Egy kunoichi élete Naruto világából

Családi körben

Gaara támasztotta az ajtófélfát.
- Szia! Jó reggelt! – adtam neki egy szájra puszit, viszonozta.
- Jó reggelt! Felkeltettelek?
- Nem. Csak épp öltöztem. – pirultam el a mondatra, ahogy ő is.
- Összeírtad, ami kell?
- Még nem, gyere addig be. Kérsz valamit inni vagy enni?
- Egy pohár vizet.
Elővettem két poharat majd eresztettem mindegyikbe vizet. Odaadtam neki.
- Köszönöm. Hogy aludtál? Hogy telt el ez a két nap? – kérdezte érdeklődve
- Nagyon jól és mélyen. Teli Hold előtt egész mély alvási ciklusaim vannak, így néha nem veszem észre a chakra szivárgást, így védőfalat húzok magam köré. Eseménytelen volt igazából, csak a szokásos edzés, házi munka ilyesmik. Neked?
- Aláírtuk a papírokat, így most már minden hivatalos. Chakra szivárgást?
- Csak a túl sok chakra. Régen volt, hogy arra keltem, hogy lángol alattam az ágy. – mondtam nevetve
- Az kellemes lehetett... - mosolygott
Elővettem tollat és papírt. Elkezdtem írni, hogy mi kell: rizs, tengeri moszatlap, lazac, tintahal, rák, polip, uborka, avokádó, gomba, tojás, wasabi, gyömbér, csirkehús, hajdina liszt, krumpli és még salátákhoz hozzávalók.
- Csináljak a sushi mellé grillezett húst is?
- Nem lesz az sok?
- Ha négyen leszünk ennyi elég. De szerintem a testvéreid lehet árulkodtak Kotetsunak és Izumonak és akkor tuti beugranak egy potya ebédre és akkor jön Genma – sensei is.
- Ez sűrűn van?
- Mi?
- Hogy átjönnek ebédre?
- Ha nincsenek küldetésen körülbelül hetente vagy kéthetente, de valamikor nem szólnak csak meglepnek. De általában mindig külön jönnek, csak mikor fontos esemény, vagy megbeszélni valójuk van velem, akkor jönnek együtt.
- Sosem jártak porul?
- Hát egyszer majdnem, de szerencséjük volt, így hamar összedobtam valamit. – mondtam mosolyogva. – Biztonság kedvéért még írok fel húst, aztán maximum feltűzöm őket és ha jönnek az pár perc alatt elkészül.
Bólintott. Felkaptam a papírt, félre raktam a tollat.
- Kész vagyok. Mehetünk.
Kimentünk az ajtón, bezártam, lementünk a lépcsőn, majd kézen fogva elindultunk először a zöldségeshez, mert az volt a legmesszebb.
- Ha ilyen sok mindent írsz össze, akkor segít valaki?
- Hát nem mindig, de általában van segítségem. Genma, vagy Kotetsu és Izumo, vagy éppen mint múltkor kage bunshint kell használom.
- Úgymint a múltkor? – kérdezte mosolyogva
- Az véletlen volt. – mondtam duzzogva – Igaz havi szinten biztos történik velem valami, amilyen két ballábas vagyok. Képes vagyok a saját lábamban megbotlani. – mondtam nevetve
Odaértünk a zöldségeshez, megvettük a felírt hozzávalókat, majd a hús boltba mentünk, ott is a szükséges dolgokat megvásároltuk, majd a kis boltba megvettük a lisztet és a tojást. Éppen sétáltunk hozzám mikor találkoztunk Hinatával és Mikannal.
- Onee – san! – kiabálta és integetett. Vissza akartam integetni neki, de eszembe jutott, hogy mindkét kezem tele van. Odajöttek hozzánk.
- Jó reggelt Rikutoki – chan, Gaara – kun! – köszöntött minket Hinata
- Jó reggelt! – köszönt Gaara
- Jó reggelt!
- Bevásároltatok? – kérdezte Mikan. – Mi ez a sok minden? Mi mindent főzöl?
