The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

47.

Eddie
Kocsiban ülök. Anyám vezet. A rádió halkan szól. Egészen megnyugtató lenne, ha épp nem lenne full ideg. Szinte látom ahogyan tikkel a szeme... Mondjuk meg is értem. Egy idióta vagyok. Tudom. Elszöktem. Egy hiba volt. De muszáj volt. Nem az érdekelt Richie utánam jön-e. Mentem a fejem után. Néha jó a csend. Most viszont kikészít. Tudom, hogy hatalmas veszekedés fog ebből kerekedni. Meg kéne szólalnom. Vagyis nem ártana...
-Tudom, hogy haragszol rám, de...

-Nincs de Eddie! Eltűntél. Nem is! Sokkal inkább elszöktél!!! Megbíztam benned! De visszaéltél a bizalmammal!

-Ezt ne! Anyu, ezt ne! Nem kell ez a "csalódást okoztál" duma!-formáltam idézőjelet a hangom megemelve... Nem volt ő ötlet...

-Edwart Kaspbrak! Azonnal hagyd abba a hisztizést! Rossz hatással van rád az a gyerek!-ne! Bármit, csak ezt ne!!!

-Nem! Ő van rám a legjobb hatással!!!

-Igazán? Mindig észrevettem ha kilógtál! Csak érdekelt meddig csinálod... Nem vallottad volna be, hm!!! Nem találkozhatsz többet azzal a Tozierrel...-ez volt a pillanat, amikor eltört a mécses... Sírtam mint egy lány. De nem érdekelt! Nem tudtam abbahagyni. Richie az életem... Ha elveszítem belepusztulok...

-Nem!

-Hogy mondod kisfiam?-jajajj... Ez nem lesz jó. Egyre idegesebb. Mondjuk én is...

-Azt mondtam nem! Nem tilthatsz el Richie-től! Szeretem anya! Szeretem! Érted?? Érted ezt?-sírtam folyamatosan. De bezzeg ő! Mintha kőből volna! A szeme sem rebbent!

-Ugyan már! Bele ne pusztulj Edward! Szereted? Nevetséges vagy, komolyan mondom! Én is szerettem... Aztán eltiltottak! Ennyi! Mint látod édes fiam itt vagyok és élek!- a szavai egészen olyanok voltak, mintha folyamatosan lőttek volna belém...

-Igen? És akkor miért nem beszélsz a szüleiddel? Hol van apa? Ez így rendben van?

-Edward neveld meg magadat! Viselkedj úgy, mint egy normális emberi lény!-ordította már. A hangja betöltötte az egész autót...

-Soha nem éreztem még ilyet senki iránt! Ha eltiltassz belehalok! Tessék kimondtam! Ezt olyan kurva nehéz felfogni??

-Vigyázz a szádra fiatal úr!-és ekkor a telefonom csörögni kezdett. Ő hívott. Az időzítés szarabb nem is lehetne... Bár felvehetném.-Fel ne merd venni te kis buzi!

-Már megbocsáss... Minek neveztél??-ezt nem hiszem el. Azt hittem, majd megérti... Erre tessék. Dolgozd fel

-Azt hiszem hallottad! A füleddel nincs baj! Mással viszont igen! Csalódtam benned! Megváltoztál. De semmi gond! Kikúráljuk!

-Nem! Ez nem egy kikúrálható dolog. Ez van! Meleg vagyok! A fiúkat szeretem igen! Talán valami bajod van vele??? Tessék mondd a szemembe. De megváltoztatni úgysem tudsz! Ez vagyok én! Így szeretem magamat! Sajnálom ha nem felelek meg a te tökéletes kis világodnak! Zárj ki belőle! Az sokkal jobb lesz... Mindkettőnknek....

-Ennyire szeretnéd, mi? Sajnálom, hogy ennyire utálod az anyád aki itt volt melletted mindig is!!! Féltelek, mert nélküled unalmas lenne az életem! Sőt nem is lenne! Utálj Eddie! Leszarom!-ahogyan ezt kimondta véletlenül félrehúzta a kormányt!

-Anya, vigyázz!!!-de már késő volt...