Egy kunoichi élete Naruto világából

Üdvözöllek Sunagakuréban!

Letöröltem a könnyeimet és elindultunk az út hátralévő részét csendben tettük meg, mikor odaértünk pihenőhelyhez láttuk, hogy az Anbu osztag azt már biztosította. Bementünk lepakoltunk, megvacsoráztunk, majd beszélgettünk.
- Holnap dél és egy óra tájban érünk Sunába. Megmutatom, majd a szállásod, aztán a Kazekage négy – öt óra tájban vár minket.
- Nem Gaarával fogok lakni.
- Egyelőre még nem, Gaara jelenleg küldetésen van, ha visszatért, akkor lakhattok, majd együtt a Kazekage engedélyével.
- Engedélyével?
- Igen, benne van a békeszerződés új feltételeiben, hogy jóvá kell hagynia a házasságot. – magyarázta komoly arccal Temari
- Micsoda? Mi lesz, ha nem? – kérdeztem meglepetten
- Nyugodj meg! Akkor is Sunagakuréban maradsz, ha nemet mond, majd kitalálunk valamit. De aludjunk. Holnap korán reggel indulunk, hogy hamar odaérjünk. – mondta megnyugtatólag
- Rendben. – sóhajtottam beleegyezően

Ezután lefeküdtünk aludni, alig vártam már, hogy láthassam Gaarát, ha még várnom kell rá picit Sunagakuréban kibírom, csak engedélyezze a Kazekage a házasságunk. Reggel korán keltünk Temarival, majd elindultunk. A messzeségben már látni lehetett a falu körvonalait. Nagyon izgatott lettem. Mosolyogva rám nézett, majd így szólt:
- Versenyezzünk! A főkapu már csak pár kilométerre van
- Mennyi az a pár, csak halványan lehet látni a tornyokat?
- Úgy körülbelül pár száz. Aki utolsónak ér oda, az hívja meg a másikat ebédre! – kiáltotta nevetve, majd rágyorsított és megidézte a mennyétjét. Én sem tétlenkedtem és megidéztem a sárkányom Zoet. Gyorsan utolértem, majd fej – fej mellett haladtunk tovább. Egyszerre értünk a főkapuhoz.
- Ki nyert? – kérdeztem nevetve
- Egyszerre volt. De gyere meghívlak, majd máskor visszahívsz, úgyis te vagy a vendég. – mondta mosolyogva – De előbb rakjuk le ezt a sok csomagot.
- Rendben.
Bementünk a főkapun. Temari intett az őröknek. Ők kijöttek, majd kérdezték tőle:
- Temari – san. Ki ez a konohagakurei ninja?
- Illetéktelennek tilos a bejövetel Sunagakuréba, hiába konohai!
- Hé fiúk! – szólt rájuk Temari. – Lassan a testtel! Ő itt Ootsutsuki Rikutoki. Az öcsém Sabaku no Gaara mennyasszonya.
Hirtelen letérdeltek, majd lehajtották a fejüket, majd bűnbánó hangon megszólalt az egyikük:
- Elnézésedet kérjük Rikutoki – sama.
- Mi balgák nem tudtuk, hogy most érkezel. – szabadkozott a másik
Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Elmosolyodtam a reakciójukon, majd megszólaltam:
- Semmi baj. – mondtam nekik mosolyogva. – Álljatok fel! – még mindig térdeltek – Na álljatok már fel! Nem kell engem így fogadni. Nem valami méltóság vagyok, csak egy egyszerű ninja, mint ti.
- Akkor is bocsáss meg nekünk! – hebegték
- Jól van fiúk álljatok vissza a helyetekre! Elfáradtunk, hosszú út áll mögöttünk. – oldotta a helyzetet Temari
Meghajoltak, majd visszamentek a helyükre.
- Gyere induljunk! – unszolt Temari
A faluban sokan furán néztek rám, csendben összesúgtak. Temari mondta nekem:
- Ne is törődj velük! Ritkán látnak más faluból érkező ninját.
Mosolyogva bólintottam, majd követtem. Megálltunk egy nagy ház előtt. Kinyitotta az ajtaját, majd így szólt:
- Itt fogsz lakni, csak rakd le a cuccokat, aztán menjünk ebédelni.
Segített lerakni a táskáimat, majd elindultunk a faluban. Egy barbecueshoz mentünk be, ott megebédeltünk. Ebéd közben Temarinak egy fiatal ninja átnyújtott egy papírt. Elolvasta, majd így szólt hozzám:
- A Kazekage négy órakor vár minket a gyűlésterem tetején.
- Mennyi az idő? – kérdeztem miután lenyeltem egy falatot
- Két óra. Megebédeltünk, aztán visszakísérlek, aztán öltözz ki szépen. Vedd fel az egyik új csinos kimonódat!
- Miért? – kérdeztem értetlenül
- Mert úgy szeretne veled találkozni. – mondta határozottan Temari
- Jól van. – mondtam beleegyezően
- Segítek majd készülődni. – mosolygott rám biztatásképpen
- Köszönöm. – viszonoztam a mosolyát. Megettük az ebédet, majd visszaindultunk a szállásra.