- Á csak átjön Gaara, Temari és Kankuro ebédre, aztán biztonság kedvéért még vettünk pár dolgot, hátha Izumo, Kotetsu és Genma – sensei is beugranak. – méregetni kezdett, majd mondta:
- Engem nem is hívtál... - duzzogta
Elpirultam, majd szabadkozva mondtam:
- Bocsánat. Csaknem találtalak otthon, így nem tudtam szólni.
Elmosolyodta magát, majd hozzátette:
- Semmi baj. – legyintett – Úgyis Hyuga klán ebéd lesz. Hinatával eljöttünk bevásárolni aztán segítünk anyának. Gondoltuk meghívunk, csak hát programod van, akkor máskor.
- Mikan – chan mennünk kellene nem fogunk készen lenni. – mondta Hinata
- Jó, akkor mi mentünk is. Jó szórakozást! Sziasztok! – köszönt el Mikan
Hinata meghajolt, majd Mikan után eredt.
- Sziasztok! – kiabáltam utánuk
Gaara mosolyogva rám nézett, majd elnevette magát.
- Mi van? – kérdeztem tőle
- Csak emlékeztet valakire a húgod.
- Mégis kire?
- Rád. Gyerekkorodban majdnem teljesen ilyen voltál. Mindig pörögtél és kíváncsiskodtál. Emlékszem Genmát őrületbe tudtad kergetni néha a sok beszéddel. De most már nyugodtabb vagy.
- Van benne valami. – mondtam elgondolkodva – Igaz néha még mindig ilyen vagyok.
- Gyere induljunk mi is.
Bólintottam. Tovább sétáltunk a lakásig. Kinyitottam az ajtót, majd a konyhapultra pakoltam a szatyrokat.
- Segítsek valamiben?
- Nem – nem kell. Helyezd magad kényelembe, érezd magad otthon. – mondtam neki mosolyogva
- De szólj, ha segítsek!
- Nyugi megoldom. – mondtam mosolyogva.
Leült a kanapéra, bekapcsolta a TV-t. Összekötöttem a hajam és felvettem a kötényem. Elkezdtem kipakolni. Láttam, hogy nem nagyon a TV-t nézi, hanem engem fél szemmel. Elpirultam, ő is. Előkészültem a főzéshez. Összegyúrtam a tészta hozzávalóit, majd félre raktam. Felszeltem a húst és a zöldségeket, előkészítettem a wasabis és a gyömbéres sűrű mártást, majd elővettem a pihentetett tésztát. Elővettem a sodrófát, amikor bevertem a fejem az egyik szekrénybe és a fenekemre estem. Gaara hirtelen ott termett és leguggolt elém.
- Jól vagy? – kérdezte
- Igen csak bevertem a fejem. – nyögtem ki és közben a fejemet fogtam
- Várj, segítek felállni. – felállt majd nyújtotta a kezét, megfogtam és felhúzott. Nem mozdult mellőlem.
- Nyugodtan ülj csak vissza. – mondtam neki mosolyogva, de mintha egyik fülén be a másikon ki.
- Furcsálltam, hogy nem vettünk tésztát. Te magad nyújtod ki olyan vékonyra?
- Igen. Kíváncsi vagy rá? – kérdeztem izgatottan
- Még sosem láttam, persze.
Rámosolyogtam. Csendben állt mellettem és figyelte minden mozdulatom. A kezem nagyon gyorsan járt. A csúcsos buckát szögletes sodrással készítettem tovább, megszédültem. Így mögém állt, hátulról átölelt és azt vettem észre, hogy segít nyújtani a tésztát.
- Így kell? – kérdezte
- Igen. – pirultam el
Ezután a pulton a bárd és simító felé nyúltam. Szabályos négyszögekre vágtam, majd metéltekre. A felrakott víz már forrt.
