The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

17.

Eddie
Kurvára befeszültem a kérdéstől még mindig őt ölelve. Nem tudom miért tettem, de jól esett. Elfogytak a szavak, maradt a fizikai közlés. Nem szeretem ha megölelnek, vagy megpuszilnak, sőt még azt sem ha hozzámérnek. Viszont vele ez nem zavart. Jól esett, ahogyan belefúrtam a fejem a vállába, mert nálam Richie sokkal magasabb. Már hosszú percek óta csak állunk egymás karjaiban, és senki sem mond semmit. A csend idegtépő. Viszont megszakítani a világért sem szakítanám meg. Ha a szemüveges csendben van, az valami csodálatos. Hullámos fürtjei a szemébe lógtak, akjait óvatos mosolyra miközben barna szemeiből sugárzott, hogy megleptem a tettemmel. Mondjuk az igazat megvallva önmagamat is, de ezt most mindegy. Finoman eltolt magától , de csak annyira, hogy a szemembe nézhessen.
-Szóval?-kérdezte mosolyogva.

-Szóval?-ismételtem meg, holott tudtam mire teszi fel a kérdést. De én mégis némaságba burkolóztam mert féltem. Féltem attól, hogy kinevet. Hogy elriasztom. Hogy megutál. Vagy akármi más egy gyáva féreg vagyok, de nem szeretném elveszteni. Miket beszélsz Eddie?

-Hát Eds! Felőlem játszhatjuk ezt a kurva gyerekes "szóval?" játékot, de akkor szájbabaszlak, mint ligeti kurvát a körhinta!-mondta röhögve, amit nem tudtam egy apró mosoly nélkül végignézni.-Tehát ki is Eddie Kaspbrak?

-Én!!!-néztem rá nevetve.

-Kajaaak?-dramatizálta túl a helyzetet...-Úristen eddig észre sem vettem!

-Héhé! A szarkazmus az én fegyverem!-rivalltam rá, megjegyzem teljesen jogosan!!!

-Akkor most meg lettél támadva a saját fegyvereddel!-erre csak nekidobtam egy párnát teljes erőből.
Ebből persze hatalmas párnacsata lett. Nem viccelek, gigantikus. Az ágyamról, és az erkélyen lévő díványról is leszedtük az összes párnát. Egyszercsak megcsúsztam egy párnán és sikeresen el is estem. Richie próbált segíteni, de nem igazán sikerült, mivel szerencsétlen módon rám esett. Elég kínos volt ez az egész, de legalább sikerült közelről megvizsgálnom az aranyos szeplőit. Várj, mi? Erősödik a gyanú, hogy agyrázkódásom van...
-Richard Tozier, hogy a szülőanyád hátsófertáját szállj már le rólam!!!!! Össze akarod nyomni az összes rohadt belső szervemet??-akadtam ki, mire leszállt rólam, és a "könnyeit" kezdte törölgetni.-Mivan?

-Eds! Te káromkodtál? Ezt... el... sem... hiszem...-játszott tovább bőgést.-Annyira...büszke vagyok rád!

-Istenem miért vannak nekem, egy burgonyával egyenlő érzelmi intelligenciájú ismerőseim???

-A krumpli finom!-mondta halál nyugodtan, mire inkább nem mondtam semmit, csak elővettem egy random könyvet és felütöttem valahol majd olvasni kezdtem. Azt sem tudtam mit próbálok megtanulni, csak egyszerűen el kellett terelnem a figyelmem róla. Ott ült az ágyamon és a mobilját nyomkodta. Kusza tincsei össze-vissza álltak, de rendezetlenül volt tökéletes. Barna írisze szinte összeolvadt a pupillájával tovább tarkítva az összképet. Világos, már-már hófehér bőrén szeplők terültek el. Utáltam magamnak bevallani, de egészen szép kép tárult elém. Mi van velem??

Haii! Olyan rég volt réész *sarcastic*...megint egy lapos rész, de idc. Ha teszett a mai rész(szóismétlés yee) akkor dobj egy vote-ot és hagyj magad után egy kommentet! Puszi💛💛