Egy kunoichi élete Naruto világából

Vissza a hétköznapokba vagy mégsem?

A főépületben lévő lakosztályunkba mielőtt bezárkóztunk volna Gaara kiszólt az őrnek.
- Most úgy egy pár napig ne keressen minket senki! El leszünk foglalva!
- Igenis Kazekage – sama! Kazekage – sama...
- Igen?
- Örülök, hogy életben van.
- Én is Zebizu. Gondoskodj róla, hogy senki ne zavarjon meg minket. Különben rajtad torlom meg!
- Értettem! – vágta rá, majd meghajolt
Gaara becsukta az ajtót, majd átölelt és magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt. Egyből beizgultam, éreztem, hogy ő is. Elkezdte a nyakam csókolni.
- Gaara...
- Igen?
- Nem kellene pihenned?
- Veled pihenek. Talán baj? – felemelte a nyakamról a fejét és a szemembe nézett
- Nem... Csak gondoltam, hogy kimerült vagy.
Elmosolyodott, majd ismét megcsókolt szenvedélyesen.
- Az államügyekhez igen, de hozzád soha. Több mint három hónapja nem láttalak, be akarom pótolni. – mondta sunyin és megcsókolta a nyakam. Elmentünk a fürdőbe ott segítettünk a másiknak lezuhanyozni. Zuhanyzás közben elkezdtük felfedezni egymás testét. Elzártuk a vizet, majd bementünk a szobánkba, ahol egymásnak estünk. Úgy szeretkeztünk, ahogy még sosem. A szenvedélyünk, a vágyunk elsöprő volt. Annyira be voltunk indulva, hogy több napon keresztül csináltuk. Csak enni, meg inni álltunk meg, illetve mosdóba jártunk. Többször akartak volna minket keresni, de Zebizu tette a dolgát. Mikor eltelt egy hét Gaara fáradtan húzott a mellkasára. Megcsókolta a fejem búbját, majd megszólalt:
- Kimondhatatlanul szeretlek!
- Eszméletlenül szeretlek! – megcsókolt. Látta rajtam, hogy valami bánt.
- Mi baj? Mondjad, mert nincs kedvem kérdezz feleletet játszani. – mondta határozottan
- Rendben. – nagy levegőt vettem, majd mondtam: - Tudod, a szívemet tépték ki, mikor az ernyedt tested a karjaimban tartottam. Minden megpróbáltam. Megidéztem Zedot és Momot is, hiába. Az erőm kezdett elhagyni a könnyeimtől alig láttam. Aztán eszembe jutott a rémálmom, hogy a rinnegannal tudok neked segíteni. A jutsu is eszembe jutott, és a kézjelek is, amiket formáztam, de nem volt elegendő chakrám. Tehetetlen voltam, azt mondták a többiek, ha tovább próbálkozom én is belehalok, de engem nem érdekelt. Mert nélküled nem akarok élni. Aztán szinte egy pillanat alatt az összes chakrám elfogyott Zedo és Momo eltűnt, a szemem is normálissá változott. Kakashi és Gai fogtak le, nehogy valami meggondolatlant tegyek, majd kissé megnyugodtam, mikor láttam, hogy Chiyo baa – sama segít rajtad. Narutoval adtunk neked chakrát. Mikor felültél és megszólaltál úgy éreztem újra kapok levegőt, hogy újra ver a szívem és újra van értelme az életemnek. – mondtam a könnyeimet visszafojtva. Az arcomról letörölt egy könnycseppet, majd mondta
- Kakashi mindent elmesélt. Mondta, hogy a határaid feszegetted, azt hitték elveszted az önuralmad, mikor összeolvasztottad magadban a bijuukat. Mondta, hogy amikor próbáltál megmenteni kis híja volt, hogy nem használtad fel az összes chakrád. A bijuuk mentettek meg.
- Igen, ők voltak. Tudod, mikor a barlangnál voltunk és megláttalak, az egyik a testeden ült. Azzal kezdte, hogy melyik lehet a jinchuuriki, de az a fellengzős hang. Elborult az agyam és az egész termet beborítottam a cseresznyefa jutsummal, majd ismét megszólalt, hogy magával viszi a tested. Ha jól emlékszem Deidarának hívták, legalábbis a jelentésekben így szerepelt. Narutot egy mozdulattal félresöpörték. Aktiváltam a mangekyou sharinganom, hogy nagyobb erővel támadhassam meg őket. Kakashi próbált volna megállítani, de a szavai nem hatottak rám. Az elmém teljesen elborult és csak annyit akartam, hogy holtan lássam őket összeesni. Ekkor kezdett a Juubi bennem beszélni, hogy csináljad! Te vagy a Juubi. Senkinek nincs akkora ereje, mint neked! Öld meg mind! Éreztem a chakra átveszi az irányítást a testem felett, de arra tanultam egy módszert, hogy hogyan hajtsam hatalmam alá pillanatok alatt. Ebben segítségemre volt mindegyik bijuu, így uralni kezdtem egy kis időre a Juubit és egy óriás Amaterasut idéztem meg. Tudtam, hogy a többiek bármikor megállíthatnak egy jól irányzott kiütéssel, de rájöttek, hogy önmagam vagyok. Sikerült egymástól elszigetelnem a két Akatsukist, majd veled maradtam. Biztonságos helyre vittelek, távol tőlük.
- És hogy csináltad?
- Mit?
- Azt, hogy irányításod alá vontad.
- Te és Genma.
- Mi?
- Az irántad érzett szerelmem és Genma, amit tanított, az járt a fejemben. Meg tanultam harc közben irányításom alá vonni a bijuukat, de ahhoz az kellett, hogy előtte nyugodt környezetben is megtörténjen így bármikor, bármelyikhez hozzá tudok nyúlni. Fel tudom venni mindegyiküknek az alakját, használni tudom a képességeiket. A Juubi az véletlenség folytán sikerült és rengeteg chakrámat felemésztette. Igaz egyszer nyugodt környezetben hasonló szinten sikerült és lehetséges, hogy azért sikerült most is.
- Akkor bármikor használni tudod már a Juubit?
- Valószínűleg, de a chakrámat nagyon felemészti. Meg kell tanulnom irányítani és felvenni a végső formát. Tudod, ami csak most volt, az csak a kezdet. Még nyolc bijuu van. Apránként és egyenként le fogják őket vadászni.
- Akkor szólnunk kell a többi falunak. – tette hozzá Gaara
- Már Tsunade – sama szólt, ezekről a hírekről a többi Kagénak, meglátjuk, mennyire veszik komolyan. Egy biztos elkezdődött a bijuuk befogása.
- De mire kellenek nekik?
- Nem tudom, Itachival mikor régen beszéltem ő sem tudta. Valamiért kell nekik, valamiért életre akarják kelteni a Juubit.
- Most csak annyit tehetünk, hogy várunk hátha meg tudunk valamit. Tényleg mit írt a Hokage a levélben? – kérdezte érdeklődve Gaara
- Nem néztem meg. Várj idehozom!
Kifutottam a nappaliba a levélért, majd visszabújtam mellé az ágyba. Kibontottam a levelet és elkezdtem felolvasni.