- Hagylak tovább dolgozni. – mondta és egy csókot lehelt a nyakamra. Elvörösödtem és bólintottam mosolyogva. Felraktam a tésztát főzni, majd külön a hozzávalókat is. Míg a tészta főtt, előkészítettem a sushikat. Lekapcsoltam a főzőlapot, majd összeöntöttem a tésztát a többi hozzávalóval. Elkészítettem a sushikat, a bepácolt feltűzdelt húsokat a hűtőbe raktam, hogy bármikor elővehessem őket sütni, ha szükséges. Letakarítottam a konyhaasztalt és elkezdtem tálalni. Gaara csak nézte, hogy sürgök – forgok. Levettem a kötényem, épp időben lettem készen mindennel. Csengettek először röviden, majd mintha valaki ráfeküdt volna a csengőre.
- Kinyitnád az ajtót, ha megkérlek. Azt hiszem elő kell vennem a húsokat, mert csak ez a két idióta lehet, aki ráfekszik a csengőmre.
Bólintott, majd ment ajtót nyitni. Az ajtóban Temari, Kankuro, Genma, Kotetsu és Izumo állt. Hallottam Kotetsu meg Izumo szokásos veszekedését így kikiabáltam:
- Viselkedjetek! Ne hozzatok már szégyenbe mindenki előtt!
- Bocsánat hugicám. – mondta Izumo majd bejött és nyomott egy puszit az arcomra – Gondoltuk meglátogatunk. Szia Gaara!
- Sziasztok! – mondta lefagyva
Genma megdörzsölte a fejét, majd így szólt:
- Csak nem hagyhatjuk ki a családi ebédet...
- Meg hát Temari meg Kankuro annyira győzködtek minket, hogy jöjjünk el mi is. – magyarázta Kotetsu és adott egy puszit az arcomra
- Szerintem nem nagyon kellett... - mormogtam magam elé
- Rikutoki ne légy ennyire dühös, mintha nem sejtetted volna, hogy eljövünk. – mondta Genma vigyorogva
- De sejtettem, így jó, hogy egy hadseregnyi kajával készültem. – és beraktam a húsokat a grillbe
- Akkor meg nincs gond, de elnézést kérünk, hogy csak úgy szó nélkül meghívtuk őket. Nincs harag? – kérdezte Temari bűnbánást erőltetően
- Nincs. – mondtam mosolyogva – Üljetek le! Várjatok hozok még három terítéket.
- Várj segítek! – mondta Gaara
- Menjél Gaara! Rikutoki mikor fogunk enni? – kérdezte Kankuro
- Kankuro! – szólt rá erélyesen Temari
- Bocsánat! Csak hát nagyon éhes vagyok. – szabadkozott. Mosolyogva mondtam:
- Üljetek le. Mindjárt hozzuk a levest.
Leültek az étkezőbe, kimentem a konyhába, ahova Gaara követett. Nagyot fújtam, majd rámosolyodtam.
- Igazad volt. – derekamra tette a két kezét
- Miben? – húzódtam hozzá közelebb
- Abban, hogy meghívják a többieket is.
- Szerintem, inkább megkérdezték mikor lesz és önkényesen eljöttek. – nevettem el magam – Menjünk, ne várassuk meg őket.
- Tudnak még várni pár percet. – mondta sejtelmesen aztán megcsókolt
- Hé gerlepár éhesek vagyunk! Csipkedjétek magatokat! – kiabálta Kankuro
Halványan elmosolyogtam magam, Gaarán láttam, hogy kezd dühös lenni.
- Komolyan mondom pofán vágom, ha nem tud viselkedni. – mondta dühösen
- Csss. Nyugalom. – simítottam meg az arcát – Ne is foglalkozz vele! Megszoktam Kotetsu meg Izumo is tud ilyen idióta lenni. Menjünk vissza ne várassuk meg őket, biztos nagyon éhesek.
A kezébe adtam a három terítéket én meg a levest vittem ki, amit az asztal közepére raktam
- Rikutoki ennek isteni illata van! – lelkendezett Temari
- Remélem az íze is. – tette hozzá Kankuro
- Az még jobb. Igaz húgocskám? – fűzte hozzá Kotetsu
- Remélem. Jó étvágyat! – mondtam
- Jó étvágyat! – mondták
Csendben megettük a levest.
