Egy kunoichi élete Naruto világából

Filler: Az utolsó küldetés

A hetek gyorsan szaladtak és én is gömbölyödtem, a kíváncsi szemek elől egy genjutsut bocsátottam magamra és ninja kimonót hordtam, ami eltakarta a gömbölyödő pocakomat. Körülbelül a 6. hónap közepe felé járhattam, mikor Itachi megkeresett:
- Sensei nagy hibát követtem el! – mondta kétségbeesetten
- Micsodát Itachi?
- Egy fontos tekercs az amegakurei ninják kezébe keveredett és sehogy sem sikerült visszaszereznem. Kérlek segíts vissza szerezni!
- Itachi nem érek rá ilyenekre! Szólj Minatonak azaz Hokage – samának és segít megszervezni a tekercs visszaszerzését.
- Épp ez az, hogy nem derülhet ki! Mindent próbáltam! Csak te segíthetsz Nina! – teljesen kétségbe volt esve
Elgondolkodtam és eszembe jutott valami:
- Beszélek Tobayashival és mindent elintézünk.
- Köszönöm! – hajolt meg és eltűnt
A nap hátralévő részében Itachi látogatásán merengtem, amiből Tobayashi rángatott ki.
- Megjöttem kicsikém!
- Szia édesem! – csókoltam meg a nappaliban – Milyen napod volt?
- Fárasztó, Minatoval végig nyálaztuk az összes jelentést és átszerveztük a falu védelmét. Nagyon remélem, hogy a békeszerződés feltételei megfelelnek Amegakurénak. Neked milyen napod volt?
- Itt járt Itachi.
- Meglátogatott?
- Célja is volt az idejövetelének.
- Micsoda?
- Elvesztett egy pergament, ami az amegakurei ninják kezébe került. Megkért, hogy szerezem vissza.
- Talán elvesztette a titkos osztagról szóló feljegyzést?
- Nem tudom, de azt mondta, hogy nem derülhet ki.
- Az a kölyök... - csattant fel – Biztos azt vesztette el! Szólok Minatonak és megszervezzük a visszaszerzését.
- Tőlem kért segítséget és megígértem, hogy titokban tartom. Arra gondoltam, hogy ketten visszaszerezhetnénk.
- De a te állapotodban!
- Jól vagyok! Csak terhes genjutsut így is tudok alkalmazni és szerintem a mangekyoum az egyik legerősebb fegyver az amegakureiek ellen. – magyaráztam neki higgadtan
- Nem nagyon támogatom, de van benne igazság. Még gondolkodom rajta.
- Köszönöm! – mosolyogtam rá
Megvacsoráztunk, majd közösen lezuhanyoztunk és bebújtunk az ágyba. Simogatta a hasam, miközben a mellkasán pihentem.
- Lassan köztünk leszel kislányom. Gondolkodtál a nevén? – kérdezte
- Rikutoki.
- Hmm nem is rossz Rikutoki. – ismételte el a lányunk nevét – Hamarosan velünk leszel Rikutoki. Ne aggódj neked van a földkerekségen a legerősebb anyukád és apukád aki mindentől meg fog védeni.
- Pontosan szerelmem. – mondtam és a kezére tettem a kezem
- Gondolkodtam a küldetésen és nem szívesen, de beleegyezek, ha én is veled tarthatok.
- Köszönöm! Természetesen úgy gondoltam. – mondtam mosolyogva
- Akkor aludjunk! Holnap felkeresem Itachit és indulhatunk is egy percet sem késlekedhetünk.
- Rendben. Jó éjszakát szerelmem!
- Jó éjszakát kicsikém! – lágyan megcsókolt és elaludtunk.