- Ezt vegyem fel? – kérdeztem és elővettem a lilát
- Igen ez nagyszerű lesz. Vedd fel, aztán megcsinálom a hajad, meg mindent!
Bólintottam, elmentem átöltözni, majd megcsinálta a hajam és szolidan kisminkelt. Már majdnem négy óra volt mikor végeztünk. Temari az órára pillantott, majd így szólt:
- Gyere ideje indulnunk! Ne várakoztassuk meg a Kazekagét!
Bólintottam, majd elindultunk a Kazekage gyűlésteremhez, ami hasonlított a konohai Hokage teremhez. Szépen lassan felsétáltunk a lépcsőn.

Közben a gyűlésterem tetején:
- Már nagyon vártam ezt a percet Kankuro. Szerinted Temari elmondta, hogy én vagyok a Kazekage.
- Én úgy hallottam, hogy Rikutoki nem sejt semmit. Úgy tudja küldetésen vagy. Csak ne felejtsd majd az arcod elé rakni az ellenzőt.
- Már inkább most felveszem. – felvette majd folytatta – Nagyon hiányzott. Szerinted neki is hiányoztam?
- Szerintem biztos. – válaszolt Kankuro mosolyogva
- Tudod Ootsutsuki Rikutoki az a lány, aki megváltoztatta az életem. Miatta értem el azokat a dolgokat, amikre mindig is vágytam. Jobb emberré tett. Teljes szívemből szeretem.
- Tudom Gaara! De ne nagyon beszélj, mert már a lépcsőn jönnek fel. Türtőztesd magad!
Bólintott, háttal megállt az ajtónak.

Temarival felértünk a tetőre. Rámosolyodtam Kankurora, aki visszamosolygott.
- Kazekage – sama. Megérkeztem Konohából, elhoztam bemutatni Ootsutsuki Rikutokit. – mondta Temari
A Kazekage megfordult, az arca el volt takarva. Meghajoltam előtte, majd így szóltam:
- Üdvözöllek Kazekage – sama. A nevem Ootsutsuki Rikutoki.
Intett, hogy felegyenesedhettek. Csendben körbesétált, majd visszaállt elém. Nem néztem a szemébe. Valamit intett. Kankurora néztem.
- Bontsd ki a hajad Rikutoki. – mondta magyarázatképpen
Felnyúltam a hajtűért, kihúztam a hajamból. A fenekem aljáig érő hajam leomlott. A tekintetem a földre szegeztem. Kazekage ismét intett valamit, mire Temari és Kankuro meghajoltak és elmentek. Ő ismét csendben körbejárt engem, majd megszólalt:
- Ootsutsuki Rikutoki. Te lennél Sabaku no Gaara mennyasszonya?
- Igen. – ismerősnek tűnt a hangja
- És szereted Gaarát?
- Igen, teljes szívemből. – nagyon ismerősnek tűnt a hangja felemeltem picit a tekintetem, de csak félig, mikor megszólalt:
- Üdvözöllek Sunagakuréban!