- Rikutoki. Tényleg igaza volt a többieknek istenien főzöl! – áradozott Temari
- Hozhatom a második fogást? – kérdeztem büszkeséggel telien
- Alig várom, hogy megkóstoljam a sushit. – mondta izgatottan Kankuro
Elpakoltam, majd behoztam egyenként a két megpakolt sushis tálat. Temari és Kankuro csodálkoztak a két nagy tál láttán.
- Ezt mind te csináltad? – kérdezte Temari
- Igen. Az egyiken tintahalas és lazacos van, a másikon rákos és polipos a hozzáillő töltelékkel.
- Csak ámulok. Gaara te nem segítettél semmiben? – kérdezte Kankuro
- De a leves tésztájánál. – válaszoltam mosolyogva
- Azt is te csináltad? Akkor azért volt ilyen finom! – ámuldozott Temari
- Húgocskánk szeret főzni. – tette hozzá Kotetsu
- A hús is mindjárt kész van, ha ez elfogyott az jön. – mondtam
- Még húst is csináltál? Gaara kezdelek nagyon irigyelni. – mondta Kankuro
Megsimítottam az asztal alatt Gaara kezét ő meg mosolyogva rám nézett. Megettük a sushit, majd a húst is. Elpakoltam az asztalról Temari segítségével.
- Segítek elmosogatni. – mondta
- Köszönöm.
Elkezdtünk mosogatni, közben a fiúk leültek a kanapéra és beszélgetni kezdtek. Mi addig a konyhában beszélgettünk.
- Minden rendben ment a tárgyaláson?
- Igen, de azt nem is mondtátok, hogy külön feltétele az eljegyzéseteknek, hogy küldetésekre kell járnod mindkét falu nevében.
- Nem akartam az utcán mondani. Meg nem megterhelő, Gaaráért bármit megtennék.
- Ahogy ő is érted. – mondta mosolyogva Temari
- Mikor indultok, majd vissza?
- Vasárnap. Mikor jössz el Sunagakuréba?
- Nem tudom. El fogok utazni Jiraiya – senseiel és Narutoval. Több évig leszünk oda, folyamatosan úton leszünk.
- Hány évre mentek?
- Körülbelül három. – mondtam magam elé meredve
- Az nagyon sok idő! – lepődött meg Temari
- Igen, azt mondták betöltöm a 18-at mire haza jövünk. – mondtam elgondolkodva
- Akkor megint elszakítanak egymástól benneteket. De gondolj arra, hogy azután életetek végéig együtt lehettek. – lelkendezett Temari
- Ez tartja bennem a lelket. – tettem hozzá
Rám mosolygott majd átölelt. Már az utolsó tányéroknál tartottunk, mikor Genma elkiáltotta magát:
- Temari, Rikutoki siessetek! Mutatni szeretnék valamit!
- Mindjárt megyünk! – kiáltottam vissza
Befejeztük a mosogatást, kimentünk a nappaliba.

Mindegyikük a TV-t bámulta, abban egy reklám ment. Egy ramen reklám és ki volt a reklám arca, hát Naruto.
- Ez meg mi a franc? – kérdeztem döbbenten
- Üres lenne a hasad, ne aggódj elszáll minden panasz. Meleget ennél vagy hideget, ne habozzál tömd magad. Unod már az otthonit, egyél valami egyedit! Kérd csípősen vagy simán, tésztával vagy lével tán. Ichiraku kívánságod teljesíti, ezt eszi minden falánk ninja és falusi! – Naruto hangján. Szünet majd egy másik hang: – Ichiraku ramen Uzumaki Naruto ajánlásával. Fald tele magad te is! Ha nyerőt kaparsz ingyen rament kapsz! – újra Naruto hangja és arca – Ne hagyjátok ki!
Megráztam a fejem majd nehezen megszólaltam:
- Ezt akartad mutatni?
