The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

23.

Eddie
Ezt nem hiszem el! Anyám is a legjobb pillanatban képes kopogtatni. De legalább kopogott... Nem tudom mi lett volna, ha csak úgy benyit...  Abba pedig bele se merek gondolni, hogy ha nem most jött volna haza. Talán... miért nem vagyok őszinte magammal? Csak részeg vagyok, ennyi az egész. Részeg, mert megrészegített a hangja, a mosolya, barna szemei, s a bizalma. Egy ilyen dologról nem lehet könnyű beszélni. De ő megtette. Elmondta nekem, tudva, remélve, hogy nem élek vissza vele. Istenem, miért tenném? Nem tudnám őt bántani. Mi ez az érzés? Kedvelem? Tetszik? Szeretem? Magam sem tudom a választ e felettébb egyszerű kérdésre. Amit viszont igen. Meg akarom ismerni. Hallani szeretném a poénjait, s persze énekelni. Mellette szeretnék lenni, ha a családja nincs ott sosem. Magamhoz szorítani, egészen úgy, mintha az életem múlna rajta. De eközben... tudom, hogy ez nem helyes. Nem akarom, hogy szenvedjen. Hogy fájjon neki. Az utolsó csepp lenne. Nem bír el több fájdalmat. Szeretetre van szüksége. De nem érdemlem meg... Miket is beszélek én, inkább ki kéne nyitnom anyámnak azt a rohadék ajtót. Egy igen halk, de annál fájdalmasabb sóhajt követve kiléptem Richie karjai közül, és az ajtóhoz siettem, majd kinyitottam azt. Csak ne égessen le könyörgöm! Semmi Eddiebaba, vagy Eddiemaci csak most az egyszer! Megbízom Richie-ben, de na. Azért nincs kedvem ahhoz, hogy égjen a pofám...
-Eddie! Picikém!-na basszameg!-Miért zárod be az ajtót? Oh ő meg ki?-Aki eme csodás monológ fültanúja volt, rájöhetett arra, hogy Sonja Kaspbrak nem a tapintatosság embere. Akarom mondani asszonya. Teljesen lesokkolva álltam ott, azon idegeskedve, hogy édesanyám milyen szinten tapintatlan tud lenni. Szerencsére Richie láthatóan nyugodtan kezelte ezt.
-Üdv!-nyújtotta a kezét anyámnak.-Richard Tozier vagyok, de csak Richie a fia egyik osztálytársa. Eds, akarom mondani Eddie ma reggel elájult, és egészen a nap végéig nem ébredt fel. Mivel ismeretlen okokból lett rosszul ezért hazajöttem vele. Fennáll az agyrázkódás veszélye, elég erősen beverte a fejét. ezért inkább itt maradtam, remélem nem okoz ez önnek akármilyen gondot. Ha viszont asszonyom ön itt van vele, akkor én mennék is. Nagyon örültem Mrs. Kaspbrak!-ezek után csak nagyokat pislogtam. Nem ismertem a fiúra. Sehol egy káromkodás, vagy egy tökéletesen időzített beszólás. Az álarc, amit magára öltött tökéletesen passzolt. Tisztelettudó, sőt még kedves is volt. Az egész lényében rejtőzködik valami megfejthetetlen varázs... Ki a fene vagy te Richie Tozier és miért váltasz ki belőlem ilyen érzéseket??

Haii! Igen ez most nem lett zsepi altert, meg amúgy újra tök unalmas... jah valamint az önbizalomszintem lent van a béka segge alatt (amennyiben maradt is bármi), de sembaj. I'm fine *fake smile*. Oh valamint köszönöm szépen az 1K (!!!!) OLVASÁST! Hihetetlenek vagytok, imádlak titeket! Lenne egy kérdésem: írtam asszem 4 verset mert jól esett... érdekelne valakit? Mindegy. Más közölnivalóm nincs. Ha tetszett vote+komment és örülnék kritikának. Virág voltam puszi nektek💛