The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

11.

Eddie
Szépen, lassan megemésztettem, s felfogtam hogy elveszett a naplóm. Azért fáj, hogy elveszett az összes írásom de reméltem, hogy jó kezekbe került, s valaki vigyáz rá... Elkezdtem egy úgy füzetkét, de tudtam ugyanolyan nem lesz már... Kicsit úgy érzem, mintha megfosztottak volna egy részemtől, de ezalatt az idő alatt legalább eltereltem a figyelmemet a Tozier gyerekről. Az új füzetem első lapjára írni kezdtem. "Mi van a lelkemben? Billie Eilish, és bármilyen fajta szomorú zene. Sok sírás nevetés, szörnyű és boldog helyek. Valamint a tudat, hogy engem senki sem fog úgy szeretni, ahogyan én az írást. Fáj belegondolni abba, mennyire gyengének tart még a saját anyám is, aki semmivel sem erősebb... Csonka családban növök fel. Igen kevés a nem átsírt nap, s átírt éj. Csöndbe burkolódzom, pedig néha kiereszteném a hangomat... ez az ahogy a lelki világom felépül. És minden egyes érzésre büszke vagyok!" Ezzel bezártam a noteszt és letöröltem a könnyeimet. Ugyan fájtak a felszakított sebek, de jobb lett. Annyira viszont nem, hogy ne karcoljam meg kicsit az alkarom újra. Ez nem olyan, mint a vágás. És egyáltalán nem káros... Ugye? Visszamentem a szobámba és betettem a fülesem. Anyám szokása szerint túlórázik, így gondoltam megnézem milyen tápláléktartalommal rendelkezünk. Arra jutottam, hogy paradicsomszószból, juharszirupból no meg sajtból nem igazán lehet olyan ételt teremteni, ami után a legközelebbi WC-hez rohanva nem hányod ki azt... Így hát arra a döntésre jutottam, hogy kiveszek egy huszast anyám szobájából egy húszast és elindultam a kedvenc gofrizómba. Persze egy üzenetet azért hagytam neki. "Elmentem a haverokkal. Egy óra múlva jövök! Szeretlek, Eddie!" Imádom azt a helyet, a hangulatot amit áraszt. Halk zene szól a háttérben és látni az embereken a boldogságot, ha beülnek oda. Általában egyedül megyek, de talán egyszer lesz valaki, akivel majd megosztom ezt a helyet... vagy nem s marad az én titkom... Egy kis eldugott helyen van a város szívében, ami ugyan sétálva sincs messze. Pár perc alatt meg is érkeztem a helyre, ahol ugyanaz a nyugodt hangulat uralkodott. Az eladó kedvesen köszöntött.
-Szia Eddie!-nos igen. Amióta ismerem ezt a helyet, teljesen beleszerettem és sokat járok ide.

-Helló!-intettem mosolyogva.

-Mit adhatok ma?-kérdezte, mire az étlapot kezdtem tanulmányozni. Ugyan szinte itt éltem le a majdnem 16 évemet, de ezt a kurva étlapot kezdtem tanulmányozni...

-Egy édes kényeztetést, valamint egy görögdinnyés limonádét kérek!-adtam le az általában szokásos rendelésemet.

-Eddie, te vagy az egyetlen fiatal, aki inkább a "valamint" kifejést használja az "és" helyett!-mondta nevetve, mire felkuncogtam és elindultam egy üres asztal felé.
Leültem és előkaptam a kis füzetkém, majd elkezdtem új gondolatokkal megtölteni...

Halika! Ha hú de rég volt rész *laugh in sarcastic*... a mai részt a nutella+mézeskarika kombó támogatta, mert hát ugye girly gondok... aki érti érti... ha tetszett vote-olj és hagyj magad után kommentet... Virág voltam puszi nektek💕💕✨✨ Utóirat: boldog pénteket RileySweet-nek 😂😂😂🤣🤣❤️❤️