem észre, hogy elfáradtam. Genma épp elugrott egy kis finomságért és innivalóért, mi a fánál vártunk rá. Egymás mellett ültünk. A keze a derekamon pihent, odahajtottam a fejem vállára, majd elszenderedtem és ő is. A fejem az ölében pihent ő meg közben átkarolt. Ugyanúgy voltunk mint kicsinek. Genma ébresztett fel minket.
- Ezt a jelenetet mintha láttam volna. – mondta Genma és elkattintott egy képet
A vakura tértem magamhoz, felegyenesedtem.
- Bocsánat. Elbóbiskoltam. – szabadkoztam
- Azt vettem észre. De nem csak te Gaara is. Talán elfáradtatok?
- Mostanában keveset alszom, meg teli Hold előtt megnő az alvásigényem. – válaszoltam a szememet dörzsölve
- Azt tudom. Szerintem elég kép készült rólatok. Nyugodtan egyétek ezt meg én már megvacsoráztam. Bedobom ezeket a fotóshoz, aztán megsürgettem, hogy csütörtök, péntekre készen legyenek. Legyetek jók! Sziasztok.
- Szia! – köszöntünk el tőle
- Na lássuk mit hozott? – mondtam. Kibontottam a két dobozt majd letettem elénk. Az egyikben grillezett hús volt nyársra tűzve, a másikban meg krumplis és rizses köret. Neki álltunk csendben enni. Mikor befejeztük egy mozdulattal eltűntettem a szemetet. Gaara meg csak mosolygott. Kérdőn ránéztem
- Mégis mi az?
- Semmi, csak olyan cuki vagy. Nem vetted észre, hogy miközben csináltad a tűz jutsus mozdulatot a nyelved kidugtad?
Teljesen elpirultam.
- Mi? Micsoda?
Hangosan nevetni kezdett.
- Ugye csak viccelsz velem? Sosem vettem észre! – mondtam meglepetten
- Pedig, vannak ilyen dolgok. Múltkor mikor takarítottál táncoltál és énekeltél.
- Mi az te meglestél engem? – kérdeztem tőle vádlón és felakartam állni, de visszarántott maga mellé. Elkezdtem fájlalni a fenekem.
- Bocsi, nem akartam. – mondta szabadkozva. – Csak annyira cuki vagy a két ballábasságod ellenére. Sokan nem figyelnek fel rá, hogy mennyire fel tudsz szabadulni bizonyos helyzetekben. Melletted én is önmagam tudok lenni és nem veszed észre, de nagyon sok emberből ezt váltod ki. Közben pedig egy szép, elbűvölő, gyönyörű, erős lány vagy. Aki nagyon makacs és önfejű.
- De ne felejtsd el emiatt nem mondtam le rólad és vagyunk így itt.
- Igen. – mondta mosolyogva.
Magához húzott és adott egy rövidke csókot.
- Gyere hazakísérlek. Kezd hűvös lenni.
- Rendben.
Felálltunk, majd kézen fogva elindultunk. Beértünk a faluba, kézen fogva sétáltunk az utcákon mikor összefutottunk Temarival és Kankuroval épp a barbacuestól jöttek ki. Odamentünk hozzájuk.
- Sziasztok! – köszöntem nekik
- Sziasztok! – köszönt Temari
- Sziasztok! Akkor ezért nem láttunk egész nap Gaara. – tette hozzá Kankuro
- Velem volt. – bújtam hozzá
- Milyen napotok volt? – kérdezte Temari
- Eseménytelen. – válaszolt Gaara
- Eseménytelen? Annyira, mint tegnap? – kérdezte vigyorogva Kankuro
- Kankuro! – szólt rá Temari – Nem látod, hogy zavarba hozod őket? Na de komolyra fordítva a szót. Mit akart a Hokage tőled Gaara?
- Csak elmondta, amit veled is üzent.
- Akkor igazából semmi különlegeset? – kérdezte Temari
Ráztuk a fejünk.
- Érdekes, akkor miért nem volt elég, hogy átadtam az üzenetet? – morfondírozott hangosan Temari
- Biztos személyesen akarta tudatni, mert az unokahúga vagyok.
- Az unokahúga? – kérdezte meglepetten Kankuro
Bólintottam.
- Rikutoki, amúgy nem lehet itt a faludban kapni valami finom sushit? – kérdezte Kankuro
- De. Kipróbáltátok a ramenes mellettit? Ott van a legfinomabb a faluban.
- Kipróbáltuk, de azt mondta nekünk két személy, hogy valaki annál finomabbat is tud készíteni. – mondta sejtelmesen Temari
- Ki? – kérdeztem
- Kotetsu meg Izumo. Azt mondták, hogyha finom sushit akarunk enni, akkor a tiédet kell megkóstolnunk. – vigyorgott Kankuro
- Mégis mit csináltok? – kérdezte Gaara döbbenten
- Sejthettem volna, hogy a két idióta bátyám nem tudja tartani a száját. – mondtam nevetve – Van egy ötletem. Pénteken átjöhetnétek mindannyian ebédre. Készítek csípős húsos tésztás rament, meg sushit salátaágyon köretekkel.
- Rendben. Benne vagyunk, Gaara majd segít bevásárolni. – mondta Temari
- Nehogy elejtsd a szatyrokat, mint múltkor. – lökte oldalba Gaarát Kankuro
- Jó modort nem tanultatok? – kérdezte Gaara kicsit mérgesen
- De csak jó titeket kicsit piszkálni. – mondta Kankuro nevetve – De mi most megyünk. Gaara igyekezz majd a szállásra. Holnap mindannyian megyünk a békeszerződés alfeltételeit tárgyalni. Csütörtökön meg mindegyikünknek jelen kell lenni az aláírásnál.
Azzal el is mentek. Gaara zavartan rám nézett én meg csak mosolyogtam. Mondtam neki:
- Ne is foglalkozz velük. Csak jót akarnak.
- De hát meghívatták magukat hozzád ebédre! – mondta megbotránkozva
- Nem fáradtság úgyis szeretek főzni. Meg hát lesz segítségem a pakolásban nem? – kérdeztem mosolyogva
- De. – a szája széléből ejtett egy halvány mosolyt – Gyere menjünk. Hideg van már.
Bólintottam, majd a lakásom felé vettük az irányt. Lent a ház előtt megcsókolt, majd megszólalt:
- Akkor pénteken reggel jövök. Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő két napban tudok tőlük szabadulni. Jó éjszakát Kiki!
- Várlak. Jó éjt Gaara.
Még egy lágy csókot lehelt az ajkaimra, majd elváltunk. Bementem a megszokott kis lakásomba. Ő meg a szállásuk felé vette az irányt. Lefürödtem, átöltöztem pizsamába, majd lefeküdtem aludni. Alig vártam, hogy újra találkozhassunk. Az elkövetkezendő két nap eseménytelenül telt. Edzésem volt, takarítottam, összeszedtem pár fontos dolgot a közelgő utazásra. Péntek reggel az ébresztőóra ébresztett. Nagyot nyújtózkodtam az ágyon, ásítottam, majd elmentem a fürdőbe felfrissíteni magam. Épp amikor átöltöztem kopogtattak az ajtón.
- Egy pillanat és megyek! – kiáltottam ki