Álmomban láttam a jövőt, ahogy már nagyon sokszor. Sajnos nem sok jóval kecsegtetett számomra, mivel a halálomat vetítette elő szülés után. Másnap reggel mikor felébredtem éreztem, hogy tocsogok az izzadtságban, így elmentem lefürödni. Törölközés közben a tükörbe néztem és próbáltam magam visszarángatni a valóságba, hogy még van időm nem adhatom fel és mindent el kell rendeznem. De tudtam, hogy ezt az álmot nem másíthatom meg, ahogy az eddigieket sem tudtam. A jövőbe látási képességem egy áldás de átok is egyben és amit megálmodtam az kőbe volt vésve. A fürdőszobából visszatértem a szobánkba, ahol Tobayashi ninja ruhába öltözve volt már.
- Jó reggelt kicsi! – köszöntött és megcsókolt
- Jó reggelt szívem!
- Indulok Itachi! Te is szedelőzködj össze és akkor indulhatunk is.
- Rendben van. – válaszoltam
Tobayashi, mint a kámfor felszívódott és elindult én közben össze készülődtem az indulásra. Felvettem a ninja ruhám, majd rá a köpenyemet. A kardomat a hátamra csatoltam, amit a köpeny eltakart. Csomagoltam élelmet, innivalót még hátizsákba és várakoztam a nappaliban. Nemsokára megérkezett Tobayashi:
- Készen állsz? – kérdezte
- Igen. Mit tudtál meg?
- A tűz templomnál veszítette el. A kémek beszámolói alapján egy 6 fős amegakurei csapat állomásozik ott. Különböző rangúak. Ne hívjunk segítséget?
- Nem kell úgyis rég vetettem be azt a technikám és felgyűlt bennem az energia. – mondtam mosolyogva
- Akkor induljunk! – mondta és megfogta a kezem. A tűz templomához igyekeztünk, ami három napi járásra volt. Útközben többszőr megálltunk piheni a genjutsum elrejtett minket a kíváncsi szemek elől. Amikor a templomhoz értünk Tobayashi előre ment felderíteni a terepet. Pár óra elteltével tért csak vissza.
- Mit találtál? – kérdeztem
- Náluk van a tekercs. Készen állsz?
- Jöhet a megtört öregasszony figura. – mosolyogtam rá és végighúztam a kezem magam előtt és egy öregnénivé változtam, aki nehézkesen cipelte a csomagjait meggörnyedve sántán. Az amegakureiek elé érve még jobban rájátszottam a figurára és elejtettem a csomagjaim.
- Jaj öregfejem! Hogy szedem ezeket össze? – kérdeztem a szemem sarkából láttam, hogy a hat ninja egyenesen engem figyel. Ez az csak gyertek közelebb. Végignézték, ahogy esetlenül szedegetem össze a csomagjaimat. Kis idő elteltével láttam, hogy suttogások után felállnak és felém indulnak, majd körbevettek.
- Néni veszélyes helyen tetszik lenni, ez egy háborús övezet!
- Nem hallott még a magunk fajta útonállókról? – kérdezte az egyik aki kunait dobálgatott a levegőbe.
- Távozzon innen vagy megemlegeti!
- Inkább ti. – suttogtam
Végighúztam magam előtt a kezem és újra én lettem.
- Mangekyou sharingan!
­ Basszus ez egy Uchiha!
- Mokuton gyökérszorítás! – kiáltotta Tobayashi ­ Most Nina!
- Tsukuyomi! – hirtelen genjutsuba taszítottam az összes ninját
Tobayashi elsietett a genjutsuba taszított ninják mellett és az egyik övéből kiemelte a Hokage pecséttel ellátott lezárt pergament.
- Készen vagyunk! Induljunk haza felé. – tette a vállamra a kezem
- Rendben. – deaktiváltam a mangekyoum, de a ninják a genjutsuban ragadtak. Tobayashi ellenőrizte a pergament és a pecsétet, majd elindultunk Konohába. Három nap múlva ismét Konohában voltunk, a küldetést sikerrel véghez vittük. Tobayashi a pergament átadta Itachinak és meghagyta neki hogy adja át Minatonak. Múltak a napok és az álmaim egyre valóságosabbá váltak. Tudtam, hogy nem sok vesztegetni való időm és színt kell vallanom Tobayashinak.