The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

32.

Richie
Pontosan két hét telt el azóta, hogy Eds kiszökött a parkba hozzám este. Akkor sikeresen meg is fázott. Vagy tököm se tudja mi baja volt. Azóta pedig nála van a fekete kötött pulcsim. Nem is ez aggaszt a legjobban. Hanem az, hogy a gyönyörű szép óceánkék szemű fiú kurvára kerül engem!!! Ami a legrosszabb: rohadtul fingom sincs, hogy mi a lófaszt tettem! Minden olyan jól alakult! Már annyira közel voltunk egymáshoz! De nem! Nem a picsába is! Elkezdtem kavarni egy csajjal annak reményében, hogy akkor majd akkor elfelejtem a szemét, a mosolyát, a nevetését... A lány szöges ellentéte volt: vad, buta, semmi humora, és bármire kapható volt. Nekem pedig erre volt szükségem... Pontosan arra, hogy elfeledtesse velem Eddie Kaspbrakot egy-egy ilyen alkalommal. Oké, bőven elég a finomkodásból! Lényegében egy kurvával voltam együtt, akivel heti több alkalommal basztunk. Ironikus, hogy mennyire undorodtam apámék efajta viselkedésétől, de mégis erre vetemedtem! Egyre jobban undorodom magamtól. Kétségtelen. A sok szarság, amit az alacsony fiú elfelejtése miatt tettem, bizonyítja, hogy beleszerettem... Talán mindig is imádtam, csak túl nagy fasz voltam! De készen állok megtenni! Elmondom neki, hogy mit érzek iránta! Ott ül velem szemben és olvas. Éppen ellátok addig, hogy leolvassam a könyvének címét. Szólíts a neveden. De engem nem az olvasmány fogott meg... Annál inkább az olvasó. Ahogyan kék szemei ragyogtak, ajkai résnyire szétnyíltak, és belemerült abba amit csinált. Ámulatba ejtő látvány volt, mely megdobogtatta a szívemet. Nem vette észre, hogy figyelem. Őszintén ezt akartam. Mert a faszomat is, elrohant volna! Ismerem. Legalább is asszem... Amikor már senki nem volt a teremben odaléptem mellé, s felültem az asztalára:
-Szia! Richie vagyok!-mutatkoztam be neki, mire felvonta a szemöldökét és letette a könyvét.

-Mit akarsz?-kérdezte hidegen. Be kell valljam ez fájt...

-Tudni Eds. Tudni, hogy mi a retkes faszért utáltál meg!-röhögtem kissé hisztérikusan. Ilyen nem létezik basszameg!

-Mit akarsz tudni? Nekem erre nincs időm Tozier!-lökött el magától és elindult kifelé.
Oh Eddie! Én kis Eddie-m! Tényleg azt hiszed, hogy annyiban fogom hagyni! Felkaptam a kabátomat és utána eredtem. Rohantam, de amilyen kicsi kis lábai vannak kurvára nem jutott messzire.
-Várj meg!-rohantam utána, mire tisztán láttam, ahogyan lefagyott.-Miért Eddie?

-Nem mondtam még, hogy hagyj engem békén???-akadt ki teljesen, mire meglepetten néztem rá.-Nem akarom, hogy kövess! Ne gyere utánam! Semmi kedvem a hülye poénjaidhoz! Ahogyan hozzád sem! Elegem van, vágod?-ordította az arcomba, mire megpróbáltam nem könnyezni...

-Elég! Mi van veled! Velünk? Miért kezdtél el kerülni hirtelen? Te mondtad, hogy bízzak benned. Bíztam! Azt montad itt leszel. Én vártam! Elvileg bármit elmondhatok. Viszont a befagyott tó irigykedik most rád. Egy nyitott könyv voltál. De egyik pillanatról a másikra kirepültél az életemből! És én ezt nem akarom! Szeretném ha újra átölelnél! És nevetnél a szar poénjaimon! Itt lennél, amikor apám végez magával, vagy elviszik a zsaruk. Szeretném, ha nem csak barátok lennénk, mert szeretlek! Tessék Eds, Eddie, kimondtam!-majd odaléptem hozzá, nekitoltam egy fának és...

Na gyerekek! Beindultak az események! Igen, itt kellett abbahagynom, hogy idegesítsek mindenkit! Ezúton szeretnék bocsánatot kérni drága RileySweet-Től, mert felbasztam az agyát. Bocsikaaa! Ezért a részért meg lehet kövezni, nyakoncsapni, fáklyákkal elüldözni a Naprendszerből, stb! Ha tetszett vote+komment (el lehet küldeni a kurva anyámba nem haragszom meg xd)! Virág voltan puszikaa!