- Igen ez megy már 5 perce. – válaszolta Genma
- Micsoda? Naruto mióta lett reklám arc? – kérdeztem
- Nem tudom, de bolond lehet az, aki kitalálta. – mondta Kankuro
- Most gondoljatok bele. Ki szereti a legjobban a rament? – kérdezte Kotetsu
- Naruto. – válaszolt Izumo
- Ki tartózkodik a legtöbbet Ichirakunál? – kérdezte Kotetsu
- Naruto. – mondtam Genmával
- Igazatok van, de ez engem akkor is meglepett. – tette hozzáTemari
- Az idióta reklám arc lett. – mondta elmélázva Kankuro – De ahogy énekelte. - kitört a nevetés belőle
- Na Kankuro! Ne légy szemét...- mondtam vigyorogva – Egész jó hangja van. Most gondoljatok bele, mennyi rament tömhetett magába, meg kaphatott mire ezt a szöveget megtanulta.
Körülbelül mindenki elképzelhette, ahogy Naruto szöveget tanul és rament eszik, Ichiraku meg bátorítja. Mindenki kidőlt a nevetéstől, majd mikor lehiggadtunk megszólalt Kotetsu:
- Izumo menjünk! Még készülődnünk kell. – felállt a kanapéról, majd Izumo követte
- Köszönjük az ebédet húgi.
- Várjatok. Mire kell készülődnötök? – kérdeztem
- Holnap küldetésre megyünk. – válaszolta Izumo
- Mikor jöttök vissza? – kérdeztem meglepetten
- Nem tudom, ezért mielőtt elmegyünk fogadd el ezt tőlünk. – átadott Kotetsu egy dobozt
- Nem nagy ajándék, de reméljük hasznát fogod venni. Ja és még valami ezt is tőlünk kapod. – mondta Izumo erre egy becsomagolt könyvszerűséget adott
- Vigyázz magadra és egészben várunk vissza a faluba. – megölelt Kotetsu és adott két puszit az arcomra
- Vigyázz magadra, aztán fogadj szót! Narutot meg próbáld meg tanítani. Hátha tanul tőled valamit. – mondta Izumo, majd megölelt és adott két puszit
Könnybe lábadt a szemem a nyakukba ugrottam.
- Hiányozni fogtok! – szipogtam
- Te is! – mondták könnyeiket visszafojtva
- Vigyázz magadra! – mondta Kotetsu nekem – Nektek meg jó utat hazafelé. – mondta Temariéknak
- Épségben gyere haza! – mondta Izumo – Vigyázzatok az úton. – mondta Temariéknak ők bólintottak.
- Sziasztok! – mondták majd elmentek
Genma – sensei megsimogatta a fejem, majd adott rá egy puszit.
- Ne szomorkodj! Tudnak vigyázni magukra. – mondta Genma megnyugtatólag
- Tudom. – töröltem le a könnyeim
- Mi nekünk is ideje mennünk. Nagyon finom volt az ebéd, majd valamikor megismételhetnénk. – mondta Temari
- Örülök, hogy ízlett. – mondtam nekik mosolyogva
- Igaza volt a bátyáidnak, tényleg te készíted a legfinomabb sushit. – fűzzte hozzá Kankuro mosolyogva
- Majd találkozunk. – mondta Temari – Sziasztok!
- Sziasztok! – köszönt el Kankuro
- Sziasztok! – köszöntünk el
Leültünk a kanapéra, Genma állva maradt, majd megszólalt:
- Én is megyek, de előbb ezt átadom nektek. – elővett egy dobozt, majd átnyújtotta – A kész fényképek vannak benne. Mindegyikből kértem másolatot. – átadta nekem a dobozt
- Mennyibe kerültek? – kérdeztem
- Semmibe. Ez az én ajándékom nektek, majd vasárnap találkozunk, mikor mentek vissza Gaara Sunagakuréba. Addig használjátok ki az együtt eltölthető időt.
Felálltam, majd átöleltem.
- Sziasztok! – köszönt el mosolyogva
- Szia! – köszöntünk el